Egy csúnya megjegyzés még a dologról: ha így írod meg a kódot, akkor elég vad dolgok kijöhetnek. Egyrészt a hosszú sor nehezen olvasható, másfelől különböző hibakezelés. Pl. valahol menet közben NullPointerException jöhet, oda kell figyelni, hogy a UI threadből hívjuk ezt a dolgot, meg ilyenek. Érdemes egy kicsit megtördelni.

Ne vedd a szívedre, csak azért szólok, nem oltani akarlak, csak szólok, mert szívtam ilyenekkel.

Tényleg nehezen olvasható, de ha minden lépésben kirakom a részeredményt egy változóba, azon végrehajtva sanity-check-et, szvsz sokkal terjedelmesebb, és még nehezebben áttekinthetőbb kódot kapok, mintha a végén ellenőrzöm, h dobott-e kivételt és értelmes eredményt adott-e.

Egy dologra viszont valóban nem gondoltam. Azt szépen megoldottam, hogy ha a view inicializálásakor nem találja a variables view-t (mert teszem azt nincs éppen kirakva a debug perspektívára), akkor bizonyos eseményekre újra megpróbálja megkeresni. De ha a felhasználó időközben bezárja azt, akkor a kódom egy gyönyörű widgetDisposed kivételt dob.

De pl. jó ötlet lehet a View-t kirakni egy változóba, és meggyőződni róla, hogy az tényleg létezik-e, megjelent-e. (Esetleg, ha nem, akkor meg lehet jeleníteni, de ez feladatfüggő. )

És azzal azért nagyjából megfelezted a dolgot, és a tipikus hibahelynél szakítod meg a láncot.