Mi tetszik nekem az informatikában? Az, hogy lehetőségem van emberek kezébe eszközt adni, amivel elvégezheti a dolgait. Alkotó folyamat, ami nem öncélú. Kevés felemelőbb dolog van számomra, mint alkotni valamit, amit mások tudnak használni.
Ugyanakkor ezen eszközök készítése két részből áll: van egy része, ami jól szabályozható, átlátható és specifikálható, ehhez nem kell más, mint leülni, és végrehajtani a feladatokat; valamint van egy része, ami kreativitást igényel, senki nem mondja meg, hogy csináld, miért úgy csináld, esetleg mit csinálj, hanem valahogy neked kell eljutni a még nem létező célhoz. Ez persze problémás lehet:
An undefined problem has an infinite number of solutions. (Robert A. Humphrey)
A szabályozható résszel nincs sok probléma, le kell ülni és meg kell csinálni. Más a helyzet a kreatív részével: vagy megvan az inspiráció, az ötlet, a múzsa csókja, vagy nincs. Ha megvan, jó, akkor pillanatok alatt megoldod az előtted lebegő feladatot, ha nincs meg, akkor viszont ülsz felette, és csak nézel.
És ami fontosabb kérdés: mit csinálj akkor, ha köt a határidő, szorongatnak, és nem jön az ihlet? Vagy a másik fele: mit csinálj akkor, ha megjött az évtized ötlete, megvalósítottad, és mindenki téged emel fel? És ezután elvárják tőled, hogy legközelebb is ilyen jó legyél?
Ezzel a kérdéssel foglalkozik Elizabeth Gilbert a TEDTalks előadásán. Egy író szemében a kreativitás kérdése talán fontosabb, mint nekünk, ugyanis ott sokkal korlátozottabb az a rész, amit csak meg kell csinálni. Az ő véleménye, hogy az ötleteket úgy kell kezelni, mintha azokat egy külső entit isteni lény adná – ez volt az ókori görögök és rómaiak megoldása. Ezzel ugyan siker esetén kevésbé emelik fel az embert, de a kudarc esetén sem egyedül az alkotó a felelős.
Ez egy érdekes álláspont – ugyanis a modern, “gondolkozó” ember számára azt állítani, hogy a gondolatai (amik Descartes számára az egyetlen biztos pont a világegyetemben) külső forrásból jönnek. Ugyanakkor a gondolat biztosan nem alaptalan, hiszen egy közös brainstorming remek módja annak, hogy az ember “ihlethez” jusson, és kitalálja, mit akar csinálni. És ilyen esetben sem valami abszolút logikus, levezetett álláspont kerül elő, hanem egy közös ötletgyűjtés, ami segíthet abban, hogy valami sikeres dolog jöjjön ki belőle.
Ugyanakkor, mivel az ötletek forrása nem ismert, ha az ember jobban boldogul azzal, hogy valaki külső, nem látható lényt képzel neki, akkor érdemes azt csinálni. Sok érdekes dolog kijöhet belőle. Eddig úgyis csak azt csináltam egy probléma esetén, hogy addig nézegettem, amíg valahogy meg nem láttam, mit lehet vele kezdeni.
Mindenesetre Elizabeth Gilbert megközelítése tetszik: tegyük oda magunkat, végezzük el a munka ránk háruló részét, és reménykedjük, hogy a múzsánk is megteszi a magáét. Nektek van esetleg más ötletetek az inspiráció kezelésére?
