GhoUl

Az informatika elég sajátságos helyzetben van manapság. (Gyakorlatilag) mindenki tanulja (tanítják neki), mégsem az a jellemző, hogy mindenki okosan (jól) használja a Word-öt, Excelt és társait (pfujj, inkább az alternatívákat kéne, de az pláne nem jellemző). Az önjelölt webtervezőkről nem is beszélnék (gondolom, senkinek sem kell bemutatni az igénytelen stílusú (megjelenítés, nem kód) weblapokat.

Ebben a helyzetben fény (lehetne) az alagút végén az ECDL vizsgasorozat: mindenkinek be kell mutatni a tudását, hogy össze tud állítani egy szöveget, táblázatot, esetleg prezentációt, megtanulja használni az internetet (különös tekintettel a keresőkre és az email-re), sőt, a ritkábban szükséges adatbáziskezelés is előkerül.

Persze az élet ritkán ilyen szép. Wordben megmutatják, hogyan kell félkövérré tenni egy részt, esetleg még azt is megmutatják, hogy miként lehet a bekezdések közötti térközt beállítani – de a stílusok már jobb helyeken is csak annyira kerülnek elő, hogy a címsor stílusokból lehet automatikusan tartalomjegyzéket generálni.

Természetesen az igényes megjelenésű dokumentumról senki nem ejt egy szót sem. A felnőtteknek (pl. ECDL tanfolyamokon) azért nem, mert feltételezik, hogy azt tudják, hogyan kell kinéznie egy jó dokumentumnak. A középiskolai oktatásban azért nem, mert egyszerűen nincs idő rá: a diákokat az ECDL-re és/vagy az érettségire kell felkészíteni, és annak az anyaga egyértelműen nem arról szól, hogy igényes dokumentumokat alakítsunk ki, hanem arról, hogy mutassuk meg, hogy ismerik az alapvető formázásokat.

Érdekes módon a(z elvben) választható szoftverkészlet bőséges (mondjuk megnézném azt, aki a Prezentáció vizsgasorát Adobe Photoshopban vagy Premier-ben (igen, tudom, hogy nem így kell írni, de vizsgaközpont nem) vagy esetleg Visioban. A gyakorlat (sajnos valószínűleg az igényekkel együtt) azt mutatja, hogy a legnagyobb igény az MS Office alkalmazások iránt van. Tisztelet a kivételeknek, kitartást nekik.

De ami az ECDL vizsgával kapcsolatban igazán tragikus, az az elméleti modul. Miután a bátyám (középiskolai informatikatanár a szerencsétlen) ECDL vizsgára is készít fel diákokat, természetes, hogy foglalkozik a témával. Aki nem tudná, az ECDL elméleti modul vizsgája egy feleletválasztós teszt: egy kérdéshez 4 válaszlehetőséget felsorolnak. Ez önmagában még korrekt lenne, de a 4 lehetőség akármilyen részhalmaza lehet igaz vagy hamis (igen, lehet akár mind a 4 jó vagy rossz egyaránt, és bármi a kettő között). Pontozás: 1 pont, ha tökéletes a jelölés, egyébként 0. Összesen 32 kérdés van, és ebből 24-re kell helyesen felelni (75%).

Ha félretesszük a szokásos véleményemet a teszt alapú számonkéréssel kapcsolatban, ez a koncepció sajnos még további sebekből vérzik. Ezek közé tartoznak a fordítási hibák, a nem egyértelmű kérdések, és sajnos a készítők korlátozott ismerete a nem kereskedelmi programokkal kapcsolatban. A kérdések kapcsán a freeware és a shareware közti különbségekre kitérnek (még szerencse), de a jogtiszta és a kereskedelmi (értsd fizetős) szoftver közti különbségtétel mintha nem lenne egészen tiszta a számukra.

A hivatalos kérdéssorban vannak igen elavult kérdések, amik például kiterjesztések azonosítására szolgálnak. Jellemző, hogy a kiterjesztések jelentős részéhez internetes kutatásra volt szükségem, hogy azonosítani tudjam, pedig a manapság használatos általános célú programok többségének fejből tudom a natív formátumát… Kiderült, hogy olyan programok natív formátumairól volt szó, ami tudomásom szerint hosszú-hosszú évekkel ezelőtt eltűnt. Sajnos ilyen kérdésre nem emlékszem, és nem volt kedvem végignyálazni érte az igencsak vaskos példatárat.

A fentiek illusztrálására néhány példa a hivatalos vizsgapéldatárból ECDL Vizsgapéldatár, Kossuth Kiadó, 2005.. A beírt megoldások nem a példatárból valók (abban nem szerepelnek), hanem a bátyám által megtalált nem hivatalos internetes oldalról (url-t nem tudok). Mondjuk van olyan kérdés az alább kiemeltek között, aminek a hivatalos megoldására kíváncsi lennék.

Kiegészítés: A bátyám beszerezte a hivatalos megoldókulcsot. A korábban írt megoldás a helyes.

• 577. Áramszünet esetén mi a teendő?
  1. Abbahagyjuk a munkát.
  2. Minden elektromos gépet kikapcsolunk.
  3. Lekapcsoljuk a számítógépet, esetleg kihúzzuk a konnektorból.
  4. Telefonálunk az áramszolgáltatónak.

  Megoldás: b,c

• 591. Hogyan lehet védeni a környezetet az elhasznált számítástechnikai eszközöktől?
  1. A termék visszavásárlásával.
  2. Az újrafelhasználható részeket ismét beépítik.
  3. A be nem építhető részeket szétszerelés után anyagfajtánként csoportosítva hulladékként reciklálják vagy megsemmisítik.
  4. Környezetszenyezési bírság kiszabásával.

  Megoldás: a,b,c

• 735. Miért fizetnek a felhasználók a szoftverekért, amikor másolhatnák is azokat?
  1. Nem fizetnek érte.
  2. Azért, mert jogtiszta szoftvert csak vásárolni lehet, és a jogtiszta szoftver másolását a törvény bünteti.
  3. Mert a másolást a törvény bünteti.
  4. Mert ez is, mint árucikk vásárolható a piacon.

  Megoldás: b,d

• 737. Sorolja fel a jogtiszta szoftver ismérveit!
  1. Licenszszerződés van róla.
  2. Vásárlási nyugta vagy számla mutatható fel.
  3. Megvan valamilyen adathordozón.
  4. Regisztrációs száma van.

  Megoldás: a,b,d

Jellemző, hogy a feltett kérdések szó szerint a hivatalos példatárból valók, amit boltban meg lehet venni könyv formátumban, esetleg a felkészülést segítő CD-ROM is megrendelhető, illetve a példatár kiadójának (egyszer elég leírni a nevét) rengeteg ECDL-vizsgára felkészítő könyve van. Érdekes, hogy csak egy kiadónak tudok ilyen könyvéről Magyarországon, neki viszont annál több van… Éppen emiatt, hogy nyíltan megvásárolható könyvből tesznek fel kérdéseket, ebben a könyvben a megoldások nincsenek benne (pedig adott esetben sokat segítene a felkészülésben, ha az ember megtudja, hogy a kitűzők hogyan értelmezik a saját kérdéseiket…). Ha valakinek megoldásra van szüksége, akkor az vegye meg az ECDL tankönyveket, amiben vagy benne van az adott kérdésre a válasz, vagy nincs.

Az egész ECDL-vizsga, különösen a központi szervezése engem arra emlékeztet, ami annak idején a Rigó utcai nyelvvizsgaközpont volt (minden azért megy, hogy a vizsgázó jöjjön vissza és fizessen) – ezt én már csak elmondásból ismerem, mert azóta bejöttek más államilag elfogadott nyelvvizsgaközpontok, így beindult a verseny.

Fontos! A következő rész teljes egészében az én véleményemet tükrözi, nincs kutatással alátámasztva, és nem beszéltem a képviselőikkel sem, csak az általam látott adatok alapján íródott szubjektív vélemény.

Viszont az ECDL vetélytársai az OKJ-s számítógépkezelői tanfolyam és társai, aminek a tematikáját tudomásom szerint ugyanaz az NJSZT állítja össze, akik az ECDL magyarországi hivatalos szervét alkotját, mellékesen ők szervezik az országos szintű, OKTV-nek minősülő számítástechnikai versenyeket, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy az új típusú informatika érettségiért is ők felelnek (volt szerencsém látni vizsgasort idén)… A többi következtetést mindenki maga levonhatja.

Mi a kapcsolat az óvónők és az ívhegesztés között? Gondolom, sokan vannak, akiknek elsőre nem esik le a kérdésre adható válasz. Pedig tulajdonképpen egyszerű. A Kecskeméti Tanárképző Főiskola egyik óvónőhallgatója, illetve az ő párja írt a Bumeráng műsorába, hogy szerinte a követelmények elfogadhatatlanok.

A levélben az szerepelt, hogy a technika tárgy közzétett tételsora többek között az axonometrikus ábrázolást, a gépelemek leírását, a papírgyártást, az oldható ill. nem oldható kötéseket is tartalmazza – sok egyéb, egy óvónő számára nem „feltétlenül“ szükséges ismeretanyagot takar.

A műsorban végignézték a tételsort, és a stílusuktól elvárhatóan megjegyzéseket fűztek hozzájuk. A műsor után úgy gondoltam, utánanézek az anyagnak, és meg is találtam a tételsort a főiskola honlapján: http://www.ketif.hu/kf_tfk/termtud/termtud_docok/technika_kerdesek_ovo_2005.doc. A tételsor furcsaságait mintegy megmagyarázandó a keltezés dátuma 2005. április 1., de ha valóban csak egy átverés akar lenni a dolog, akkor gyanúsan sokáig elérhető volt az oldalon.

Mindenesetre akkor (2007. január 5.) már elhatároztam, hogy írok egy rövid szösszenetet a dologból, de több személyes elfoglaltság miatt a dolog elhalasztódott. Talán szerencse, hogy elhalasztódott, ugyanis Dr. Hegedűs Gábor, a műsorban említett főiskolai tanár, a tételsor összeállítója levelet küldött a műsorba, amelyben túlzottnak minősíti az aggodalmat.

A műsorban egy héttel később visszahívták (2007. január 12.), lehetőséget adva neki véleményének kifejtésére. E beszélgetés során kiderült, hogy a tanár nem követeli meg a tételsorban ismertetett témák beható ismeretét az óvónőhallgatóktól, neki elég néhány sorban összefoglalható ismeret a komolyabb technikai problémákról, különös tekintettel az élettani hatásokra. Ez utóbbira példát is mondtak: ha sétálnak a csoporttal, és elmennek az építkezés mellett, akkor tudjon róla az óvónő, hogy az ívhegesztőket bámuló gyermek fejfájása valószínűleg egyenes következménye a bántóan erős fénynek. A tanár a műsorvezetőkkel folytatott beszélgetés alapján teljesen korrekt embernek tűnik számomra, ezért hajlandó vagyok arra gondolni, hogy a hallgató nem járt be túl sok tanórára, ezért nincs tisztában a követelményrendszer lényegével.

Ezek az információk teljesen más megvilágításba helyezték a mondanivalómat. Eredetileg azt írtam volna az egész mellé megjegyzésként, hogy nekünk a BME VIK-en nincs túl sok okunk panaszra, ugyanis nálunk zömmel a szakmai tudnivalókat adják át – még ha picit elméleti síkon is, de más felsőoktatási intézményekben a helyzet sokkal rosszabb. Nyilván erről nincs sok értelme cikket írni.

Ugyanakkor a történet tanulsága, hogy túl sok mindenért panaszkodunk, és túl hamar nyilvánítunk véleményt. Ennek sok példája látszik a közelmúltban. Nem kívánok politizálni, ezért csak egy, a diákokat közvetlenül érintő változásról írnék pár szót. Sokak (remélem, mindenki) előtt ismert tény, hogy ősszel a hallgatók tüntettek a FER, közismertebb nevén a tandíj bevezetése ellen. Néhány napja azonban hallottam, hogy kiszámolták, hogy a pénzből a tanulmányi ösztöndíjak értéke hogyan fog változni a terv hatására. A mostani összeg nagyjából 5.000 és 30.000 Ft körüli érték a tanulmányi átlag függvényében. A tandíj összege 105.000 Ft (Msc szinten 150.000 Ft), az egy hónapra lebontva 21.000 Ft (30.000 Ft), ugyanakkor az ösztöndíjak összege várhatóan duplázódni fog, azaz 10.000 és 60.000 Ft közötti összeg lehet. Azaz egy jó tanuló kaphat annyi ösztöndíjat, hogy kifizesse belőle a tandíjat, míg a rosszabb tanuló kénytelen lesz más forrásból jövedelemhez jutni.

Mielőtt valaki vádolni kezdene, hogy tandíjpárti vagyok, netán érzéketlen azokkal szemben, akik nálam rosszabb anyagi helyzetben élnek, szeretném azt is hozzátenni, hogy nem hiszem, hogy ez mindent megold, de két szempontból segíthet: először is, aki jobban tanul, többet kap, mint amennyit kivesznek a zsebéből, és ez motiváció (lehet) arra, hogy tanuljon, másodszor pedig segíthet abban is, hogy a hallgatók tényleg megrendelőként lépjenek fel az egyetemmel szemben, és ne azért üljenek be, mert „meleg van benn“. Természetesen ez nem oldja meg önmagában azt a problémát, hogy a tanárok milyen stílusban adják le az anyagot, mennyire hasznosítható az egyetemen szerzett tudás és mennyire alkalmasak a számonkérések a tudás felmérésére.

Ahhoz, hogy ezek a dolgok javulhassanak, változásokra van szükség – mindkét oldalon. Se a diákok, se a tanárok ne úgy menjenek be órára, hogy látszódjon rajtuk, hogy mennyire nincs kedvük végigcsinálni, a diákok lehetőleg ne a terem közepéről menjenek ki, ha dolguk van (csak nincs minden nap dolguk), a tanárok figyeljenek oda, ha valaki panasszal érkezik hozzájuk, a konstruktív javaslatokat fogadják meg, de a diákok ne úgy menjenek oda hozzájuk, hogy ezek úgyis hülyék, de ha eleget sírok, csak adnak egy pontot, és a lista még folytatható. Röviden összefoglalva: a diákok a saját részükről próbáljanak egy kicsit több tisztelettel hozzáállni a túloldalhoz, és követelések helyett kérésekkel előállni. Az emberi együttélés alapja ez… (Akinek nem inge, ne vegye magára…)

A hivatkozott rádióműsor archivált változata elérhető a Bumeráng archívumában, a 2007. január 5. és a 2007. január 12-i adást kell megkeresni a www.bumerang.hu címen.