Mostly because it uses the LPG parser generator framework, and to make things worse, a very old version (v1.1) of it. Today it is available a new 2.0 version (since 2008), but they are not compatible at all, e.g. they define define packages in the LPG runtime. As the release was near, there was no chance of upgrading the parser, so we were stuck with version 1.0.

The problem with the old version is, that although it is written in C++, even its makefile uses explicitely the Visual C++ compiler, so simply compiling it for OSX is not possible. That means, every time I have to change the grammar file, I have to start a Windows binary. And I like to do it from Eclipse.

My two chances were Wine and VMware (not Parallels, because I don’t have a licence for it ). The latter is too hard on resources and is so much harder to integrate with my Eclipse in OSX, so the first choice was Wine. Luckily the Wine developers did quality work, so the LPG generator binary can be run with wine.

The Eclipse integration is not too hard (at least in a basic way, that would work for a while), as there is support for running External tools using the appropriate icon from the toolbar (or from the Run menü).

Such an External tool can be parameterized using various variables of Eclipse, of which two are needed:

• [cci]$resource_loc[/cci]: the file system path (not workspace-relative path) of the selected resource
• [cci]$container_loc[/cci]: the the container folder’s (or directory) location, that holds the selected resource (also in the file system)

The tool will be the wine installation, as it will execute the lpg.exe binary, that will receive it as a runtime parameter. This way both the location of the lpg.exe binary and the lpg parameters have to be written to the tools parameters section. It is important to note, that the location of the lpg binary can be given using OSX paths, there is no need to translate them into Wine paths, Wine can handle native OSX paths.

LPG uses a working folder, where it puts the generated parser and AST classes. This will be defined using the [cci]$container_loc[/cci] variable.

LPG needs three types of information: the grammar file (that can be given as a parameter to LPG, we will use the [cci]$resource_loc[/cci] variable), an includes directory (for grammar snippets) and a templates directory (for parser and lexer templates).

The directories can either be found in the working directory (this is needed for local templates), given as parameters or set as environment variables. I choose the third one, as it seemed the most maintainable solution.

For this reason the [cci]LPG_INCLUDE[/cci] and the [cci]LPG_TEMPLATE[/cci] environment variables have to be set on the Environment variables tab respectively.

The described settings (except the environment variables) are shown on the following screenshot:

Running LPG with Wine on the current selection

After these settings are done, by selecting the parser.g file, it becomes possible to run this new tool, that will generate the various parser-related Java classes.

After running the tool, the console output of the lpg generator is shown, where all paths are listed beginning with [cci]Y:\[/cci], although the selected files appear in the folder structure of the Eclipse workspace.

There are some minor shortcomings of this integration: first I cannot use the pop-up menu to execute this tool, as the external tools are not listed. Another annoyance is, that the file has to be selected in Navigator view, the open editor is not enough.

This means, I have to select first the file in the Project Navigator (or Package Explorer, etc.), then run the tool manually from the Run configuration menu. Quite disturbing, but the grammar does not need to be changed too often.

Another problem is, that the error output of the generator is not back-annotated as Eclipse errors (problem markers), only a console output is available. For a brand new grammar this would be not the best solution, but for maintenance it is enough.

The LPG IDE of the IMP (IDE Metatooling Platform) project overcomes this challange by using a newer version of LPG, that is written in cross-platform C (or C++), and uses a builder (that automatically calls the LPG binary if the grammar files are changed), and the builder results are showed as proper error messages.

This means, the future for LPG development in Eclipse is the LPG IDE, but for legacy projects it cannot be used. In these cases my solution can become a good alternative.

The default folder structure of Eclipse applications on Mac OSX is something like follows:
[cc]eclipse
–configuration/
–dropins/
–features/
–p2/
–plugins/
–Eclipse.app/
–artifacts.xml[/cc]

In this structure Eclipse.app is a special folder, that acts as an executable item for OSX.

This structure is easy to produce, very similar to the ones of Windows or Linux, but there are some drawbacks. First, in the /Applications folder the folder icon is a generic folder, instead of an Eclipse icon (okay, this one is easy to resolve, as every folder can have a custom icon). More importantly, all indexer try identifies the executables by name. If there are multiple Eclipse instances installed, then every instance will have the same name displayed. If the path is also displayed, it is possible to distinguish between the instances.

Some time ago (~1 year) I tried simply renaming the Application bundle did not work, as there is seems to be some kind of configuration that won’t work after that. But this was quite a time ago.

Now I found another possible solution: there is an Eclipse repackager script shared in GitHub I could give a try.

The script is a simple bash script, with simple parametering:

[cc_bash]./EclipseOSXRepackager «eclipse source folder» «target.app»[/cc_bash]

A quick testing showed it does not handle dropins, so I hacked and shared a new version (and meanwhile I was able to test Git for the first time – btw. thanks for the fine tutorials, GitHub team ).

My updated solution is available also from GitHub: http://github.com/ujhelyiz/yoursway-eclipse-osx-repackager

To tell the truth, even the updated script has some serious issues: I could break the app two ways: the smallest issue was, that P2 could not install or remove anything, or in the worse case the bundle couldn’t even start.

So I have a quick question: does anyone has a working solution for creating proper, working app bundles for OSX from Eclipse? Or simply could help fixing the repackager script?

A parser az LPG parser generátorral készült, méghozzá annak az 1.0-s változatával. Most már van 2-es is, ami természetesen nem kompatibilis a régivel (legalábbis generált kód szintjén semmiképp sem – többek között más java package-et használ). Miután nem sokkal release előtt kaptam meg, frissíteni most biztos nem lehet (később meg valószínűleg úgyis kellene).

Na, tehát ott tartottam, hogy 1-es verzió. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve, úgyhogy módosítottam a grammar fájlt. Na, ideje újragenerálni a kódot. És itt jön a feketeleves: az LPG parser generátor régi verziójához csak egy Windows-os exe fájl van, azzal lehet futtatni. Természetesen forráskód is van, de még a makefile is a Visual C++ fordítóra van kihegyezve. Szóval lefordítani macerás.

Nem is kezdem el, mert feltehetőleg csak ideiglenes megoldás kell (max. 1-2 év ). Ugyanakkor cél, hogy a megoldás integrálódjon az Eclipse-be, azaz néhány klikkeléssel sikerüljön a programot elindítani. A lehetőségeim: wine vagy VMware.

Az utóbbi nem tetszene, mert relatíve sok erőforrást eszik, ráadásul egyszerűen csak a VMware alatt futó Eclipse példánnyal lehetne összekapcsolni, amelynek a gyorsbillentyűi teljesen mások, mint a natív Mac-es példányé.

Szóval lehet reménykedni, hogy a wine-osok jó munkát végeztek. És szerencsém van, mert az lpg.exe gond nélkül futtatható vele.

Most már csak az Eclipse integráció van hátra. Ennek remek eszköze az External Tools eszköz (megjegyzés: natív Windows-on is csak így lehet futtatni az lpg.exe-t Eclipse-ből – nincs jobb támogatás) a Run menüben.

Létrehozhatunk egy saját eszközt, amelynek felparaméterezéséhez használhatjuk az Eclipse különböző változóit. Számunkra ehhez kettőre van szükség:

• [cci]${resource_loc}[/cci]: az aktuálisan kijelölt erőforrás elérhetősége a fájlrendszerben (nem workspace-relatív módon!)
• [cci]${container_loc}[/cci]: az aktuális erőforrást tartalmazó mappa elérhetősége (szintén nem workspace-relatív módon)

Az LPG parser generátor számára fontos a munkakönyvtár beállítása, ide fogja generálni a fájlokat. A többi adat kitöltése magától értetődő, ezért csak egy képernyőfotót illesztek be róla.

LPG futtatása Wine segítségével az aktuális fájlra

Az LPG futásához három dologra van szükség: a nyelvtan fájlra vagy fájlokra, az include fájlokra és a template fájlokra. Ezek lehetnek mind a munkakönyvtárban (ez a helyzet, ha saját sablonokat használunk), vagy pedig környezeti változók által kijelölt mappában, esetleg paraméterként is át lehet adni.

Szerintem a legtisztább a környezeti változók használata, ezért az Environment fülön felvettem az [cci]LPG_INCLUDE[/cci] és az [cci]LPG_TEMPLATE[/cci] környezeti változókat, azokat a megfelelő mappákra irányítva.

Ezután a futtatás gombra kattintva jött a varázslat: a wine az OSX-es útvonalakat lefordítja a Windows-os program számára érthető formátumra (megfigyelhetőek az Y:\ kezdetű útvonalak a szöveges kimeneten – amik természetesen megjelennek az Eclipse Console view-ban), és az ugyanilyen formátumban készülő fájlok megjelennek az OSX-es mappában. Sőt, a környezeti változókra is igaz ez. Nagyon cool.

A technológiával két kisebb gondom van: nem tudom az LPG-t így a .g fájl jobb gombos menüjéből futtatni (nincs ott külső eszköz futtatásához lehetőség), és nem működik a megoldás, ha nem a Navigator view aktív a Run external tool használatakor (természetesen akkor sem, ha nem a .g fájl van kijelölve, de ez természetes ). Van ezekre valakinek valami ötlete?

Ami a legnagyobb pozitívum: minden működik, nem kell semmivel szívni. Olyan alapdolgok, amelyek bár Linux alatt is triviálisak lennének, de valami rejtélyes okból kifolyólag csak konfigfájlokban való turkálásokkal lehetett megoldani, automatikusan vagy egy kattintásra működtek, pl. MIDI-lejátszás, fájl-, ill. vezetékes netmegosztás Windows géppel. Ugyanakkor azt hallottam, és ezt el is tudom képzelni, hogy valami viszont
nem működik, akkor alányúlni a rendszernek a javítás végett nagyon macerás. Szerencsére velem még nem történt ilyesmi.

Természetesen semmi sem tökéletes. Amikor sorra veszem a különböző aspektusokat, bizony bosszantó apróságokról is szót kell ejtenem, amelyek főleg kezdetben rontják az összképet, és hiába szokja meg őket az ember, még sok idő után is képesek néha meglepetést okozni. Sokszor bagatellnek tűnhetnek, de igenis számolni kell velük. Előre kell bocsátanom, hogy ha valamit hiányolok, természetesen előfordulhat, hogy csak én nem találtam a problémára megoldást, ilyenkor tessék nyugodtan szóvá tenni kommentben. De akármennyire is kritikusnak tűnik az értékelés, ez ne legyen megtévesztő: végső soron nagyon elégedett vagyok a rendszerrel.

Felhasználói felület: parasztvakítás vagy célszerűség?

Kezdjük a felszínen. Tény: a felület jól néz ki. Ez néhol öncélú eye candy (pl. a default animációk közül a genie és a ripple lassú és zavaró), néhol viszont fontos használhatósági szempontokat szolgál. Ha szabad ilyen apróságokat is említenem, a window chrome minimális területet foglal, és mégis esztétikus. Az alapbeállítású fontméret pedig az én kijelzőm és szemem számára arany középutat képvisel az áttekinthetőség és kompaktság között. Viszont a hosszú neveket nem lehet mindig teljes egészében megjeleníteni, csak három ponttal lerövidítve: ez a Finderben bizonyos fájlneveknél fordult elő, sőt, a Thunderbirdben a “A szemétként megjelölt levelek törlése a mappában” menüpontnál is!

Mi a menü?

Az egységesítés igénye is nagy előny, mely a rendszer sok más részében is megnyilvánul. Ami elsőre feltűnik, hogy nem csak a menüsor helye, hanem a beállítások (és egyéb, minden alkalmazásra jellemző parancs) helye a menürendszerben is centralizált, és ami fontos, a billentyűparancsa is. A menük viszont nem ciklikusak, pedig ez igen jól jönne néhol billentyűzettel való navigáció esetén. Egér használatakor viszont az a furcsa, hogy a szöveges menüből lehet egeret mozgatva navigálni az ikonokra, fordítva viszont nem.

Ablakok (nem picipuha!)

Az is pozitív apróság, hogy a módosított dokumentum ablakának változik a bezárás ikonja. A maximalizálás funkció viszont néhol nem az elvárt módon működik (némely alkalmazásoknál nehéz is értelmezni, mi az a legkisebb terület, amin ugyanakkor minden látszik), különösen éppen a Finderben. A modális gyermekablakok szülőablakhoz kötése nagyon jó ötlet (így nem történhet meg, hogy eltűnik a gyermekablak, és nem tudjuk, miért nem válaszol a szülő), viszont mozgathatónak kénne lenniük, hisz előfordulhat, hogy éppen olyan információt takarnak el, ami szükséges lenne a megválaszolásukhoz. Az ablak-alkalmazás megkülönböztetés, bár szokatlan, de szerintem szerencsés. Viszont nem mindig egyértelmű, mi szolgál a bezárásra, és mi a kilépésre: pl. a System Preferences az ablakának bezárásákor kilép. Az ablakokról még annyit, hogy hiányzik a KDE-ben megszokott snap mechanizmus, amely ablakok mozgatásánál a képernyő vagy másik ablak széléhez passzintja őket. Erre igazán gondolhattak volna a fejlesztők.

Jó és rossz ötletek kikötője

A Dock alapkoncepciója (egy felületen a kedvenc és futó alkalmazások) nekem bejön. De alapvető hibája, hogy nincs neki dedikált képernyőterület, és így (főleg a képernyő oldalára helyezve) mögékerülnek ablakok! Ha pedig lent helyezkedik el, a visszaverődő felület számomra zavaró tud lenni – ez az öncélúság, amire fent utaltam. Az, hogy a Dock változtatja a méretét, nem működik jól együtt a maximalizálással, valamint így mozognak a rajta levő ikonok, s nincs az elemeknek egy megszokott helyük, melyre ösztönösen oda lehetne kattintani. Nem kerülne sokba, ha az éppen aktuális alkalmazás ki lenne emelve, pedig olykor hasznos lenne.

Végül úgy oldottam meg a kérdést, hogy az itt leírt módszerrel megszüntettem a visszaverődést, a Dock maradt a képernyő alján, de bekapcsoltam az automatikus elrejtést – így felszabadul az értékes függőleges terület, és nincs gond a méretváltoztatással, a futó programok listája úgyis látszik Cmd+Tab-os programváltáskor.

Működés

Először igen meglepett, hogy a szövegdobozok natívan nem támogatják a visszavonás funkciót. Így van, amelyik alkalmazásban ez elérhető, van, amelyikben nem.

Billentyűzetkiosztás

Nem tudom, miért kellett oly sok konvenciótól elrugaszkodni az Apple-nek a funkciógombok kapcsán. A Cmd gomb nem a Ctrl helyén van, viszont nem is mindig a Ctrl-t helyettesíti. Az Alt és Fn billentyűk közül nem mindig egyértelmű, melyik szolgál módosítóként. Az, hogy nincs külön Home/End és PageUp/PageDn billentyűpáros, nem lenne nagy baj, ha konzisztensen kezelnék az alkalmazások, de én sajnos legalább 3-féle variációt láttam eddig az Fn/Ctrl/Cmd + navigációbillentyűk értelmezésére. Az AltGr hiányának egyik következménye, hogy (a default magyar billentyűzetkiosztásban, amit, amint megtudtam a módját, átírtam a PC-s változatra) sok gyakori karakter csak 2 módosítóbillentyűvel hívható elő, a másik, hogy a menüknek nincsenek gyorshívó billentyűi. Ez csak egy komponense annak, hogy (legalábbis az én szokásaimhoz képest) a rendszer nem eléggé billentyűzhető.

Fájlrendszer

A ponttal kezdődő rendszerfájlok kezelése szerintem túl szigorú, bár lehet, hogy csak fejlesztőként gondolom így, túl sokszor lehet dolgom ilyen fájlokkal (pl. .htaccess). Így nem csoda, hogy a .DS_Store megoldás is zavar. Az viszont tetszik, hogy a nézetek automatikusan frissülnek a fájlrendszer módosításakor. A társításkezelés ugyanakkor először megzavart: a társítás nem kiterjesztésenként, hanem fájlonként érvényesül, a kiterjesztésenkénti társítást bonyolultabban, a Finder Info ablakában kell beállítani.

Felhasználókezelés

Hiányzik az, hogy a rendszer megjegyezze a leállításkor éppen futó programokat, és újraindításkor újra elindítsa őket. A felhasználóváltást pedig cseles helyre tették: nem a rendszermenübe a kijelentkezés mellé mondjuk, hanem a Lock Desktop alkalmazás szolgál erre.

Alkalmazások

Az OSX alkalmazáskezelési mechanizmusa kétélű kard: a telepítés nagyon egyszerű és intuitív, az eltávolítás viszont nem mindig teljes értékű. Amikor pedig először találkoztam a netről letöltött alkalmazás futtatásának kérdésével, a Vista jutott eszembe, de ez csak reflex, ez a dialógusablak jó is, hogy figyelmeztet erre, és informatív.

Finder

A beépített programok közül éppen a Finderrel volt a legtöbb bajom. Míg pl. a Mailben az accounttól függetlenül egyesített mappák ötlete olyasmi, amit minden levelezőprogramban szeretnék látni, a Findert rövidesen lecseréltem a muCommanderre, abban többek között tömörítvényekben is tudok járkálni, amit gyakran szoktam, de ez se ideális megoldás, lévén lassú és nagyon instabil. Szóval, mi is a bajom a Finderrel? Érdekes módon azok, amiket az internetes közösség már jó ideje egyhangúlag nagyon gáznak minősít. Csak címszavakban:

• Az Enter átnevez és nem megnyit, és ezt még át sem lehet konfigurálni. Bár léteznek segédprogramok, melyekkel ezt át lehet hackelni, de akkor pl. az átnevezés végén lenyomott Enter is megnyitást eredményez, ill. előfordulhat, hogy nem működnek a Spotlightot és a QuickSilvert aktiváló default billentyűkombinációk.
• Könyvtárak felülírásakor a Finder a struktúrát nem merge-eli, hanem ami a régi könyvtárban megvolt, de az újban nincs, azt törli. Az így elveszett fájlokat vissza sem lehet állítani.
• Ami igazán elvárható lenne: az ablakban sehol nem látszik az aktuális elérési út. (Az ablak fejlécére jobb gombbal kattintva ez elérhető, de én valami breadcrumb-szerűséget hiányolok.)
• Az oszlop nézet nem lenne rossz, de itt is hiányosságok tapasztalhatóak: a kezdeti méret nagyon kicsi, maximalizáláskor pedig előfordul, hogy kilóg a képernyőterületről az ablak. Nem találtam olyan billentyűkombinációt, amellyel a lista tetejére és aljára ugrani.
• Átnevezésnél nincs lehetőség felülírásra.

Ami viszont tetszett, az a lista nézet tetszőleges mélységig kinyitható könyvtárfája, valamint a pluginekkel látványosan egy csomó tartalomtípusra kiterjeszthető Quick Look.

Automator

Ez az eszköz nagyon ott van! Az, hogy ilyen magas szintű automatizálás rendszerszinten van támogatva, és újrafelhasználható, paraméterezhető munkafolyamatokat lehet létrehozni, sok lehetőséget nyit meg az ember előtt. Én elsősorban tömeges fájl- és képműveletekre szoktam használni (ezekhez más oprendszereken alkalmazásonként külön vagy van támogatás, vagy nincs), de még annyi minden lehetséges. (Ugyanakkor nem mindegyik paraméter van korrektül implementálva, pl. bizonyos fotóműveleteknél a százalékos értéket nem lehet százalék pontossággal megadni.)

Szolgáltatások

• Growl: Az egységes notifikációs API természetes felhasználói igény, és nagy lépés afelé, hogy ami általános szolgáltatás, arra egyetlen interfész legyen a rendszerben.
• Spotlight: Az inkrementális keresés jó, de akad egy kis kellemetlenség: amikor folytatom a gépelést, akkor amíg még folyik a keresés, már nem kéne érvényesnek lennie az eddigi találatoknak, hiszen a keresési kulcs már megváltozott.
• AirPort: Csak egy dolgot hiányolok: az elérhető hálózatok jelerősségének kijelzését.

Konklúzió

Mint már mondtam, az összbenyomás egyértelmű elégedettség: az említett negatívumok egyike sem megkerülhetetlen vagy megszokhatatlan, és egy megbízható, produktivitást serkentő rendszert kapunk, melyhez sok remek program létezik (és ezen belül a szabad szoftverek száma örvendetesen nő), ld. [intlink id="683" type="post"]Stampie válogatását[/intlink]. És végül fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az itt leírtak az én személyes tapasztalataim és az én felhasználói szokásaimhoz igazodnak: your mileage may vary, ahogy a művelt francia mondaná. Ha esetleg valakinek megjött az étvágya az ominózus almához: jó falatozást!

A lista kicsit csalóka – ugyanis nem 10+1 programot ajánlok, hanem 10+1 célra. De attól még remélem, hasznos.

1. MacFuse és MacFusion

Alapvetően a Findert használom fájlműveletekre. Ehhez nagy segítség, ha távoli, FTP vagy SSH szerver tartalmát is hasonlóan tudom megnyitni. A MacFuse éppen ezt kínálja: távoli fájlrendszereket képes mountolni, hasonlóan a külső merevlemezekhez. A MacFusion pedig egy ikont rak a menüsorba, hogy ne kelljen parancssorból felcsatolni ezeket a fájlrendszereket. Hasznos. Bónuszpont: az NTFS meghajtók írásához használható NTFS-3G program is igényli a MacFuse-t.

http://code.google.com/p/macfuse/

http://www.macfusionapp.org/

2. QuickLook pluginek

Az egy gombos betekintő funkció nagyon hasznos a Finderben, de vannak gyenge pontjai. Tömörített fájlokra, mappákra, eps fájlokra nem működik, és egy a szövegnézőkéje sem tud szintaxiskiemelést. Ezen próbálnak segíteni különböző QuickLook pluginek.

Ha nincs telepítőjük, akkor a /Library/QuickLook vagy a ~/Library/QuickLook könyvtárba kell behúzni a .qlgeneratort, majd (ha szükséges), egy qlmanage -r paranccsal újrageneráltatjuk az elérhető pluginek listáját.

http://macitbetter.com/BetterZipQL-1.0 (a BetterZip fizetős szoftver, de a QuickLook plugin ingyenes)
http://code.google.com/p/qlcolorcode/ (szintaxiskiemelő különböző szöveges fájlokhoz)
http://homepage.mac.com/xdd/software/folder/ (mappabetekintés)
http://www.eternalstorms.at/utilities/epsqlplg (eps képnéző)

3. Smultron

Egy egyszerű, ingyenes kis programozói szerkesztőprogram a Smultron (Windowsra hasonló célra a PSPad-et szoktam használni). Vannak roppant ötletes dolgai. Funkciója az, hogy ami pure text file, de az Eclipse overkill lenne hozzá, azt ügyesen kezeli. Sokrétű a szintaxiskiemelése.

http://tuppis.com/smultron/

4. LaTeXiT

LaTeX képletek gyors renderelésére felhasználható kis program. Használata egyszerű: latex-kód beírása (a sallangok nélkül, azt jól kitalálja), klikk a LaTeX it! gombra, és az eredményként kapott képet már át is lehet húzni tetszőleges programba (pl. prezentációkészítéshez vagy a Finderbe – ekkor pdf formátumban kapjuk meg a képeket). Hasznos…

http://ktd.club.fr/programmation/latexit.php

5. Skim

Szép és jó a beépített Preview pdf olvasásra, de érdemes lecserélni a Skimre. Ugyanazt a motort használják, a Skim (ahogy észrevettem, ez nem 100%, hogy korrekt) két dologban tud többet: egyrészt ki van hegyezve a dokumentum annotálására, azaz különféle megjegyzések hozzáírására, ezen megjegyzések közötti keresésre, valamint LaTeX editorokkal nagyon szépen együttműködik (pdfsync v. synctex alapú szinkronizáció: bekezdés szinten lehet kapcsolatot teremteni az editor és a Skim között).

http://skim-app.sourceforge.net/

6. Forrásmenedzsment: Bibdesk vagy Zotero

Hivatkozások kezelésére használható a Bibdesk alkalmazás vagy a Zotero Firefox plugin. A Bibdesk gyakorlatilag egy grafikus editor BibTex fájlok kezelésére, míg a Zotero egy általánosabb segédlet próbál lenni. A Bibdesk Bibtex fájlokhoz jobban köthető, míg a Zotero killer feature-je, hogy képes a különféle oldalakról (pl. ACM, IEEE, stb.) automatikusan kinyerni a hivatkozási információkat. Más szóval, ahogy megtalálom a neten, már meg is van a hivatkozás. Viszont a bib-exporttal vannak apróbb bugok (gyorsan, akár search and replace-szel javíthatóak, de attól még lehet vele szórakozni).

http://zotero.org

http://bibdesk.sourceforge.net/

7. Site Specific Browser Mac módra: Fluid

Tetszőleges webes alkalmazás becsomagolása Maces alkalmazássá (hasonlóan, mint amit a Google Chrome vagy a Mozilla Prism végez), de van benne néhány Mac-specifikus feature, pl. lehet benne menüsorba csatlakozó alkalmazást csinálni. Másik hasznos feature, hogy lehet hozzá Greasemonkey scripteket telepíteni. Képes a külső url-eket (nem alkalmazáshoz tartozó) tetszőleges programhoz továbbítani. A flickr egyik csoportja nagyfelbontású ikonokat is készít ilyen SSB-khez: http://www.flickr.com/groups/fluid_icons/

http://fluidapp.com/

8. Videolejátszás: Perian, Flip4Mac, VLC

Ha az ember alapvetően szereti a Quicktime-ot (főleg, amióta nincs letiltva benne a full screen playback ), jó dolog kiegészíteni a tudását. A Perian és a Flip4Mac kodekeket telepít hozzá, amivel a leggyakoribb formátumokat képes lesz lejátszani. További bónuszpont, hogy ezek a kodeket iTunes és Front Row alatt is működnek. Ha ezek a pluginek mégsem megfelelőek, akkor jöhet az igazi svájcibicska, a VLC. Nem láttam még olyan videofájlt, amit nem tudna az lejátszani, és van néhány érdekes, extra szolgáltatása a programnak, mint a felvétel vagy a streamelési lehetőségek. De kicsit kényelmetlen használni, ezért nem ez lesz az elsődleges médialejátszóm.

http://perian.org

http://www.telestream.net/flip4mac-wmv/overview.htm

http://videolan.org

9. Szótár widgetek

Készültek widgetek a sztaki többnyelvű szótáraihoz. Egy-egy kereséshez gyorsabb lehet, mint az oldalukat direktben használni.

http://www.macmini.hu/html/dashboard.html

10. Caffeine

Láttam már előadás közben beindulni a képernyőkímélőt. Más esetet is el tudok képzelni, amikor hasznos a különféle energiagazdálkodási funkciók ideiglenes kikapcsolása – de ugyanakkor nem szeretném a beállításaimat túl mélyrehatóan módosítani. Pontosan erre a célra használható fel a Caffeine. Egy egyszerű ikon a menüsorban az óra mellett, egy kattintással aktiválható/deaktiválható. Az egyetlen problémám vele, hogy bekapcsolt állapotában az Adium nem veszi észre az inaktivitást (feltehetőleg más programot is érint).

http://lightheadsw.com/caffeine/

+1. Kedvenceim: QuickSilver vagy Google Quick Search Box

Nehéz körülírni, hogy pontosan mit is csinálnak ezek. Ami magától értetődő, az az, hogy programok gyorsindítására felhasználhatóak (bár erre a Leopardban már a Spotlight is megfelelő – Tigerben még lassú volt ehhez). De ezen felül további parancsokat is ki lehet adni a segítségükkel: pl. fájlkeresés, átnevezés, emailhez csatolás, twitter üzenet küldése vagy éppen új feladat felvétele a naptárba.

A programok közti választás nehézkes: a Quicksilver határozottan többet tud, többen írnak hozzá plugineket, viszont a fejlesztése, sorsa kérdéses, ráadásul megosztott a fejlesztő csapat. A Quick Search két-három hónapos lehet, sokkal egyszerűbb a rendszer, de valahogy megbízhatóbbnak érzem ezt a kevesebb szolgáltatást. Figyelem mindkettőt, kérdés, kinek melyik a nyerő.

http://code.google.com/p/qsb-mac/ (Quick Search Box)

http://blacktree.com/?quicksilver

—————————————-

Ha a lista nem elég, akkor hasznos lehet az http://osx.iusethis.com vagy a http://wakoopa.com böngészése további találatokért. Szociális hálóban gyűjtik, ki milyen alkalmazásokat ismer/használ.

Apropó, nektek van olyan programotok, ami szerintetek fontos, és itt nem szerepel? Kíváncsi vagyok.

Az első alkalommal nem sokat foglalkoztam vele, de amikor legközelebb előjött, akkor rájöttem, hogy akkor történt, amikor a külső merevlemezem csatlakoztatva van. A log tanulmányozása, illetve némi előismeret segítségével egy gyors googlizás kihozta, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a problémával szembesült, és volt rögtön workaround is.

A külső merevlemez NTFS-ként volt megformázva, amit a MacFuse és az NTFS-3G kombinálásával csatoltam fel. Ez a kernel panicot különösen súlyossá tette, mert az NTFS-3G nagyon érzékeny az érvénytelen adatokra – pl. abban az esetben, ha nem volt rendesen leválasztva Windows-os gépeken, akkor egyszerűen nem csatolja fel, stb. Szóval a kernel panicot követő meghibásodás után lehetett szórakozni vele, hogy újra csatolni lehessen. Szerencsére a VMware sokat segít azzal, hogy a külső USB portot átadhatom egy virtuális gépnek, így relatíve kis szívással átcsatoltam Windowsra.

Visszatérve az eredeti problémára a log alapján a bug akkor lép elő, ha a Spotlight próbálja indexelni a felcsatolt lemezt. A megoldás egyszerűen az volt, hogy ki kell kapcsolni az indexelést a Fuse-os lemezekre. A beállítás megtehető: System Preferences/Spotlight/Privacy

Természetesen ez bug, később még javíthatják. Ha ez megtörténik, akkor jelezni fogom.

További információ található a következő levelezőlista threadben: http://groups.google.com/group/macfuse/browse_thread/thread/cd7df99cb5d9cd7f/40bbbd3d13ece42c#40bbbd3d13ece42c

Talán éppen emiatt merem azt mondani, hogy érdemes lehet megvizsgálni akár más platformokra is, amiket itt leírtam, mert a TeXlipse szinte mindenhol működik, és a többi platformra is van pdfsync-képes program.

Fontos megjegyzés: a TeXlipse a verziószáma ellenére helyenként még kicsit nehézkesen használható, főleg, ha bizonyos új komponensekkel kerül együttes felhasználásra, de ennek ellenére jól használható TeX környezet kialakítására alkalmas.

De mielőtt belecsapnék a lecsóba, még egy ügyes OSX-es programra szeretném felhívni a figyelmet: a [[http://texlipse.sourceforge.net/|Skim]] nevű PDF nézegető program sokkal alkalmasabb a LaTeX kimenetének nézegetéséhez, mint a beépített Preview nevű program (ami azért a rossztól még mindig távol áll, de hát az Apple programjait is felül lehet múlni ). Miért is? Az egyik hasznos dolog, hogy bizonyos esetekben be lehet állítani, hogy automatikusan töltse be a megváltozott pdf fájlt, és tudja a pdfsync nevű dolgot.

Ezek mik is? Hogyan is lehet őket használni? Haladjunk sorban. A módosított fájlok újratöltése egy hasznos lehetőség, hiszen így lehetővé válik, hogy a Skimre átváltva mindig a legfrissebb változatot lássam. Hogyan kell igénybe venni? Először is a Preferences ablak Sync fülén engedélyezni kell a Check for file changes kapcsolót. Ezután, ha észleli, hogy a megnyitott fájl frissült, megkérdezi, hogy be akarjuk-e tölteni. Azért nem tölti be automatikusan, mert ha a fájlhoz tartoztak nem mentett megjegyzések, kijelölések, akkor azok elvesznek. De a kérdésnél rögtön megjelenik az Auto kapcsoló, amivel a folyamat automatizálható – egészen a Skim leállásáig. Zsír.

Amivel még sok jót lehet kezdeni, az a pdfsync. Ez egy viszonylag modern megközelítés, alapvetően az a célja, hogy bizonyos metaadatokat állítson elő, amivel meg lehet állapítani, hogy a pdf fájl melyik sorához a tex forrás melyik sora tartozik (tudomásom szerint alapvetően pdf fájlokhoz képes szinkronizálni, aminek az egyik oka lehet, hogy az [[http://itexmac.sourceforge.net/pdfsync.html|OSX-specifikus LaTeX-szerkesztő]] számára készült el az elején, OSX-en pedig a ps, illetve dvi fájlokkal nehéz mit kezdeni, a pdf-et viszont gyárilag hihetetlenül kényelmesen kezeli. És ez az oka annak is, hogy a LaTeX-et a pdflatex fordítóval érdemes fordítani… Na mindegy, visszatérve a pdfsynchez, ez a metaadat csak akkor használható, ha mind a szerkesztő, mind a nézegető képes értelmezni az adatokat. Az én esetemben ez fennállt, csak megfelelően be kellett állítani a rendszert.

A Skim beállítása viszonylag egyszerű: az előbb emlegetett Sync lapon vannak a kapcsolódó beállítások. Miután a TeXlipse-et nem ismeri, kénytelen voltam egyedi sablont beállítani. A TeXlipse dokumentáció [[http://texlipse.sourceforge.net/manual/build.html|vonatkozó részei]] alapján létrehoztam egy egyszerű script fájlt (be lehetne írni az egyedi paraméterek közé is, de külön fájlban jobban kezelhető), és a fájl tartalma a következő lett:

java -classpath /Applications/eclipse/plugins/net.sourceforge.texlipse_1.2.2/texlipse.jar net.sourceforge.texlipse.viewer.util.FileLocationClient -p 55000 -f $2 -l $1

Itt a classpath-nál meg kellett adni a telepített texlipse jarját (sok sikert a kikereséséhez a plugin mappából ), a FileLocationClient egy hozzáadott érték, a -p után pedig egy portszámot kell megadni, amit a TeXlipse beállítások között is szerepeltetni kell (nyilván ugyanazt a számot ).

A Skim pdfsync paraméterei között egyrészt ezt a fájlt kellett megadni, másrészt paraméternek a %line “%file” paramétereket kell megadni – ezek segítségével lehet visszahívni a szerkesztőt. Ha más szerkesztőt akarunk használni, akkor nyilván a szerkesztő dokumentációjából kell kiszedni a dolgokat. De például az Aquamacs különösebb beállítás nélkül is viszi a szolgáltatást.

Mindenesetre nézzük akkor, hogy mit kell beállítani az Eclipse-ben, hogy működjön. Először is a TeXlipse számára kell a Skimet felvenni megjelenítőként – itt viszont nem a szokásos Skim.app/Contents/MacOS/Skim hívást kell megtenni, hanem egy külön script segítségével kell értesíteni, azaz a Skim.app/Contents/SharedSupport/displayline elemet kell megadni futtathatóként a TeXlipse számára, míg paraméterekként a %line %file %texfile értékeket (a leírások ajánlják a %file és a %texfile értékek idézőjelek közé helyezését, mert ekkor szóközt tartalmazó fájlok esetén is működik, de nálam úgy nem működött a rendszer – a Skim nem találta meg a hivatkozott fájlt).

Ja, igen, a beállítás helye: Eclipse Preferences, TeXlipse/Viewer Settings, és itt lehet felvenni egy új nézőprogramot. A Viewer input format értéke pdf, az Inverse search support értéknek a “Viewer runs external command” értéket kell megadni, és be kell jelölni a “Viewer supports forward search” jelölőnégyzetet. És ha ez megvan, akkor a nézőprogramok listája alatt a megfelelő portszámot be kell állítani.

Na, ha ez megvan, akkor lehet tesztelni. A tex fájl elejére még hozzá kell adni a pdfsync package-et, és jöhet a menet.

Sajnos nálam nem sikerült minden esetben futtatni a megoldást: abban az esetben, ha a forrásfájl, a létrehozott pdfsync fájl és a pdf fájl egy mappában volt, nem több fájlból állt a tex projekt, és nem használtam bibtex-et. Szóval sajnos nem csak a gyakorlatban lényegtelen esetekben nem működött, hanem sajnos elég sokszor… De amikor működött, akkor a Command + 4 (win-esek, linuxosok: ctrl+4) billentyűkombinációval az Eclipse-ből a pdf fájl megfelelő részére ugrott, a pdf fájlból pedig a Command+Shift lenyomása mellett kattintva lehetett visszaugrani az Eclipse-be. Sajnálom, hogy ez most nem működik.

Ha valakinek ezt sikerül jobban működésre bírni, esetleg képes megoldani a rendes futtatást, érdekelnek a részletek.

Ma sikerült egy másik problémakörbe belefutnom a LaTeX szerkesztés kapcsán. A gond akkor lép fel, ha megpróbáljuk SVN-en osztani a LaTeX projekt mappát, és különböző mappában vannak a forrásfájlok és az ideiglenes fájlok. Hihetetlenül idegesítő tud lenni, hogy minden egyes fordításkor (amit gyakorlatilag minden mentés triggerel), és hibaüzenetek nagy tömegét kapom, hogy nem tudta átmozgatni az elkészült ideiglenes fájlokat, mert nem sikerült felülírnia a fájlokat – hála annak, hogy az nem került feltöltésre az SVN szerverre.

Az egyedüli lehetséges megoldás az volt, hogy az ideiglenes fájlokat hozzá kellett adni az svn:ignore változóhoz, hogy ne akarja őket egyáltalán feltölteni az SVN szerverre. Ehhez a projekt jobb gombos menüjéből a Team/Add Property… pontja alatt felbukkanó ablakban kellett adatokat megadni: megadtam a paraméter nevét (svn:ignore), beállítottam, hogy a szabály rekurzívan teljesüljön minden erőforrásra, és a következő értékeket adtam meg a beviteli mezőbe:
*.aux
*.bbl
*.blg
*.bst
*.dvi
*.idx
*.lof
*.log
*.toc
temp
tmp
main.synctex.gz

Ez a megoldás megszüntette a problémát, ezzel lehetővé téve, hogy tovább működtessem a rendszert.

Kompromisszumos megoldásként nekem a TeXShop használata jött be. Amit így kapunk, az a PDF-előnézet, az ismerős munkafolyamat és a szintaxiskiemelés. Sajnos a hangról forrásfájlra ugrás nem működik, valamint a generált MIDI-t is kézzel kell megnyitnunk.

1. Telepítés: Töltsük le innen a 2.12 verziót MacOS X alá, méghozzá a G3, G4, G5 Macs (sic!) változatot, akkor is, ha Intel alapú Mac-ünk van! Szokásos módon tegyük az /Applications könyvtárba a LilyPond.app-ot.
2. Parancssori támogatás: A PDF-generálás sajnos ékezetes fájlneveknél nem működik, így írtam egy cseles shell scriptet, ami ezt megoldja, és az ideiglenes PostScript fájlt is eltakarítja:
   
#! /bin/sh
dirname=$(dirname "$1")
basename=$(basename "$1" .ly)
filename="${dirname}/${basename}"
tempname="${dirname}/.tmp"
/Applications/LilyPond.app/Contents/Resources/bin/lilypond -o "${tempname}" "$1"
if [ -f "${tempname}.pdf" ]; then
mv "${tempname}.pdf" "${filename}.pdf"
fi
if [ -f "${tempname}.midi" ]; then
mv "${tempname}.midi" "${filename}.midi"
fi
rm -f "${tempname}.ps"

   Mentsük el /usr/bin/lilypond néven, és varázsoljuk futtathatóvá:
   
sudo chmod +x /usr/bin/lilypond

3. TexShop támogatás: Mivel a piszkos munkát elvégzi a fenti script, már csak az alábbi hihetetlenül bonyolult TeXShop engine-nel kell bővíteni a repertoárt ([cci]~/Library/TeXShop/Engines/LilyPond.engine[/cci]):
   
#! /bin/sh
echo "Processing..."
lilypond "$1"
echo "Done."

   Itt van még egy dummy LilyPond template ([cci]~/Library/TeXShop/Templates/LilyPond.tex[/cci]):
   [cc]
   \version “2.12.2″

   \header {
   title = “”
   composer = “”
   tagline = “”
   }

   \score {
   <>

   \midi {
   }

   \layout {
   }
   }

   \paper {
   }[/cc]

   Ezután nincs más dolgunk, mint hozzátársítani a [cci].ly[/cci] kiterjesztést a TeXShop.app-hoz, és készen is vagyunk.

Még egy dolog. Ha Finale vagy Sibelius kottáinkat át szeretnénk konvertálni LilyPondba, a migrációs folyamat köztes lépéseként a MusicXML formátumot vehetjük igénybe. A Finale alapból tartalmaz MusicXML plugint, a File/MusicXML/Export… paranccsal végezhető el az exportálás. Sibeliushoz külön le kell tölteni a megfelelő plugint, ehhez ez az oldal nyújt segítséget. (A plugin batch mode-ot is támogat, ezt érdemes kihasználni.)

A MusicXML fájlokat a [cci]/Applications/LilyPond.app/Contents/Resources/bin/musicxml2ly[/cci] programmal konvertálhatjuk LilyPondba. Ez nem tökéletes, sajnos még picit bugzik a segédprogram, én főleg a dalszövegek melizmáinál tapasztaltam problémát, úgyhogy ne felejtsük el utólag átnézni az eredményt, és szükség esetén kézzel finomhangolni.

Források

• Hivatalos LilyPond dokumentáció
• LilyPond-Leopard HowTo

Ennyi bevezető után bele is csapnék a lecsóba: első alkalommal arról beszélnék beszélek írok, hogy mit használok dokumentumszerkesztésre. Illetve még inkább először is azt írnám le, hogy pontosan mit is értek itt dokumentumszerkesztésen. Első körben nagyjából azokat a feladatokat, amiket az Ms Office csomag elemeivel el lehet végezni (többé-kevésbé jó minőségben).

Kicsit részletesebben, illetve az általam végzett feladatokra szabva ez legfőképpen valamiféle szöveg készítése: a tipikus feladatok számomra mérési jegyzőkönyv, házi feladat, esetleg dokumentáció készítése, illetve egy-egy esetben prezentációt, illetve táblázatot készítek. Képeket, ábrákat lényegesen ritkábban készítek, ráadásul az egy külön kategóriát is alkothat a feladatok sokszínűsége miatt, ezért ebbe nem megyek most bele.

Office csomagok

A feladatokhoz nem csak egyféle programot használok, méghozzá azért, mert a különböző részfeladatoknál más-más igényeket kell kielégíteni. De az általánosságban elmondható, hogy Microsoft Office nincs a gépen (egy 2004-es Mac-es változatból volt egy demo fenn, de szerintem egyszer sem indítottam még el…). Office csomagból 2+1-féle van telepítve: egyrészt megvettem az Apple iWork csomagját, másfelől az OpenOffice csomagot használom (ebből nagyjából párhuzamosan használom a hivatalos OO.o buildet, illetve egy alternatív, régebb óta az OSX-re fejlesztett NeoOffice csomagot).

A csomagok közti választás viszonylag egyértelmű: szövegszerkesztési feladatokhoz sokkal egyértelműbb, hogy az OpenOffice/NeoOffice csomag a nyerő, mert a saját formátuma is hordozható, és mellesleg ismerik valamilyen szinten a Word dokumentumot is (meglepően jól egyébként – persze messze nem 100%-osan). Az pedig meglehetősen általános felhasználási scenario, hogy közösen készül egy házi feladat – és a partner nem (mindig) ismeri a LaTeXet… Szóval marad a kompromisszum.

Érdekes módon prezentációkészítésre ha csak egy lehetőségem van, mindig az Apple programját használom. Ez talán azzal magyarázható, hogy a prezentációim gyakorlatilag mindig egyedül készülnek, nem annyira gond az, hogy meg kell osztani másokkal, és így jobban merek engedni a kompatibilitásból. De ez a kompatibilitási probléma azért a bemutathatóságot nem befolyásolja: ugyan a ppt-exportálási opcióban nem hiszek (ha az import sem igazán tökéletesen működik, ez miért lenne jobb?), de a pdf export minden igényt kielégít. Egy prezentációnak amúgy sem az animációkról kell, hogy szóljon – minden másra meg tökéletesen megfelelő formátum a pdf.

De akkor miért is áldozom fel a hordozhatóságot (legalábbis részben)? Azért, mert az Apple Keynote egy hihetetlenül kiforrott program, jól megtervezett felhasználói felülettel. Tele van apró, ügyes megvalósításokkal, mint az elemek egymáshoz való igazítása (bármelyik szélhez, illetve középvonalhoz lehet illeszteni, szükség esetén akár többhöz egyszerre) vagy éppen az Inspector logika a formázások kezelésére. Ez az Inspector egy külön ablak, amiben a formázásokat lehet egységesen kezelni. Hasonló szerepet tölt be, mint az MS Office 2007-ben a Szalag: tematikusan rendezetten tárja elénk a funkciókat, de ugyanakkor kevésbé forradalmian új a felület, így gyorsabb megszokni… Mindenesetre, akinek lehetősége van az iWorks 08-at kipróbálni (értsd: mindenki, akinek Mac OSX van a gépére telepítve), érdemes megpróbálni.

Táblázatkezelés: na, itt nincs egyértelmű preferenciám. Tetszik a Numbers (iWork) új megoldása, miszerint egy munkalaphoz több táblázat is kapcsolódhat, stb., de ennél a pontnál azért lényegesen fontosabb a hordozhatóság, valamint az is problémát okozhat, hogy a Numbers még csak az 1.0-s verziónál tart, szóval nagyon kiforrottnak még nem tekinthető, és ráadásul a funkciókészlete is korlátozott egy kissé – de ha csak alapdolgokról van szó, de azt nagyon színesen-szagosan akarjuk végrehajtani, arra kiváló eszköz (lehet – de részletesen nem teszteltem még).

Egyéb szerkesztőeszközök

Persze jól kifejlett kockafejként nem csak az irodai szoftvercsomagokat használom szerkesztésre. Egyik érdekes koncepció, amit elég hosszú ideje próbálgatok, az a wiki alapú tárolás. Előnyei közé sorolható az abszolút hordozhatóság: megfelelően telepítve akár még a saját gépemre sincs szükség a szerkesztéshez – hátrányai közé viszont az, hogy egy saját leíró nyelvet kell hozzá megtanulni – ami a wikik között nem is hordozható. Az én személyes preferenciám a Dokuwiki – ez egyszerű dokumentáció írására kiváló, de komoly, sokfelhasználós rendszernek (a sok itt nem a több szinonímájaként szerepel – egy pár fős Dokuwiki telepítést évek óta – sztem – sikerrel üzemeltetek) véleményem szerint nem igazán alkalmas.

És végezetül megemlíteném még azt a tényt is, hogy LaTeX szerkesztést is csinálok időnként – korábban erre az Aquamacs program AucTeX környzetét használtam. Ügyes volt benne, hogy inline previewt képes készíteni sokféle formázáshoz, valamint a gyárilag egészen korrektül összelőtt pdfsync támogatás – ez a támogatás annyit jelent, hogy a TeX forrás és a generált pdf fájl kapcsolódó részei között gyorsan tudtam ugrálni.

A múlt idő viszont azért van, hogy az Emacs sosem állt túlságosan közel hozzám, és az Aquamacs nem Macesítette eléggé, hogy könnyen megszokhassam. Viszont helyette segítségemre sietett a fejlesztők abszolút nehéz súlyú eszköze – az Eclipse. Igen, abszolút nehéz súlyú, mert gyakorlatilag csak kávéfőzésre nem lehet megtanítani (ok, ilyen alapon az Emacs-ről is lehetne beszélni, lásd még az XKCD kapcsolódó epizódját), valamint ehhez jobban is értek. Szóval a TeXlipse környezet mellett döntöttem, és ebben próbáltam összelőni a megfelelő kapcsolatot az Eclipse és az általam használt pdfsync kompatibilis szerkesztőprogram között. Némi dokumentációböngészés, valamint egy gyors shell script megírása után (pontosabban a dokumentációban szereplő módosítása után, de ez aztán senkit sem érdekel) már működött is. A részleteket külön írásban fogom közzétenni (ide behivatkozva), hogy annyira ne dobjam szét az írás témáját – noha ez mostanra már nyilván tökéletesen sikerült…

Nagyjából ez az arzenálom, ami a dokumentumszerkesztést illeti – nyilván még egynéhány segédprogrammal támogatom meg ezt az arzenált, hogy a káosz teljes legyen – de ezt megintcsak nem akarom túl részletesen mellékelni, mert akkor nyilván az írás lényegét borítanám. Remélem, van, akinek segített valamit ez az írás – bár gyanítom, hogy aki elolvasta, mostanra a pokolba kíván, hogy ilyenekkel húzom az idejét – de úgy érzem, lesz ez még jobb is. Főleg, ha olyan témát választok, amiről többet tudok írni. (Akkor még több időt fogok elrabolni azoktól, akik végigolvassák, amit írtam… )

Update: elkészült a [intlink id="604" type="post"]LaTeX szerkesztésről[/intlink] az ígért cikk.

Ezzel önmagában nem is lenne baj, hiszen ez egy research projekt, nem érdemes régi technológia felett fejleszteni. Szerencsére az Apple nemrég kiadta a Java környezetének hatos változatát (igen, az Apple, és igen, csak most), annak idején már telepítettem is, de valahogy használatba nem került még. Sebaj, az Eclipse futása közben is lehet Java-t váltani. Szal beteszem az új verziót a futtatási konfigurációba, és a puskaport szárazon tartva reménykedek.

Nincs szerencsém: brutális bundle not found kivételeket kaptam, és a hiányzó bundle-ök az eclipse alap moduljai voltak. Kicsit utánaolvasgatva a témákat kiderült, hogy az a gond, hogy az Apple Java 6 megoldása csak Intel-alapú gépen fut, és ott is csak 64 biten. Pontosabban nem is ez a probléma, hanem az, hogy az SWT a Carbon GUI könyvtárat használva jeleníti meg az Eclipse GUI-t. És az Apple döntésének megfelelően a Carbon nincs meg 64 biten, csak 32-n. Azaz ebből az irányból per pillanat nincs győzelem. Fényt mindössze annyi jelent az alagút végén, hogy az SWT-sek megkezdték a Cocoa portot, és az Adobe is biztosított erre a célra egy mérnököt (az Eclipse-technológiára alapozva fejlesztőkörnyezetet akarnak építeni az ismereteim szerint). A Cocoa-port jelenlegi állása szerint csak 32 bites APIt használ a rendszer, de remélhetőleg ez hamarosan változni fog. Talán a 3.5-re meglesz.

De addig is kellene egy megoldás, mert dolgoznom kéne. Egyik ötlet, ami segíthetne, az az Eclipse on Swing projekt lehetne. A céljuk az, hogy az SWT platformfüggő hívásait Swing-alapúra cseréli. Nagyon szép, csak sajnos még az SWT 3.2-es változatánál vannak lemaradva, ami nekem nem felel meg, ugyanis a keretrendszer legalább a 3.3-as Eclipse-et igényli, ugyancsak ez a helyzet a Subversive SVN pluginnel is. Azért kipróbáltam, nem indul be vele az Eclipse Ganymede…

Másik megoldás egy másik JVM lenne, ami nem igényli a 64 bitet. Van is egy ilyen, ami a találó Soylatte névre hallgat. Feltelepítem, beállítom Eclipse JVM-nek. De ekkor kiderül, hogy itt meg az a gond, hogy X11-et használna grafikus felületként, ahogyan meg nem lehet behívni az SWT számára a Carbont…

A helyzet siralmas… Háromféle, egymástól drasztikusan eltérő megoldást kipróbálva jutottam el oda, hogy per pillanat Eclipse pluginfejlesztést nem lehet OSX-en Java 6-on végezni. Siralmas, hogy ezért kénytelen vagyok egy virtuális gépen futó Windows-t használni. Majd figyelem a változásokat, és szükség szerint alátolok valamit a rendszernek. Addig is a remény hal meg utoljára – a sör meg először…