GhoUl

Hát, a MÁV még mindig a régi. Tegnap, amikor hazafelé jöttem Pestről, felsővezetékszakadás (és tűz) volt a váci vonalon. Persze most nem ez lenne a fő irányvonalam, de azért ez adja a történet gerincét. Nem is vágnék bele az okokba, hogy mi vezetett idáig (de nyilván egyik vezető “honatyánk” az oka ennek is). Amiről beszélnék, az az a része a dolognak, ami semmibe sem kerül, mégis javítja a helyzetet – sokban.

Lényeg a lényegben, a vonatnál kiírták a Nyugatiban, hogy 10 perc késéssel indul – és nem voltak emberek a kapuknál. Ez már gyanúra adhatott volna alapot, de nem tette. Oda kellett volna figyelnem rá. Ehelyett felülök, és inkább Pratchett-et olvasok. Rendezőn állunk egy ideje, amikor megjön a kalauz (vagy vonatvezető, nem tudom), és közli, hogy sokáig fogunk itt állni.

Innentől kezdve két dolog merült fel bennem: miért nem tudták ezt a Nyugatiban bemondani? Mert akkor esetleg onnan elmegyek metróval a buszállomásra, stb. A MÁV utastájékoztatási szempontból még mindig a régi… Ugyanakkor legalább már körbement valaki a vonaton, és tájékoztatta az utasokat a helyzetről.

Még egyszer, a lényeget kiemelve: Köszönöm a dolgozónak, hogy körbejött, és tájékoztatott minket! És szeretném, ha mindenki így állna hozzá a tájékoztatás kérdéséhez.

Eltelt egy kis idő az utolsó írásom óta. Tény, ebben közrejátszott az is, hogy nem voltam itthon egy hetet, és ezért kicsit összetorlódtak a feladataim. Hál’Istennek nem az volt az ok, hogy nem volt miről írni. Hát, ideje pótolni a dolgokat egy kicsit.

Mivel sok dologról tudnék beszámolni, hogy mi történt (Például miért lehet az, hogy a nemzetközi gyorsvonat a Balatoni megállóhoz még 10 perc késéssel érkezik, de Budapestre már 30-cal? Esetleg a Java Collections framework – számomra – hihetetlenül szerteágazó képességeiről), de én most egy kis pozitív, hétköznapi dologról szeretnék írni.

A héten bementem Pestre, hogy elintézzek pár dolgot. Ezek közé tartozott egy térkép beszerzése a bátyám számára. A Libri könyvesházba amúgyis bementem, ezért ott néztem meg elsőnek a térképrészleget. A szükséges térkép nem volt kitéve, ezért megkérdeztem a fickót a pultnál. Mondta, hogy ők nem tartják a keresett példányt. Amikor pedig rákérdeztem, hogy esetleg tud-e valamit mondani, hogy hol kaphatok ilyet, a saját füzetéből írt ki térképszaküzleteket, címmel és telefonszámmal.

Az egyik térképszaküzlet a Térképkirály boltjába vitt (ez a Nagy Lajos király útjánál van, a Bosnyák tér és az Őrs vezér tér között). Körülnéztem ott, majd mivel ott sem találtam a keresett térképet, megkérdeztem az eladót. A fickó negyed órát velem foglalkozott, hogy megnézzük, hogy egyáltalán van-e olyan térképe, amit keresett, vagy legalább valami, ami helyettesítheti. Mindezt egy 1000 Ft-os turistatérképért.

És ezek után hazafelé még a kalauz is kedves/rendes volt a vonaton. Az egy tényleg jó kis nap volt…

Ebből a mentalitásból szeretnék többet látni – nagyon sokat ér. Minél többen álljunk hozzá így, hogy az ügyfelet kiszolgáljuk legjobb tudásunk szerint, ahelyett, hogy hogyan verjük át az ügyfelet/az államot, mert ezzel lehetne előrébb vinni ezt az országot a legjobban. Tudom, nőjek fel De azért reménykedni szabad, nem?

Telik-múlik az idő, lassan két hete, hogy utoljára a MÁV kapcsán írtam cikket. Most kivételesen inkább a leállások vicces oldalával foglalkoznék.

Az emberek például alkalmazkodnak a sztrájkhangulathoz. Bejelentették például, hogy a középiskolákban igazolt hiányzásnak számít, ha valaki a sztrájk miatt nem ér be. Egyik középiskolai osztályfőnök ismerősöm mesélte, hogy kérte az igazolást az egyik gyerektől a hiányzásról, erre mondta, hogy sztrájk miatt nem tudott bejönni. A dologban annyi a pikantéria, hogy az ismerősöm utcájában lakik, mindketten Vácon laknak és az iskola is Vácon van. Persze magyarázat van: kiment a barátnőjéhez Nagymarosra. Ebben már csak annyi volt a feltűnő, hogy ez a gyerek a sarki közértbe is kocsival megy De mindegy, együttélünk vele.

A mai Pestre jövetelem során is vicces volt a helyzet. Az egy dolog, hogy felsővezetékszakadás van, ez előfordul havonta-kéthavonta egyszer a Vác-Budapest vonalon, megszoktuk. De amit akkor kaptunk, amikor rákötötték a vonatra a dízelmotort, megér egy misét. Megszólalt a hangosbemondó, hogy a 120 kV-os épület következik, majd rögtön utána mondta, hogy a 47-es főút következik (remélem, jól emlékszem a számra, azért nem vállalok felelősséget, de az biztos, hogy semmi köze nincs a váci környékhez). Majd megismételte.

Azt mondanom sem kell, hogy mindenki kínjában röhögésben tört ki. Lehet, hogy a 120 kV-os épület okozta a felsővezetékszakadást? }:)
.

Vagyunk egy páran az országban, akik rendszeresen vonattal utaznak. Még többen vannak, akik időnként legalább felszállnak. Legalábbis utaznának, ha a szolgáltatás elérne egy bizonyos szintet. Pl. mennek a vonatok . Olyan extrákról nem is beszélek, hogy legyen tisztaság, nyíljanak az ajtók (az utóbbi időben többször is megesett velem, hogy a egy kocsinak semelyik ajtaja sem nyílt. A kedves utasok vagy vésznyitóval oldották meg az ajtó kinyitását, vagy pedig más kocsiban próbálkoztak.

És a tegnapi sztrájk… No comment. Erről a sztrájkról tegnap reggel hallottam először, hogy megint káosz van. Kellemetlen a dologban, hogy be kellett mennem Pestre. Na sebaj, nézzünk buszt, majd kifizetem (nem baj, hogy van bérletem, olyan jól állok anyagilag, hogy az, hogy busszal megyek be, nem jelent gondot, kifizetem azt is, és nem hiszem, hogy bárki lesz olyan kedves, hogy ezt megtérítse nekem – postán nem küldöm be a máv(-start)nak, mert annyit nem ér a dolog).

Rendben, sztrájkoljanak. Nyugodtan akarjanak 10%-os fizetésemelést és 250.000 Ft-os egyszeri juttatást minden dolgozónak. De nem gyakorlatilag véletlenül választott időpontokban, minimális előzetes bejelentéssel, hanem érdemesebb talán inkább azzal próbálkozni, ami nyugaton is bevált: elkezdődik a sztrájk és elhúzódik. Nem állítjuk le a határozatlan időre meghirdetett sztrájkot, mert itt a hétvége. Pláne nem úgy, hogy hétfőn folytatjuk. Ugyanis ennek mellékjelentése is lehet. Például az, hogy valaki nem akart reggel dolgozni, sztrájkolt, és délben, amikor véget ér a műszakja, felveszi a munkát a folytatásra. A következő műszakja meg hétfőn van (természetesen ez csak kitaláció volt, de az ilyen események, különösképpen, ha így kommunikálják le, ehhez hasonló kitalációkat szülnek).

Mindenesetre érdekes az egész. Miért találták ezt ki? És miért így? Mert a követelések túlzóak, kifizethetetlen dolgokról van szó. Akkor viszont miről van szó? Óhatatlanul is felvetődik a kérdés, hogy ez is valami átláthatatlan politikai játszma része. Esetleg a vezetők ennyire töketlenek, esetleg pusztán rosszindulatból anarchiára törekednek? És persze fellépni ellene nem lehet, mert akkor megint a kormány rosszindulatú, hazug gépezete, aki mindent elad vagy megront, amihez hozzáfér, a becsületes ellenállók ellen karhatalmi erőkkel vonul fel (szándékosan túloztam el ennyire a dolgokat, nehogy valaki őrült komolyan vegye). Lehet, hogy hasznos lenne tudni, de sajnos van egy olyan érzésem, hogy az igazság itt is kifejezetten gyomorkavaró lenne.

Hasonlóan érdekes dolog a MÁV-Start legújabb kampánya a bliccelők ellen. Felszállok a vonatra, és a képembe virít a plakát, hogy fizető utasoknak fenntartott kocsi. Hmmm. Elkezd bennem dolgozni a formális módszerek, és bevillan, hogy ennek van egy implicit mellékjelentése is: valahol van olyan kocsi, ahova felszállhatnak a bliccelők. És ettől nekem, aki mindig is jeggyel/bérlettel utazom, rossz érzés fog el. Nem elég, hogy úgy terelnek minket a kijáratoknál, mint a marhákat, meg a fél utat még a kedves ellenőr bácsik állják el, még a vonaton is szembesítenek azzal, hogy én fizetek azért is, mert valaki más még mindig bliccel. Netán a bliccelők között vannak olyanok, akiket nem lehet megbüntetni?

Ez valahogy arra emlékeztet, amikor megmutatták a tegnapi Fókuszban, hogy teljesen egészséges ember viszonylag könnyen hozzájuthat mozgáskorlátozottaknak járó parkolási engedélyhez, egyszerűen kellően ügyesen orvosi leletet kell hamisítani, amit már az Okmányirodában nem másolhatnak le, nem archiválhatnak és nem ellenőrizhetnek semmilyen módon. A rendőrség teljesen hasonlóan tehetetlen az ügyben. És ami a legszebb az egészben: a parkolási engedély 40 országban felhasználható.

Látszik a hozzáértés a hierarchia minden szintjén. Aki olyan helyen van, ahol átlátja a dolgokat, szándékosan nem segít, vagy nincs meg a lehetősége, hogy segítsen (ennek lehet belső oka is, pl. hogy hülye vagy épp ő tudja, mi lenne a jó, csak nem tudja keresztülverni a többieken). Pedig enélkül nem lehet előrelépni. De kellene.

Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem az, ami ma Magyarországon tömegközlekedés címszóval van, az kritikán aluli. Személy szerint legtöbbször a BKV és a MÁV (most már MÁV-Start is) „érdekes megoldásaival” találkozom, azzal is csak a Vác-Budapest viszonylatban (ami állítólag még az ország egyik legfejlettebb tömegközlekedési infrastruktúrájával büszkélkedhet), de amit látok, az enyhén szólva is elkeserítő.

Nem állítom, hogy jobban meg tudnám szervezni a dolgokat, de ami biztos, hogy a helyzet megérett egy nagyon komoly változásra (ha rosszindulatú lennék, azt mondanám, hogy már évek óta ez a helyzet).

Jellemző, hogy a BKV kitalálta, hogy megszünteti az eddigi havibérletet, és helyette csak a 30 napos bérlet lesz. Addig rendben is van, de a 30 napos bérlet (ami eddig tényleg harminc napos volt!) mostantól úgy működik, hogy megveszed adott hó x.-től, és akkor érvényes következő hó x-1-én, de következő hó x-én már nem. Azaz van rá esély, hogy akkor az emberek ezentúl többnyire nem május havi bérletet fognak kérni, hanem május 5-től kérnek egy bérletet. Vagyis az az indok, hogy jobban szétoszlik a bérletvásárlás, nem valószínű, hogy meg fog történni. Az pedig, hogy a változtatás miatt csak januárban lehetett az új bérleteket megvenni, még tovább növelte a sorok hosszát, mert azok is, akik eddig korábban vásárolták meg a bérletüket, nem tehették meg. Igen, én is vagy fél órát álltam sorban a bérletért.

Mellettem egy nő nem kapta meg január 3-ig az éves bérletét, pedig az 2-án lejárt. Megkérdezte a bérletpénztárban, hogy érvényes-e, megmondták neki, hogy nem. Erre ő fogta magát, és tisztességes álompolgárként odament az automatához, bedobta a pénzt, hogy vegyen jegyet. Csak kiderült, hogy az automata rosszul van beállítva, ugyanis amikor kiválasztotta a szakaszjegyet, amit venni akart (ha jól hallottam), erre a gép elvette a pénzt, és közölte, hogy ilyen jegy már nem létezik a kínálatukban. Ezután felháborodva odament még egyszer a pénztároshoz, és megkérdezte, hogy most mi a teendő: a pénztáros meg megmondta, hogy hívja fel a telefonszámot, ami a gépen van, és az üzemeltetésen jelezze a pénzvisszatérítési igényét, meg ő nem fog neki ingyen (illetve a saját zsebéből) jegyet adni… A nő kínjában még egyszer fizetett a jegyért (harmadjára is kifizette).

Remek megoldás, a nő feltehetőleg munkába ment, így nincs ideje ilyesmivel szórakozni, és 200-300 forintért nem sok olyan állat van, aki telefonálgat. Tiszta haszon. Ugyanezt a MÁV-Start is eljátszotta: január 2-án azt mondta, hogy nem közlekedteti az elővárosi vonatokat, mert havazás lesz. Volt is 5 centi hó (túlzok egyébként, annyi nem volt). Vajon leáll Bernben vagy Oslóban is a vonat, ha leesik ennyi hó? Mindenesetre mondták, hogy aki emiatt máshogy ment be a munkahelyére, visszakapja a menetjegye árát. Persze nem a jegypénztárnál, hanem levélben kell elküldenie a MÁV-Start számára a jegyeket. Ezt ki fogja megtenni 500 forintért? Ott is tiszta haszon.

Emellett az utastájékoztatás, mint fogalom is ismeretlen a tömegközlekedési szótárban: szálltam már fel a Nyugatiban villamosra, az becsukta az ajtókat, majd bemondta a hangosbemondóba, hogy csak az Oktogonig közlekedik baleset miatt… De az sem volt rossz, amikor a vasúton nem mondják be, hogy gond van a vonalon, csak azt, hogy két vonatot összevonnak (amit imádnak azok, akik a gyorsított vagy zónázó vonattal utaztak volna, mert akkor nekik még tovább tart az út), és 10 perc késéssel indul. Később ugyanezt elmondják 15, 30, 45 perccel is. Persze a késési időket úgy mondják, hogy ha annyi késéssel indulna, amennyit bemondanak, akkor helyből mennie kellene. Nyilván nem megy.

Úgy őszintén: miért van az, hogy én havonta-kéthavonta belefutok egy ilyen órás-két órás leállásba? Miért van az, hogy a menetrend szerint a Vác-Budapest távot 25 perc alatt megtevő, sehol meg nem álló vonat szinte soha sem érkezik meg 30 perc alatt (és ez zömmel azért van, mert valamelyik állomásra nem engedik be, vagy az állomásról ki). És akkor még nem beszéltem a sztrájkokról, amik szintén nehezítették az életemet. És akkor persze szó sincs arról, hogy kifizetik a buszjegyemet, hogy haza tudjak utazni. És főleg, miért van az, hogy a Nyugatiban általában ott vannak a peronzárnál az ellenőrök, és legalább 2-3 kalauz a vágányoknál, de ha valami gond van, akkor mindenki varázsütésre eltűnik? Akkor nem fontosak az utasok? Csak akkor, amikor azt kell ellenőrizni, van-e jegyük?

És mindezt egyre több pénzért… Amikor elkezdtem az egyetemet (2004. szeptember), 3000 Ft körüli összeg volt a MÁV és a BKV bérlet. Most (2008. január) a kettő együtt 5000 Ft körül van (és ha tényleg csökken a bérletkedvezményem a MÁV-nál, januárra valahogy nem csökkent, de nem értettem, akkor 10000 Ft körül lesz). Biztos, hogy az a jó megoldás, ha az az olcsóbb, ha emberek kocsit vesznek, és kihagyják a nagy magyar kalandot, a tömegközlekedést, és inkább tömegével kocsival utazva dugókat produkálnak? Mert lassan olcsóbb autózni, mint tömegközlekedni. Számukra. De mindannyiunk kőolajkészletét használják el, mindenki levegőjét szennyezik és mindenki szenved a zajterheléstől. Igen, ez olyan, mint a közlegelő problémája a játékelméletben. Külön-külön senkinek sem érdeke, hogy ne csaljon, mert akkor rosszul jár, de csak azokkal szemben, akik nem csalnak. Általában, ha mindenki csal, akkor mindenki rosszul jár…

Érdekes, amit az egyik Népszabadságban olvastam. A cikkíró negatív tapasztalatait írta le a postával kapcsolatban. Hogy miért van az, hogy amikor a postás hoz csomagot, soha nincsenek otthon, ha meg valamelyik kommersz futár, akkor meg mindig? Dolgoztam egyik nyáron a postán, simán elhiszem, hogy valóban így történik. De a végső gondolat volt a legelkeserítőbb: ha a MÁV-ot, a Postát és társait eladtuk volna a pénzes befektetőknek (mint ahogy az OTP a Csányié), akkor ezek kapcsán is ugyanaz az elvtelen pénzhajhászás lenne, mint amit máshol is tapasztalunk. Meg szolgáltatás. Ez olyan szörnyű…

Update: A kedvencemet kihagytam. Karácsony előtt a váci tévében közvetítették az utolsó önkormányzati ülést. Panaszok jöttek a helyi közlekedésre. Ezért a tömegközlekedésért felelős vezető nagy hangon bejelentette, hogy ne várjuk el a magyar pontosságot (ez a helyi buszjáratok kapcsán hangzott el). Miért is ne várjuk el?