A héten egy „egyszerű” problémát kellett megoldanom: egy Eclipse-pluginhoz konfigurációs lehetőségként kellett lehetővé tennem színek kiválasztását. Elhangzott ötletnek, hogy csináljak akár Java properties fájlokat vagy valami hasonlót (értsd: kódold le kézzel), de ha már Eclipse házinak készül a dolog, inkább úgy döntöttem, nézzük meg, hogy az Eclipse mit kínál.
Egyik természetes megoldásnak tűnik egy saját Property page létrehozása, amin be lehet állítani a megfelelő színeket. Ehhez kiderült (némi keresgélés után, ez tényleg gyorsan megvan), hogy az org.eclipse.ui.PreferencePages kiterjesztési ponthoz kell kapcsolódni. És még további próbálkozás után kiderül, hogy érdemes legeneráltatni a mintát az Eclipse-ből, mert lényegesen okosabb kódot rak össze, mint ami az interfész naiv implementációjából kijönne. De erről egy kicsit később.
Az extension point igényli, hogy megadjuk, milyen névvel illetve milyen másik Page alá szeretnénk betenni az új lapunkat, ami lehetővé teszi a kényelmes hierarchikus beállításszervezés összeállítását. Nice.
Ami meglepően egyszerűvé teszi az oldal tervezését, hogy a JFace API tartalmaz beépített FieldEditor osztályokat, így a beállítások lap tervezéséhez egyszerűen annyira van szükség, hogy ezeket (esetleges SWT konténerekkel együtt) kidobálok egy API-tól kapott konténerre. Triviális. És ami még fontosabb, egy percig sem kell azzal szórakoznom, hogy mikor/hogyan mentsem ki az adatokat a háttértárra, hogyan olvassam ki a mezőkből, mert ezt automatikusan elvégzi a rendszer. Nekem csak minden egyes mezőhöz egy azonosítót kell rendelnem, és a többi már gyorsan megy. Ha valami speciális feltételek vannak a kitöltéshez, ahhoz pedig a legtöbb komponens validator hozzátételével működik – ezzel az egyszerű struktúrával a legtöbb gyakorlatban előforduló eset kezelhető (szerintem).
A FieldEditor osztályok nagyon könnyen kezelhetőek: van köztük színválasztó, fontválasztó, egyszerű szöveges beviteli mező, checkbox, könyvtárválasztó és még sok minden más, egyszóval a gyakorlatban előkerülő legtöbb igényt le lehet fedni velük. És ami igazán fontos: ezek a megfelelő natív dialógusokat hívják be (pl. OSX-en a natív színválasztót, nem valami Javaból összetákolt valamit…).
A generált mintakód igazából három fájlból áll: a PreferenceConstants.java fájlban konstansokat lehet felvenni, amellyel később azonosíthatjuk az elmentett adatokat, a PreferenceInitializer.java fájlban a kezdőértékeket, míg az általunk választott nevű harmadik fájlban lehet összerakni a tényleges adatokat. Ezeket a fájlokat tovább nem is elemezném, ha valakit jobban érdekel, nézze meg, ennyi ismerettel könnyen érthető és módosítható igény szerint. Vagy meg lehet nézni a http://www.eclipsepluginsite.com/preference-pages.html oldalon a részletesebb kifejtést.
Inkább csak azt írom le, hogy ebbe hogyan lehet betenni a színkezelést (amit nem ír le az eredeti forrás). A form összerakásakor egyszerűen ColorFieldEditor-t kell létrehozni, hasonló paraméterezéssel, mint a mintában, míg az inicializálásnál a következő módon lehet gondolkodni:
PreferenceConverter.setDefault(store, PreferenceConstants.P_ENTITY_BG_COLOR, new RGB(216,226,248));
Azaz egy RGB értéket példányosítok, és ezt töltöm be alapértelmezésként. Ettől a pillanattól kezdve van egy kész színbeállító komponensem, menti is az adatait. Zsír. Akkor már csak egyszerűen be kell tudni olvasni. Szerencsére ez sem túl bonyolult. Ha egyszerűen Stringként akarom beolvasni a beállítást, és a stringet átadni a Color konstruktornak, akkor a következő kód jöhet számításba:
IPreferenceStore store = RmpPlugin.getDefault()
.getPreferenceStore();
String colorCode = store.getString(PreferenceConstants.P_ENTITY_BG_COLOR);
De lehet egyszerűbben is: a JFace tartalmaz egy PreferenceConvertert, aminek segítségével ez még egyszerűbben elintézhető.
RGB color = PreferenceConverter.getColor(store, PreferenceConstants.P_ENTITY_BG_COLOR);
Röviden összefoglalva ez is egy kényelmesen használható API, jól illeszkedik az Eclipse filozófiájába, aminek az az előnye, hogy gyorsan megtanulható, ráadásul kellően rugalmas is. Az előre megírt FieldEditorok pedig tényleg egyszerűvé teszik az egységes (ráadásul ugyanakkor platformfüggő!) kinézet összerakását a beállítópanelen is.
Ugyanakkor a végleges megoldásom nem ezt a menetet követi, helyette egy másik beépített megoldást használtam, de arról majd inkább legközelebb írok egy kicsit.
