Dokumentumszerkesztés, ahogy Balage csinálja

Folytatva Stampie [[http://cubussapiens.hu/node/597|írását]], most szeretném én is a világ elé tárni az eszközök listáját, amely irodai jellegű munkáimat segíti (vagy gátolja, ez nem mindig triviális). A feladataim, melyek ilyen eszközöket követelnek, nagyjából hasonlóak, mint Stampie esetében, házi feladat dokumentációk, ritkán bemutatók egy-egy előadáshoz, illetve táblázatkezelés a pénzügyeim követésére, és néhány egyszeri számítás elvégzésére (ez alatt tipikusan a “mennyit fogok költeni karácsonyra” jellegű kalkulációkra gondolok).

Folytatva [intlink id=”597″ type=”post”]Stampie írását[/intlink], most szeretném én is a világ elé tárni az eszközök listáját, amely irodai jellegű munkáimat segíti (vagy gátolja, ez nem mindig triviális). A feladataim, melyek ilyen eszközöket követelnek, nagyjából hasonlóak, mint Stampie esetében, házi feladat dokumentációk, ritkán bemutatók egy-egy előadáshoz, illetve táblázatkezelés a pénzügyeim követésére, és néhány egyszeri számítás elvégzésére (ez alatt tipikusan a “mennyit fogok költeni karácsonyra” jellegű kalkulációkra gondolok).

Office csomagok

Linuxon nincs sok értelmesnek nevezhető alternatíva, próbálkoztam KOffice-al is, de a funkcionális gyengeségét nem ellensúlyozza a felhasználói felület egyszerűsége. Amit a jelenleg alpha állapotban lévő KOffice2-ről olvastam, a helyzet sokkal jobb lesz, de ebben az állapotban természetesen még nem alkalmas a komoly használatra.

Így jelenleg szinte kizárólagosan OpenOffice-t használok. Az általam ígényelt funkciókat tudja, a beépített PDF export meg biztosítja, hogy bárhol meg tudják tekinteni az alkotásaimat. A képletszerkesztője kifejezetten jó (tudom TeX-es kollegák most köhécselnek..), az ábrakészítője is használható, bár annál megesett, hogy káromkodva bezártam, és elővettem helyette az Inkscape-et, ami kifejezetten nem erre való, de mégis könnyebben megoldottam vele a feladatomat.

Néha felmerül olyan igény, hogy egy dokumentum jó lenne, ha interneten keresztűl megosztható lenne (megfelelő jogosultsággal, nem publikusan). Ekkor veszem elő a Google Docs nevű eszközt, amelyet az egyszerűség kedvéért Prism-ben futtatok. Ezt az eszközt 90%-ban táblázatkezelésre használtam, amivel meg vagyok elégedve, egyszerű formázásokat, és a megszokott parancsokat tudja. A dokumentumszerkesztő részét alig használtam párszor, de azt hiszem nem is fogom, egyszerűen túl keveset tud (egy képet nem sikerült rendesen beillesztenem a szöveg közé).

Egyéb eszközök

Én sajnos nem tudtam még eleget foglalkozni LaTeX-el, így ez nem szerepel a pallettámon, de DokuWiki-t előszeretettel használok. Bár jelenleg nincs összerakva erre offline rendszerem, de tervbe van véve..

Továbbá kiemelném még gyakran használt eszközként a KNotes nevezetű csodát, mely rövid emlékeztetőkre, feljegyzésekre kiválló. Támogat időzített figyelmeztetéseket, illetve opcionálisan RTF jellegű formázást is.

Körülbelül ennyi lenne. Jelenleg ezek az eszközök merülnek fel bennem hasonló feladat felmerülésekor, bár megjegyezném, ezek korántsem elégítik ki maradéktalanul az igényeimet, a közeljövőben (ahogy az időm engedi) szeretnék a témában változtatni, többek között jó lenne összerakni helyi jegyzetelésre egy wiki-t, illetve el kéne kezdenem foglalkozni LaTeX-el is.

Internet megosztás Ubuntu-val

Biztos létezik már egy pár HowTo, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik, ám nekem több mint egy órámba tellett értelmes megoldást találni, így inkább leírom. A címben nem véletlenül Ubuntu-ra hivatkozok, ugyanis az egyes Linux disztribúciókban némely beállítás különbözhet, annak ellenére, hogy az IP szintű csomagszűrés a kernel része. Nos, aki csak emiatt tévedt ide, nem kertelek tovább íme a beállítás:

Biztos létezik már egy pár HowTo, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik, ám nekem több mint egy órámba tellett értelmes megoldást találni, így inkább leírom. A címben nem véletlenül Ubuntu-ra hivatkozok, ugyanis az egyes Linux disztribúciókban némely beállítás különbözhet, annak ellenére, hogy az IP szintű csomagszűrés a kernel része. Nos, aki csak emiatt tévedt ide, nem kertelek tovább íme a beállítás:

Feltételezve, hogy az A számítógépen létezik felépített internet kapcsolat, amit a /dev/eth0 hálókártyán keresztűl szeretnénk megosztani a B számítógép számára. Az A gépen a következő parancsokat kell lefuttatni root-ként:


ifconfig eth0 192.168.1.1 netmask 255.255.255.0 broadcast 192.168.1.255
iptables --flush -t nat
iptables --table nat --append POSTROUTING --out-interface wlan1 -j MASQUERADE
iptables --append FORWARD --in-interface eth0 -j ACCEPT
echo 1 > /proc/sys/net/ipv4/ip_forward

Az első sor az eth0 hálózatát állítja be, az eth0-ra csatlakoztatott gépeknek 192.168.1.* tartományból adunk IP címet, az A gépnek 192.168.1.1-et. Természetesen ha ez a beállítás más eszközzel (pl. GUI-val, KNetworkManager, vagy hasonlóval) történik, akkor ez a sor kihagyhandó. Az ezt követő három sor az IP csomagszűrőt állítja be, hogy az eth0 eszközön érkezett IP csomagokat egyszerűen továbbítsa a wlan1 interfészen, ami jelen esetben az internet kapcsolatot adja. Az iptables részletes működését én itt nem írom le, egyrészt mert túl hosszú lenne, más részt én sem vagyok biztos benne, hogy 100%-ig értem. Az utolsó sor szinte minden linux disztrón más. Ez engedélyezi rendszer szinten az IP csomagok továbbítását.

Ha a szervert beállítottuk, a kliens beállítássa már jóval egyszerűbb. Rendszerfüggetlenül fogalmazva, a szerverrel kompatibilis módon be kell állítani a hálózatot, pl. 192.168.1.2 IP címet adunk neki, majd alapértelmezett átjárónak a szerver címét adjuk meg. Ha a kliens gép is linux, és parancssorból kívánjuk beállítani, akkor a következőt kell tenni:


ifconfig eth0 192.168.1.2 netmask 255.255.255.0 broadcast 192.168.1.255
route add default gw 192.168.1.1 eth0

Linux az asszony gépén, avagy az eddigi legnagyobb próbatétel

Hogyan vegyünk rá valakit, hogy használjon linuxot? Egyszerű. Rakjunk fel a gépére Windows Vista-t.

Még örülni is fog neki, hisz pozitívan áll hozzá a hosszúra nyúlt XP használat után. Pedig nem ez volt a szándékom, amikor felraktam egy Vista-t a menyasszonyomnak. Eleinte még én is meg voltam elégedve vele, bár minden apró beállításhoz többszáz visszakérdezésre kellett gondolkodás nélkül “igen”-t kattintani, de egy egyszerű felhasználónak sokat jelent az a néhány képi hatás (ami mellesleg elbújhat egy beryl mellett, de annak az értelmes beállítása még gyakorlott linuxosoknak sem egyszerű feladat). Persze, ronda inkonzisztenciák vannak a felületben (ahogy azt [[http://cubussapiens.hu/node/563|Stampie cikke]] bemutatta), de ezek a laikus szem számára nem, vagy csak nehezen észrevehetőek. Az átlag felhasználó (értsd: vindóz júzer) alkalmazkodik az adott körülményekhez, mert megszokta, hogy nem lehet azokon változtatni.

Hogyan vegyünk rá valakit, hogy használjon linuxot? Egyszerű. Rakjunk fel a gépére Windows Vista-t.

Még örülni is fog neki, hisz pozitívan áll hozzá a hosszúra nyúlt XP használat után. Pedig nem ez volt a szándékom, amikor felraktam egy Vista-t a menyasszonyomnak. Eleinte még én is meg voltam elégedve vele, bár minden apró beállításhoz többszáz visszakérdezésre kellett gondolkodás nélkül “igen”-t kattintani, de egy egyszerű felhasználónak sokat jelent az a néhány képi hatás (ami mellesleg elbújhat egy beryl mellett, de annak az értelmes beállítása még gyakorlott linuxosoknak sem egyszerű feladat). Persze, ronda inkonzisztenciák vannak a felületben (ahogy azt [[http://cubussapiens.hu/node/563|Stampie cikke]] bemutatta), de ezek a laikus szem számára nem, vagy csak nehezen észrevehetőek. Az átlag felhasználó (értsd: vindóz júzer) alkalmazkodik az adott körülményekhez, mert megszokta, hogy nem lehet azokon változtatni.

Sokáig elégedett voltam vele, hiszen a célközönség (életem értelme) is az volt. A problémák idővel alakultak ki, egyre hosszabb várakozás bekapcsolás után, mire végre hozzányúlhatunk az egérhez, néha (azaz szinte mindig) az MSN Live nevű csoda egy nem túl kedves “nem válaszol” üzenettel szenderült jobb létre, amivel a kedves laikus felhasználó nem tud mit kezdeni. A felháborodása is jogos, hiszen nem az ő dolga működésre bírni a gépet, ő a gép szolgáltatásait akarja használni. Összességében a gép egyre több türelmet ígényelt a felhasználó felöl, amiből természetesen egyre kevesebb lett, és egyszer csak el is fogyott. A Vista-nak mennie kell.

A döntés viszont nehéz. Ugyanis, ha nem Vista, akkor vissza a jól megszokott, a 7 év alatt viszonylag stabillá forott XP-hez. Az XP grafikus felülete azonban már egyszerű és unalmas. Körülbelül annyira, mint 2001-ben a win98 volt. Ne felejtsük el, hogy ez nagyon fontos annak, akinek a számítógép egy fekete doboz (nem rendelkezik logikai modellel a gép belső működéséről). Az egyszerű felhasználó számára a “felhasználói élményt” jelentős részben a látvány határozza meg. Alternatívaként megjelenik még a linux. A félelmetes, ismeretlen linux, ami csak eldugott, ember számára ritkán látott szervereken fut. És persze az én gépemen. A KDE4.1 RC1 felület asztali elemei pedig nagyon látványossá teszik a mindennapi munkát. A fent említett leányzó néhány esetben (bár csak kényszerből) használta a gépemet, így látta, hogy mégsem különbözik annyira a linux a windowstól, mint gondolta. Talán megér egy próbát.

Ahhoz nem volt merszem, hogy fejlesztés alatt álló KDE4-el átkozzam meg, hiszen a felállítandó rendszer legfontosabb követelménye a stabilitás. Így maradt az általam jól ismert Kubuntu KDE3-al, majd ha KDE4 stabilitása a megítélésem szerint eléri a megfelelő szintet, egy kattintással fel tudom neki rakni. Linuxra jellemző, hogy ha egy hardvert azonnal felismer, akkor az tökéletesen működik, de ha bármi probléma van vele, csak rengeteg szenvedés árán, vagy egyáltalán nem lehet értelmes működésre bírni (persze kis idő, és néhány kernel-verzió lépés megoldja). De szerencsém volt, a live CD környezet futtatásával meggyőződtem róla, hogy minden egyes hardverelemet megfelelően kezel a rendszer. A telepítés lefuttatása után leültettem a leendő felhasználót az új szerzemény elé, hogy a segítségemmel megismerkedjen vele. Az első mozdulatok pozitívak voltak, a felület testreszabhatósága valósággal elvarázsolta, négy asztalt hozott létre, mindegyiket más háttérrel, hogy az mindig tükrözze a hangulatát. A “programok telepítése/törlése..” funkció is mosolyt váltott ki, a programok ilyen egyszerű kezelése is kedvére valónak bizonyult. Általában véve a kezdeti félelmeit azonnal elsöpörték a KDE szolgáltatásai.

Az élet persze nem fenékig tejfel, a telepítés után derült ki, hogy a hangkártya mixere nem megy tökéletesen. Ez annyiban nyílvánúl meg, hogy a kmix egyáltalán nem használható, bár a hang megy, a hangerőt csak minden egyes alkalmazásban külön lehet állítgatni, nincs erre globális funkció. Ez volt a kisebbik gond. A nagyobbik az volt, hogy egy kritikus pillanatban a rendszer gondolt egyet, és lefagyott. A kép kimerevedett, és a CAPS-lock LED egyenletes villogása jelezte, hogy a Kernel eltávozott az örök vadászmezőkre. Érezhető volt a csalódottság, és a kétségbeesés a levegőben, ami fokozódott ahogy az eset újra és újra megismétlődött. A rendszer teljesen váratlanul és indeterminisztikusan lefagyott. A dolog érdekessége, hogy a fagyás gyakorisága megritkult azáltal, hogy kilőttem az ALSA hangrendszert (gondolván arra, hogy a fagyás oka az egyetlen hibásan működő hardverelem lehet csak).

A megoldás egy nappal később jött, amikor észrevettem, hogy egy lefagyás után a rendszeróra nullázódott. A gyanút beigazolta, hogy egy másik fagyás utáni induláskor a gép egy pittyegés után kiírta, hogy a CMOS akkumlátor bizony lemerült. Csavarhúzó, aksi ki, boltba el, új aksi be, csavarhúzó, és láss csodát, azóta nem fagy le (lekopogtam). Elképesztő mekkora galibát tud okozni egy ekkora kis bigyó. Persze vannak a gépben sokkal kisebb dolgok is, amik drágább hibát okozhatnak.

Mindenesetre most működik. A menyasszonyom pedig elégedett. Könnyedén, boldogan használja a rendszert, ami reményeink szerint a stabilitását is bizonyítani fogja a továbbiakban.

HP ipaq rx3715 és Linux

Érdekes, és mint kiderült, kissé veszélyes játékba fogtam ma. Miután feladtam, hogy értelmesen összerakjam a M$ Windows Mobile 2003 SE rendszert, eldöntöttem, hogy lesz ami lesz, kipróbálom a linuxot rajta az [[http://www.handhelds.org/moin/moin.cgi/HpIpaqRx3715InstallFromUbuntu|itt]] található leírás alapján.

Érdekes, és mint kiderült, kissé veszélyes játékba fogtam ma. Miután feladtam, hogy értelmesen összerakjam a M$ Windows Mobile 2003 SE rendszert, eldöntöttem, hogy lesz ami lesz, kipróbálom a linuxot rajta az [[http://www.handhelds.org/moin/moin.cgi/HpIpaqRx3715InstallFromUbuntu|itt]] található leírás alapján.

Az első nehézség nem is ezzel volt kapcsolatos, életem legnagyobb bakiját sikerült elkövetnem, és csak a szerencsén múlott, hogy helyre tudtam hozni. A tanulság: mielött beletörölsz a particíós táblába, alaposan nézd meg, hogy melyik lemezzel teszed. Én nem tettem meg, és mivel az említett tutorial /dev/sda-ról beszél, vidáman beírtam a végzetes “sudo fdisk /dev/sda” sort, és gondolkodás nélkül irtam át a partíciós táblát. Mielött magamhoz tértem, a GRUB zavarbaejtő “Error 17” üzenetével találtam szembe magam. Szerencsére találtam a fiók alján egy linux lemezt, amivel helyrehoztam. Pánik vége. Rövid pihenő, egy erős tea, folytassuk.

A fenti égő de tanulságos baki után nem ütköztem komolyabb ellenállásba a telepítés során. Feszült koncentrációval és minden lépést alaposan átgondolva sikeresen particionáltam az SD kártyámat, és felmásoltam a szükséges fájlokat. Pár pillanat múlva a PDA képernyőjén biztató apróbetűs konzol jelent meg, és azon boot-szagú feliratok. Rövid várakozás után pedig a hőn áhított [[http://opie.handhelds.org|OPIE]] felülete fogadott. Bizakodással és az izgalomtól remegő kézzel ragadtam meg a stylus-t, és kezdtem meg bátortalan lépéseimet az ismeretlen rendszerben. Az első kellemetlenség, ami megzavarta az újdonság izgalmában úszó lelkemet, az a nyílvánvaló tény, hogy bizony a képernyő fekvő helyzetbe van fordítva. Hamar megtaláltam a menüben a “rotate screen” feliratú gombot, ami a kecsegtető hangvétel ellenére a várakozással tökéletesen ellentétes irányba, immár fejjel lefelé fordította a képernyőt. Ez legyen e legkisebb probléma, gondoltam, ha más működik. Azonban további csalódásoknak lettem kitéve. Csak hogy párat említsek a WLan egyáltalán nem működik, a Bluetooth hasonlóképp, és komoly nehézséget okoz a ciril betűs képernyőklaviatúra.

De persze sikereket is értem el, némi szenvedés árán sikerült hálózatba kötnöm a laptopommal usb-n keresztűl. Így sikerült pár srceenshotot töltenem le a kütyüről, amiket a beépített képlopóval csináltam (ügyes, és nagyon hasznos kis eszköz). Általánosságban az interfésszel jók a tapasztalataim, a naptár alkalmazás, jegyzetelés, és dokumentumok kezelése határozottan jobb, mint amivel eddig WM kapcsán összefutottam.

Végeredményben eredményes kisérletet zártam, bár a komoly hiányosságok miatt egyelőre nem jelent használható alternatívát. Íme pár screenshot a miheztartás végett:

Az első képernyő
Az OPIE rendszer kellemesen lágy vonalai fogadtak induláskor.

Konzol
Beépített konzol, és a top program mutatja a rendszer terhelését.

Benchmark
Még egy beépített eszköz: leméri a PDA egyes elemeinek a teljesítményét, ami összehasonlítható más kütyük méréseivel.

Ciril betűk
Zavarbaejtő, mi több, kellemetlen. Ciril betűk a klaviatúrán.

Utóirat: közben megtaláltam a megfelelő beállítást, így már egy sokkal kellemesebb angol billentyűzet fogad, sőt, magyar kiosztást is tartalmaz.