Egy saját tervezésű világban tettünk kirándulást a nyaralásunk alatt. Ez egy különleges, repülő szigetekkel és hajókkal teli világ, ihletét nagyon-nagyon sok helyről merítve. A csapat eléggé sokoldalú karakterekből lett összeválogatva, beleértve TeoZ félelfmetes sötételfét (akit Over folyamatosan félelfnek titulált 🙂 ), Over részegesnek hitt (de a gyakorlatban egyáltalán nem olyan, hanem sokkal inkább workaholic jellegű) szélvarázslóját vagy éppen Timi messziről érkezett, a civilizált kultúrát kevéssé ismerő (és tisztelő), mocsárlakó gyerekét… És akkor még nem is beszéltünk D-nee kalandvágyó nemeséről (aki egy ismeretlen kincs megkeresése érdekében szervezett expedíciót), vagy éppen az én szélvitorlásversenyzőmet, aki fogadásból ment neki a hosszú útnak, egy konzervkereskedő társaságában, és az ő reklámarcaként (ld. még “Csak a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot…”).
JK: Ez benyomást tesz rám…
Nemes felemelő beszédet tartott, csak egy Sugallat-varázs hatására közben folyamatosan vakarta a fejét. A beszéd végén a nemes brutális udvari ork testőre ledobja a csatabárdját, és elkezd tapsolni…
JK: A matrózok tapsolnak?
KM: Dobjunk rá.
Nyelvi problémák a félelf sötét elf és a kölyök között, nehezen értik egymást:
KM: Pár szót értesz… Mit is mondtál neki?
JK1(kölyök): Ne! Ne bántson!
JK2(sötét elf): Ezt biztos értem. A leggyakrabban hallott kifejezés.
JK: Ha ezt hallanám, abból brutális beszólás lenne.
A kalandozók értelmező szótárából: Expedíció: Az egy olyan dolog, hogy elmegyünk egy helyre, keresgélünk, nézelődünk – közbevágás – és tárgyakra mondjuk, hogy ennek egy múzeumban volna a helye…
Sötét elf a szakácshoz megy egy plot során…
JK: Meg szeretnék Önnel osztani egy ősi receptet.
NJK: Remek, szeretem az új recepteket.
JK: Most mondom, hogy ősi.
JK: Kivágom az ajtót… Nyitva van…
Mivel a kölyök potyautasként került fel a hajóra, de a sötét elf a szárnyai alá vette, ezért valahogy be kell adni a nemesnek, hogy okkal került fel a hajóra.
JK1 (sötét elf): A tanítványom…
JK2 (varázsló közbekotyog): A sötét elfeknél szokás, hogy mindig egy növendékük van…
KM (rátromfol): Mindig ketten vannak… (ed. egy mester és egy tanítvány)
A kalandozók értelmező szótárából: Lopás: objektumok észrevétlen reallokációja. (ed. Ízlés szerint kiegészíthető a hatékony és gyors jelzőkkel is, esetleg, hogy kevésbé hangozzon kocka poénnak, az objektumokat tárgyakra lehet cserélni).
A szerepjáték második bölcsessége: A játékosokra nincs veszélyesebb, mint egy unatkozó KM.
A szobába betévedt egy körülbelül két centiméter nagy lepke.
- Nagyon meg tud vadulni.
- Egy lepke
- És kitépi az arcodat a nyaló szájszervével…
- Epic fail magyarul?
- Epikus kudarc.
- Nem, magadba zuhansz, és melléesel.
A varázsló az ork testőrrel beszélget a kölyökről.
JK: Mit gondolsz a kölyökről?
NJK: Ügyes kölyök.
JK: Mi a véleményed róla?
NJK: Ez.
Varázsló új ruhát vett, leírja a külsejét:
JK1 (varázsló): Ilyen sárkányos-lángos…
JK2 (közbeszól): Sárkányos lángos… helyi specialitás…
JK: A varázslóm megfürdik.
KM: Ez szerintem a többieknek lelkierő(próba).
A kölyök be akar menni a javítás alatt álló kis vitorlás zárt kabinjába (a versenyzőé). A javítás miatt szerteszét voltak szerszámok.
JK (kölyök): Van-e valami, amivel kinyithatom?
KM: Hát, ha elég sokáig próbálkozol egy konzervnyitóval…
A nemes hozott magával egy kis (ed. gondolom, mocsári) sárkányt, mintegy házimacska jelleggel szerepelt a modulban. Az ajtónyitási küzdelem alatt a kis hajón hevert.
JK1 (kölyök): Megkérem a sárkányt, hogy segítsen kinyitni az egyik ajtót.
JK2 (közbeszól) : Felhasználhatod a farkát lockpickhez – ha letörik, újra kinő…
Vendégségben a szultán palotájában:
JK (varázsló): Megvizsgálom a párnákat…
KM: Mágikus csatapárna.
A varázsló és a sötét elf próbálják nevelni a kölyköt, általában kevés sikerrel… Varázsló éppen keresi őt, és megtalálja, amint a sötét elf felültette egy asztalra, és beszél vele.
JK1 (varázsló): Nicsak, ki van itt?
JK2 (kölyök): Én nem.
Keressük az orkot a hajón:
KM: Először dobj, hogy meglátod-e az orkot!
JK1: Miért, beleolvad a környezetébe?
JK2 (közbeszól): Egy ork szobor, egy ork szobor, egy ork, egy ork szobor…
Parancsnoki szobában beszélgetés, a sötét elf navigátor szeretné kihallgatni.
JK1 (elf): Fogok egy céleszközt, és közelebb lépek a falhoz.
KM: Milyen eszközt?
JK2 (közbeszól): Sztetoszkópot.
Éjszakai játék:
- Over! Ne aludj!
- Nem. Kicsit álmos vagyok.
JK: Együttélésünknek egyik alapvető feltétele, hogy ne öljük meg egymás sárkányát.
JK: És egy jó harcos betartja a szagát.
JK (varázsló): Érzékelek valamit?
KM: Még nem.
KM: Találtál egy vésetet a családod címerével, és pont úgy néz ki, mint a medálod.
JK: Van medálom? Nem is tudtam.
KM: Visszamentek a hajóhoz… nem, nem volt támadás (a versenyző ott maradt őrködni, és “reménykedett”) […] Értsd már meg, hogy senki sem üldöz titeket!
JK: Persze, hogy éjszakai indulást erőltetek. Az több XP.
JK: Kipróbálom a pekingi csirkét. Csiga van benne?
JK: Jut eszembe, te mondtad, hogy át tudod hágni a nyelvi akadályokat.
Vásári forgatag a városban. Varázsló JK egy nővel járkál, és eljut a céllövöldéhez.
KM: Nyerhető itt mindenféle ajándék…
JK1 (közbeszól): Plüssmackó…
KM: Igen, olyasmi, meg játékhajó…
JK2 (ő is közbeszól): Plüsshajó?
KM (folytatja): Brook (a csónakversenyző) akciófigura…
[…] Később a téma kifejtése során kiderül, hogy a várost a várostanács vezeti.
JK3: Várostanács gyűjthető figura.
JK4: Gyűjtsd össze mind!
KM: Dobhatsz, hogy kikerülsz-e a plotline-ból.
JK1 (nemes): Beszélhetnénk nyugodtan?
JK2 (sötét elf): Én nyugodt vagyok.
Sötét elf gyermeket nevel:
JK1 (elf): Hiába dörzsölöd a kezed… 1 HP-vel is megverlek. Na jó, helyesbítek, felpofozlak. (az egész modul során egyedül a gyereknek sikerült megsebeznie a sötét elfet, neki is szinte csak véletlenül).
JK2 (közbeszól): Sötételf utolsó mondata: ejnye-bejnye.
Kölyök megszökne a hajóról, KM dobat vele, 01.
JK1 (kommentálja): Epic win.
JK2: Kiosontál a kapitány lábai között.
KM: Sőt, némi élelmiszert is loptál (az egész modul során lopni szeretett volna, de soha nem hagyták neki).
JK (versenyző, reménykedve): Konzervet?
KM: Mondom, hogy ÉLELMISZER!
Rabszolgapiacon:
NJK (kereskedő): Tanult ember (a rabszolga).
JK: Az mire jó?
NJK: Vigyázhat a gyerekre.
Gyereknevelés folytatódik:
JK (elf): Ha tőlem jobban félsz, mint a haláltól, az haladás…
JK (varázsló): Van egyfajta beszélőkéje a varázslómnak.
JK: De ne húzzuk az időt, legyen ott egy szoba.
KM: Jó. Hirtelen ott terem egy szoba.
JK1 (sötét elf): Átkapcsolok dark visionre.
JK2 (versenyző): Én fáklyát gyújtok. Én a hagyományos megoldásokat részesítem előnyben.
JK1: Én is…
KM: Ne felejtsd, nem érted a nyelvüket. Szerintem az orkét sem.
JK (nemes, közbevág): De, az orkét mindenki érti.
KM: Nem ba, ha formalizálom egy kicsit? … Ööö, illetve leegyszerűsítem.
JK (elf): Ha valaki észreveszi, hogy véres a ruhám, azt mondom, hogy disznóölésen voltam.
JK: És a foglyokkal mi lett?
KM: Jogos, pillanat.
JK: Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.
- Bagdadban mindig éjfél van.
- It’s still eleven o’clock. ((c) Monkey Island)
KM: Mikor csúsztunk le C kategóriába? (sok poénkodás után, hogy nyomjuk a B kategóriás kliséket)
És zárszónak egy bölcsesség: Nekiment és nem ment neki.