Programok összehangolása OSX alatt

Megvan már egy ideje, hogy Mac-et használok. A múltkor is, amikor ismét próbálkoztam a Windows-zal (lásd a cikket a Macre telepítéséről), már erőteljesen érzékelhető volt a különbség. Az, hogy a Mac működik, a Windows meg nem.

A helyzet még durvább, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az Apple segített azoknak, akiknek egy egyszerű szolgáltatás hiányzik egy programból. Nekem például az iTunesszal volt egy-két problémám.

Több rendszer még több programját kipróbáltam korábban, és mivel az a szokásom, hogy szinte állandóan zenét hallgatok, szeretem időnként megnézni, hogy áll a zenelejátszás. Ugyanakkor az ellen sincs kifogásom, ha ehhez nem kell túl sokat kattintgatnom, stb.

Megvan már egy ideje, hogy Mac-et használok. A múltkor is, amikor ismét próbálkoztam a Windows-zal (lásd a cikket a Macre telepítéséről), már erőteljesen érzékelhető volt a különbség. Az, hogy a Mac működik, a Windows meg nem.

A helyzet még durvább, ha azt is figyelembe vesszük, hogy az Apple segített azoknak, akiknek egy egyszerű szolgáltatás hiányzik egy programból. Nekem például az iTunesszal volt egy-két problémám.

Több rendszer még több programját kipróbáltam korábban, és mivel az a szokásom, hogy szinte állandóan zenét hallgatok, szeretem időnként megnézni, hogy áll a zenelejátszás. Ugyanakkor az ellen sincs kifogásom, ha ehhez nem kell túl sokat kattintgatnom, stb.

Windows-on a Winampnál, Linuxon az Amaroknál elég volt a kis ikonjára ráhúzni az egeret, és rögtön kaptam egy feliratot arról, hogy mit játszik éppen, esetleg még arról is kaptam információt, hogy mennyi ideig játssza még az aktuális számot. Nem is beszélve arról, hogy mindkét program képes rá, hogy számváltáskor dobjon egy üzenetet, és ez rövid ideig jelenjen meg, majd automatikusan tűnjön el.

Na, az iTunes ezekre önmagában nem képes. Nincs egységes notification interfész az OSX-be integrálva, más kérdés, hogy helyette van a kvázi-szabványos, nyílt forrású notification-program, a Growl. Amennyire látom, egyre több OSX-es alkalmazásfejlesztő foglalkozik azzal, hogy Growl értesítéseket használjon, köztük kereskedelmi termékek is. Nem lepődnék meg, ha idővel az Apple saját szoftverei is elkezdenék használni.

De addig is, amíg ez nem következik be, a Growl fejlesztői elkészítettéka saját Growl-pluginjeiket a legtöbb alkalmazáshoz: az iChathez, az iTuneshoz és több máshoz is. Az iTunes-plugin pontosan arra képes, hogy üzenjen, ha új szám kezdődik.

Ezzel félig megvagyunk, a másik problémára csak trükkösebb megoldás képzelhető el. Ugyanis ezt még nem igazán csinálták meg korábban. De azért egy magamfajta kockafejnek ez azért nem jelentett igazi kihívást – pláne, hogy a megoldás nagyjából már megvolt a weben is. Sajnos egy jó ideje, hogy megtaláltam, akkor is nehezen, így nem tudom megmondani a forrását a megoldásnak, de ha megtalálom, utólag is be fogom illeszteni. Addig is névtelenül tisztelem meg azzal, hogy felhívom a közönség figyelmét, hogy a megoldás elve nem az enyém.

Tehát, a megoldás lényege az volt, hogy írni kell egy Applescript scriptet (szóismétlés ruley 🙂 ), ami értesíti a Growlt az aktuális szám adatairól, majd ehhez be kell állítani egy gyorsbillentyűt globális triggerként.

A globális trigger relatíve egyszerű eset volt nekem, aki már korábban úgyis használt Quicksilvert. A Quicksilver egy productivity app OSX-re (bár valahol olvastam, hogy már van Windows-os változata is), ami többek között alkalmazásgyorsindító (OSX-en szükség is van rá, ugyanis a Dock-on korlátozott számú ikon fér el, az Applications foldert megnyitni, és abban keresni körülményes, a Spotlight kereső pedig erre a célra lassú), és mellesleg egyéb lehetőségeket is kínál, például gyors levélírás a címjegyzék és a levezelőprogram felhasználásával vagy, amit most ki fogok használni, gyorsbillentyű hozzárendelése szinte bármihez (többek között Applescriptekhez is). A program egyébként tartalmaz iTunes modult is, amivel mellesleg az iTunes vezérlése is könnyedén megoldható.

Az Applescript pedig egy nagyon egyszerű, magas szintű nyelv, majdhogynem angol szöveget kell leírni csak ahhoz, hogy a kívánt funkcionalitást elérjem. Például az iTunes alkalmazás megcímzése a következőképpen történik: tell application "iTunes".

Ezután szerepelt mintakód is, de nekem nem tetszett az eredmény, ugyanis az eredeti Growl-pluginhez hasonló megjelenítést ért el, míg én Last.fm felhasználóként kicsit másfajtát vártam. Ezután kis testreszabás következett, meg persze Applescript dokumentáció böngészés (igen, ilyen is van és használható) után a következő végső kódot produkáltam (megosztom, mondván talán másnak is hasznos lesz.

tell application “System Events” to
if (application processes whose name is “iTunes”) is not {} then
log
tell application “iTunes”
if player state is playing then
set trk to current track
set trk_arts to the artist of trk
set trk_name to the name of trk
set trk_albm to the album of trk
set trk_dur to the time of trk
–Artwork
if (count of artwork of trk) ≥ 1 then
set trk_artwk to data of artwork 1 of trk
tell application “GrowlHelperApp”
set the allNotificationsList to ¬
{“Show Status”}
set the enabledNotificationsList to ¬
{“Show Status”}
(register as application ¬
“iTunesScript” all notifications allNotificationsList ¬
default notifications enabledNotificationsList ¬
) notify with name “Show Status” title trk_name description trk_arts & ”
” & trk_albm & ”
” & trk_dur application name “iTunesScript” pictImage trk_artwk
end tell
else
tell application “GrowlHelperApp”
set the allNotificationsList to ¬
{“Show Status”}
set the enabledNotificationsList to ¬
{“Show Status”}
register as application ¬
“iTunesScript” all notifications allNotificationsList ¬
default notifications enabledNotificationsList ¬
icon of application “iTunes”
notify with name “Show Status” title trk_name description trk_arts & ”
” & trk_albm & ”
” & trk_dur application name “iTunesScript”
end tell

end if
end if
end tell
end if
Az OSX rendszer egy nagy előnye, hogy viszonylag sokféle library-t kifejlesztett az Apple, ezek után a programozók elkezdhetnek a hozzáadott értékekkel foglalkozni, mint amilyen az alkalmazások közötti kommunikáció. Ez a rendszeren látszik. Természetesen az én megoldásom, mivel nem a háttérben, hanem a felhasználó segítségével történik, nem a legelegánsabb megoldás, de ez nem von le semmit az értékéből. A módszer használható, pár óra alatt össze lehetett hozni a dolgot minta alapján, és ha az embernek extra igényei vannak, elég részletes dokumentáció, és ügyes Applescript-készítő program áll a rendelkezésére.

Végeredmény: egy újabb jól használható pont azok számára, akik szeretik a végletekig testre szabni a rendszerüket, de nem kívánnak túl mélyen belefolyni a részletekbe, forrásba (tudom, Linux alatt is el lehet érni frontend megoldásokkal ugyanezt a hatást, mielőtt valaki kötözködne, de sokkal több munkát igényel). Nem véletlen használnak egyre többen OSX-et desktop operációs rendszernek.

Suckerfish menük

Translated with the permission of A List Apart Magazine and the author[s]. (Az A List Apart oldal és a szerző engedélyével lefordítva.)

Az eredeti cikk 2003. november 7. óta elérhető itt.

A „DHTML” legördülő menük maguk után vonták az otromba, böngészőspecifikus hackelésekkel teletömött Javascript kódokat, amik az egyébként elegáns, szemantikus HTML kódot meglehetősen hozzáférhetetlenné A hozzáférhető/hozzáférhetetlen fogalmakon a webtervezői szókincsben megfelelő accessibility kifejezést értem. teszik. Ó, azok a pehelykönnyű, hozzáférhető, szabványos, böngészőfüggetlen módszerek! Tekintsd meg a Suckerfish Suckerfish: Brehm és Wikipedia alapján rövidszárnyú bojtorjánhal. Ez a hal a Gályatartóhal-félék családjába tartozik. Ezek a halak már az ókorban is ismertek voltak a Földközi-tenger vidékén, a halak különlegessége, hogy más halakhoz, esetenként hajókhoz kapcsolódtak, velük vitették magukat. Konkrétan a bojtorjánhalról Brehm ezt írja: „Elterjedésének határa valószínűen egybeesik a kardoshalakéval, mivel többedmagával ezekre tapadva viteti magát. (Brehm: Az állatok világa) menüket!

Translated with the permission of A List Apart Magazine and the author[s]. (Az A List Apart oldal és a szerző engedélyével lefordítva.)

Az eredeti cikk 2003. november 7. óta elérhető itt.

A „DHTML” legördülő menük maguk után vonták az otromba, böngészőspecifikus hackelésekkel teletömött Javascript kódokat, amik az egyébként elegáns, szemantikus HTML kódot meglehetősen hozzáférhetetlenné A hozzáférhető/hozzáférhetetlen fogalmakon a webtervezői szókincsben megfelelő accessibility kifejezést értem. teszik. Ó, azok a pehelykönnyű, hozzáférhető, szabványos, böngészőfüggetlen módszerek! Tekintsd meg a Suckerfish Suckerfish: Brehm és Wikipedia alapján rövidszárnyú bojtorjánhal. Ez a hal a Gályatartóhal-félék családjába tartozik. Ezek a halak már az ókorban is ismertek voltak a Földközi-tenger vidékén, a halak különlegessége, hogy más halakhoz, esetenként hajókhoz kapcsolódtak, velük vitették magukat. Konkrétan a bojtorjánhalról Brehm ezt írja: „Elterjedésének határa valószínűen egybeesik a kardoshalakéval, mivel többedmagával ezekre tapadva viteti magát. (Brehm: Az állatok világa) menüket!

Először a HTML

Először is, válasszuk a legjobb módszert a menü leírásához — egy listát. Példánkban egy egyszerű HTML sorszámozás nélküli listát használunk.

<ul>
  <li>Sunfishes

    <ul>
      <li><a href="">Blackbanded sunfish</a></li>
      <li><a href="">Shadow bass</a></li>
      <li><a href="">Ozark bass</a></li>
      <li><a href="">White crappie</a></li>
    </ul>

  </li>

  <li>Grunts

    <ul>
      <li><a href="">Smallmouth grunt</a></li>
      <li><a href="">Burrito</a></li>
      <li><a href="">Pigfish</a></li>
    </ul>

  </li>

  <li>Remoras

    <ul>
      <li><a href="">Whalesucker</a></li>
      <li><a href="">Marlinsucker</a></li>
      <li><a href="">Ceylonese remora</a></li>
      <li><a href="">Spearfish remora</a></li>
      <li><a href="">Slender suckerfish</a></li>
    </ul>

  </li>
</ul>

Tényleg eléggé magától értetődő — tiszta és elegáns HTML, ami a hozzáférhetőséget biztosítja. De ezt most átalakítjuk egy dinamikus listává — a listaelemek első szintje egy vízszintes menüsávot fog alkotni, ebből fognak legördülni a második szintű listák.

Formázzuk meg!

Kezdésként minden listaelemet piszkáljunk meg egy kicsit — nevezetesen a margót és kitöltést nullára állítjuk, a listaelemek jelzését pedig kikapcsoljuk:

ul {
  padding: 0;
  margin: 0;
  list-style: none;
  }

A következő lépésben a lista első szintjét átalakítjuk egy vízszintes menüsávvá. Többféle technika van erre, amiket máshol részletesebben kifejtenek. Megjelölhetnénk az elemeket a display: inline; jellemzővel, de ebben a példában inkább balra lebegtetjük őket.

li {
  float: left;
  position: relative;
  width: 10em;
  }

Az elemek helye position: relative;-ra lett állítva, mivel a beágyazott listákat az első szinthez képest relatívan helyezzük majd el, a fix (!) szélességmegadás meg azért szükséges, hogy elérjünk bizonyos méreteket. A legördülő menü lassan összeáll.

Ezek után nézzük a lista második szintjét, ami a tényleges legördülő menü lesz:

li ul {
  display: none;
  position: absolute;
  top: 1em;
  left: 0;
  }

Ez a listák második szintjét abszolút módon helyezi el (kiemeli a HTML folyamból, és külön kezeli őket), és alapértelmezetten meg nem jelenítettekké állítja. Abban az esetben, ha a display: none; részt display: block;-ra cserélnénk, akkor látjuk szükségét a top és a left értékek beállításának az Internet Explorerben, mert ezek nélkül az IE a második szintű listákat az ősük jobb felső sarkába helyezi a bal alsó helyett. Sajnos ez az IE megoldás elkavarja a dolgokat az Opera-hoz hasonló böngészőkben, így ezekben a következő CSS kódra van szükség a top és left paraméterek beállításához:

li > ul {
  top: auto;
  left: auto;
  }
Angolul: And now, making the sucker work. Lefordíthatatlan szójáték, az angol suckerfish névvel játszik.

És most rakjuk hozzá az összekapcsolást! Ahhoz, hogy a második listaszintet megjelenítsük, amikor az első szinten a pontok „kiválasztódnak”, egyszerűen a következő kódot kell hozzáadni:

li:hover ul { display: block; }

Ami annyit jelent, hogy bármely elem, ami egy olyan pont alatti listában szerepel, amire az egérkurzor rámutat, megjelenítendő.

Végül, mert a listaelemek balra vannak lebegtetve, a tartalmat alattuk függetleníteni kell a lebegtetéstől a clear: left formázás kijelölésével.

Várjunk egy pillanatot!

”Ez a legördülő halandzsa nem működik!” – hallom az olvasók 102,6 százalékát (vagy a legfrissebb, éppen csökkenő hányadukat) kiabálni. Igen, mint kitalálható, az Internet Explorer felhasználóiról beszélek. Minél többet használod egyszerű szörfözőként, vagy webfejlesztőként a Mozillához hasonló böngészőket, annál feltűnőbb, hogy mennyire nevetséges az Internet Explorer, ha a webes szabványokról esik szó. A :hover pszeudoosztálynak elvben minden elemre működnie kellene, de az Internet Explorerben csak a linkekre működik. Pont. Mi a haszna a legördülő menünek, ha csak a böngészők -2,6 százalékán működik? Hogy őszinték legyünk, nem sok. Egy kicsit többet kell még varázsolnunk.

A mentőöv: DOM-szkriptelés

Ugyan megállapítottuk, hogy az IE ugyan nem támogatja a :hover pszeudo-osztályt, de a Document Object Model használatával egyszerűen kapcsolhatunk egéreseményeket (mouseover, mouseout) bármilyen elemhez. Ez jó hír számunkra, mert azt jelenti, hogy egy rövid JavaScript kódocskával hatékonyan orvosolhatjuk az IE :hover gondjait.

Mivel az IE vak, ahhoz, hogy azonosítsuk a :hover pszeudoosztály tulajdonságait, más módszert kell találni. A JavaScript segítségével manipulálhatuk a className tulajdonságát egy elemnek, így először egy kicsit a CSS-t kell megváltoztatnunk:

li:hover ul{ display: block; }

helyett a következő kód használható:

li:hover ul, li.over ul{ display: block; }

Ezután meghívhatjuk a :hover CSS szabályokat a kívánt elemre, ha hozzáadjuk az over osztályt a kívánt elemhez. Szükségünk lehet továbbá arra, hogy megmondjuk az IE-nek, hogy mely UL elemek szolgálnak az oldalon legördülő menüként. Ez egy id hozzáadásával tesszük meg a listánk gyökér ul elemére:

Ezáltal a

<ul>

kódból a következő lesz:

<ul id="nav">

Most, hogy tudjuk azonosítani a gyökér ul elemét a legördülő listánknak, kiemelhetjük ezt az elemet, és végigmehetünk az összes gyerekelemén, hozzáadva a mouseover és mouseout eseményeket az összes li elemhez a belsejében. Ezt így tehetjük meg:

startList = function() {
if (document.all&&document.getElementById) {
navRoot = document.getElementById("nav");
for (i=0; i<navRoot.childNodes.length; i++) {
node = navRoot.childNodes[i];
if (node.nodeName=="LI") {
node.onmouseover=function() {
this.className+=" over";
  }
  node.onmouseout=function() {
  this.className=this.className.replace(" over", "");
   }
   }
  }
 }
}
window.onload=startList;

A lap betöltésekor a startList függvény meghívódik. Ez meghatározza, hogy a böngésző IE 5 vagy újabb a document.all objektum és a document.getElementById függvény létezésének vizsgálatával. Ez egy picit nyers megoldás, de rövid és egyszerű, és mivel mi egy kompakt megoldást szeretnénk, ez is megteszi. Ezután végiglépked a listákon, engedélyezve a mouseover és a mouseout eseményeket, amik hozzáadják/eltávolítják a over osztályt a className tulajdonságához az elemnek.

Így már működik. Probléma esetén érdemes megnézni a megjegyzésekkel ellátott példa vázat működés közben.

Kopoltyúk, uszonyok, pikkelyek…

Eddig amit csináltunk, egy kicsit meztelennek tűnik. Ez a cikk csak az ötlet alapjait mutatja be, de CSS segítségével sokkal szebben meg lehet valósítani. Egy nyilvánvaló kiindulópont lehet háttérszín hozzárendelése a második listaszinthez.

Miután visszaállítottuk a top és left tulajdonságokat, ahogy korábban leírtuk, a legördölő menük a szép példában közvetlenül a feliratok alatt jelennek meg a legtöbb modern böngészőben, de sajnos nem mindben. A Safari 1.0-ban még mindig a képernyő bal felső sarkából gördülnek le.

További használhatósági és hozzáférhetőségi gondolatok

Ha az első listaszint elemeiből hivatkozásokat csinálunk, megengedjük a tabstop használatát azon olvasók számára, akik nem használnak mutatóeszközöket. Ha sikerül olyan oldalakra mutatnunk, amik magasabb szinten vannak, mint az almenü elemei, az még jobb eredményt ad.

A szerzőkről

Patrick Griffiths egy szabadúszó londoni webtervező, aki kedveli, tiszteli a soul-t, az evolúciót és a kedves weboldalát (megjegyzés: az eredeti pet kedvencet és háziállatot egyaránt jelent), a HTML Dog-ot. Időnként becézgeti a PTG-t a hangulatától függően.

Dan Webb egy webtervező és DJ-nek is tanul. A korábbi munkái között szerepel szabványkövető, hozzáférhető oldalak és webalkalmazások megvalósítása az Egyesült Királyság kormányzati hivatalainak és emberek táncra penderítése London homályos szórakozóhelyein.


Translated with the permission of A List Apart Magazine and the author[s]. (Az A List Apart oldal és a szerző engedélyével lefordítva.)

Az eredeti cikk elérhető itt.

Firefox – Take back the field

Az amerikai Oregon állambeli Amity környékén egy gabonaföldön különleges jel került elő. A jel nagyjából kör alakú, ~67 méter (220 láb) átmérőjű, ugyanakkor egy ismerős jelet formáz: a Mozilla Firefox böngésző logóját.

Az amerikai Oregon állambeli Amity környékén egy gabonaföldön különleges jel került elő. A jel nagyjából kör alakú, ~67 méter (220 láb) átmérőjű, ugyanakkor egy ismerős jelet formáz: a Mozilla Firefox böngésző logóját.

Firefox gabonakörA tettesek ugyanakkor nem az UFO-k voltak, hanem az Oregon Állami Egyetem (Oregon State University) Linux-felhasználók csoportja nevű szervezete (Linux Users Group), ami főleg hallgatókból áll.

További részletes leírás, képek a itt található.

Az alkotóknak ezúton is gratulálok, és remélve, még sokan átváltanak erre a nagyszerű böngészőre (vagy ha esetleg jobban tetszik valakinek, akkor Operára).

Elkockázott pecsétgyűrű és túlcsordult kocka

Fegyvermérgekről
JK1: Van egy kontaktméreg, amit fegyverméregként használok, extra óvatossággal.
JK2: Gumikesztyű…

Elf ruházatról
JK1: Nem feltűnő útiruha.
JK2: Zöld köpeny, à la Gyűrűk Ura.
JK1: Mondom, hogy nem feltűnő útiruha.

Kockadobások
KM: 10x1k10, háromszor dobhatod.
JK (dob): 30, 60, 90.
KM: Ha most dobsz még egyet, és 120 lesz, akkor bevonom a kockát.
JK (dob még egyet): 100… túlcsordult.

Fegyvermérgekről
JK1: Van egy kontaktméreg, amit fegyverméregként használok, extra óvatossággal.
JK2: Gumikesztyű…

Elf ruházatról
JK1: Nem feltűnő útiruha.
JK2: Zöld köpeny, à la Gyűrűk Ura.
JK1: Mondom, hogy nem feltűnő útiruha.

Kockadobások
KM: 10x1k10, háromszor dobhatod.
JK (dob): 30, 60, 90.
KM: Ha most dobsz még egyet, és 120 lesz, akkor bevonom a kockát.
JK (dob még egyet): 100… túlcsordult.

KM a csapat bárdjának (JK1) ismert álruháinak listáját böngészi
KM: Mit értesz azon, hogy ficsúr?
JK2 (bajvívó): Olyan, mint én!

KM: Elfek között vagytok? Akkor ők is felfigyelnek…
JK: Ők csak a természetben, tehát nem…
KM: Jó, akkor nem figyelnek fel…

Csapat egyik bajvívója (JK1) levelet kap a régóta nem használt nevére, de nem akarja a többiekkel megosztani az információt
JK1: Régi magánéleti problémák… nem itt kéne megbeszélni.
Többieknek nyilvánvaló, hogy mellébeszél.
JK2 (bárd): Jó, de ezért holnap el fogom happolni az összes nődet.
JK1: Sebaj, lesz másik.
JK3 (másik bajvívó): Pedig arról volt szó, hogy bedobjátok közösbe.

Bárdmágiáról
JK1: Egy nagyon tápos városőr képét öltöd magadra?
JK2: Nem, egy nagyon tápos (erioni) városőrhöz hasonló kalandozóét.

Megtörténik JK1 (bárd) alakváltása
KM JK2-nek: Azt veszed észre, hogy a bárdnak megnőnek az izmai.
JK2: Belenyúlok a bicepszébe, hogy nagy illuzionistának tűnjek.

A titkolózó bajvívó egy késdobálóba ment a levéllel, kezd bajba kerülni, a bárd (JK1) és a másik bajvívó (JK2) kintről figyeli.
JK1 Kocsmai verekedés, vagy előbb kimentjük?
JK2 Várjunk, most varrattam meg az ingemet, nem akarok verekedni.

JK: Megbízhatok indiszkréciótokban?

Utazásról
JK: Nem tudom, hogy szárazföldön menjünk, vagy gyalog.

JK: Itt csak én mutatkozom be eredeti nevemen?

JK1: A tengeribetegségnek okai voltak (utal arra, hogy korábban a karakter elkerülte a Gályák tengerét, most viszont arra menne), mit tettél a kajájába?
JK2: Le ne buktass!

JK1: Pincér, még egy kört!
JK2: Ne csajozz, holnap utazunk!

JK: Isturnában, mint látjátok, forrong a hangulat.

JK1 (bajvívó) családi pecsétgyűrűjének országos jelentősége van.
JK1: A gyűrű jelenleg nincs a birtokomban…
JK2: Elkockáztad?

Utazások Morrowind legszebb homoksivatagaiba

JK: A karakteremben felötlött, hogy ez lehet a háttér mögött.

JK1: A bárd fel tudja úgy idézni az emlékeit, hogy más is lássa.
JK2: Élő Történelmet mondasz az övcsatodra…

JK: Mivel lehetne bizonyítani? Van a gyűrű, ami nincs…

Katasztrofálisan sikerült meghallgatás után, bizonyos Jútnál…
JK: Akkor ezt a Jútot felírom az ellenségek rovatba.

Agymenés intermezzo alatt:

    Egy tar Tharr-pap Tharrka karddal…
    Tharrkón lövöm!
    LeTharrolom!

JK: A karakteremben felötlött, hogy ez lehet a háttér mögött.

JK1: A bárd fel tudja úgy idézni az emlékeit, hogy más is lássa.
JK2: Élő Történelmet mondasz az övcsatodra…

JK: Mivel lehetne bizonyítani? Van a gyűrű, ami nincs…

Katasztrofálisan sikerült meghallgatás után, bizonyos Jútnál…
JK: Akkor ezt a Jútot felírom az ellenségek rovatba.

Agymenés intermezzo alatt:

    Egy tar Tharr-pap Tharrka karddal…
    Tharrkón lövöm!
    LeTharrolom!

JK: A lánnyal eltért a véleményünk a kapcsolat testi és lelki vonatkozásainak arányával kapcsolatban.

JK1: Kíváncsiak vagytok még valamire a szaftos magánéletemmel kapcsolatban?
JK2 (félelf bárd): Bocsánatodért esedezem, de csak a te érdekedben szeretnék tudni mindent a magánéletedről.

Fáradt és aggresszív KM:

    Veszek egy 0-t, ráhúzom a nyakadra és megfojtalak vele!
    Van orvtámadásod?
    Van.
    Hányas fok?
    Elég.

NEKRÓ! A lélek kéményseprője.

JKBiztosan meghalt? A KM részéről számíthatunk efelől meglepetésre.

JK: Soha nem hallottam felőlük, ugye, KM?
KM: Nem tévedsz.
JK: Megidézzük a KM szellemét.

JK1: Feltaláltad a pletykalapot!
JK2 (bárd): Végül is a TV-t már feltaláltam. (kombinált fény- és hangmágiával simán)
JK1: Nobel-díjat is kapsz érte.
JK2: Nem, Mogorva-díjat!
JK1: Kétszeres Darwin-díjas…

JK1: Milyen az időjárás?
KM: Változékony.
JK2 (bárd): Na, akkor spórolni kell a manával.
JK3: Affene, pedig tévézni akartam ma este!

JK1 büfög (x-edszer)
JK2: Belső Medve?
JK1: Van már Belső Idő, Belső Mosoly és Belső Medve. Mi jöhet még? (ld. előző aranyköpés-sorozat)
KM: Belső Vérzés.

JK1: Milyen tájakon járunk?
KM: Isturna legszebb vidékeit járjátok be.
JK2: Magam előtt látom a Morrowind legszebb vidékeit, pl. homoksivatag…
JK3: Ne, ez nagyon időrabló!
JK2: Majd ha jön a roham, akkor örülni fogtok.
JK1: Majd akkor lesz a combat screen.

JK1 (bajvívó): Nálunk az a szokás, hogy amíg 30 arany felett vagyok, addig én fizetek… más kérdés, hogy utána úgy nézek ki, hogy egy vasam sincs…
JK2 (bárd): Az tovább tart, mert időnként utántöltöm a saját pénzemből.

JK: Te vagy a főnök, te dumálj; ha bajba kell keverni a bandát, majd akkor jövök én.

JK: Neveket nem mondok, de mit mondok?

Hirtelen felindulásból elkövetett Élő történelem…

Vitát hallanak a karakterek ajtón át, elhangzik, hogy egy „lewgenau-i szuka járt” az egyik vitázónál.
JK1: Biztos nő van a dologban.
JK2: Lehet boszorkány, de közönséges nő is.
JK3: De lehet, hogy kutyatartó…
JK2: Itt van a kutya elásva.

IQ-felhőnek tisztelegj!

Telepátia
KM: Két Ψp-ba kerül.
JK: Lusta vagyok kikeresni, ezért elhiszem.
KM: Mondom, hogy annyi, én is épp eleget telefonáltam így.

JK: Akkor most beállítok egy ébresztést arra a pillanatra, amikor elalszom.

És a végső tanulság:

Az inverz logika kioltja egymást!

Alkotók: Stampie (KM, az aggresszív), TeoZ (erigowi bajvívó, a ficsúr!), Overander (félelf bárd, a kétszeres Darwin-díjas), thSoft (isturnai származású bajvívó, szaftos magánélettel)
2006. július, Dudar