Egyesek a következő bejegyzést kissé (vagy akár nagyon) öntömjénezősnek, vagy akár felvágósnak is gondolhatják, hiszen ahhoz, hogy elmondhassam azt, hogy mennyire fura érzés is keringett, kénytelen leszek előtte arról is beszélni, hogy pontosan milyen könyveket olvastam előtte (amelyek legjobb tudomásom szerint kellően keveset olvasottak ahhoz, hogy ez akár feltűnő is lehessen). Ez persze nem akadályoz meg abban, hogy összeszedjem a tényeket és az érzéseket, és meghagyom a közönségnek a lehetőséget arra, hogy ezt értékelje kedve szerint (beleértve azt is, hogy meglátja a hosszát, és ennyit nem hajlandó elolvasni még a barbárokra várva sem).
A történethez tudni kell, hogy a tény, hogy azonos novellák különböző válogatásokban is megjelennek, nem feltétlenül vagyok a hívük. Feltehetőleg a M.A.G.U.S-kiadványok a 2000-es években sokat segítettek ebben az álláspontnak az elérésében, hiszen ott simán megcsinálták, hogy egy új novella mellé kiadtak egy kötetnyi ismétlést. A mostani esetben messze nem ez a helyzet, hiszen egy több, mint száz novellát tartalmazó válogatás adta az ihletet az egészhez, amiből nagyjából három vagy négy darabot olvashattam eddig, de az elvek akkor is megvannak.
A VanderMeer házaspár több tematikus “big book” antológiát készített már, a mai poszt motivációját a XX. század sci-fi írásait gyűjtő “The Big Book of Science Fiction” adta.
Kellemes, hogy ez ekönyv változatban van meg, láttam már papíron is, már csak a súlya miatt sem kényelmes fogni.
Hogy ennyi bevezető után a témába vágjak, az antológia kifejezetten hosszú bevezetőjét olvasva (amely már utalt az érintett novellára, és akkor merült fel először bennem, hogy ismerős lehet), majd egy a történethez nem tartozó novellán áthaladva eljutottam Rokheya Shekhawat Hossain bengáli írónő Sultana’s Dream című, 1905-ös novellájáig1. A szerző bemutatásának a végére teljesen megérett bennem a tudat, hogy ezt már olvastam, de pár perc gondolkodás után sem sikerült rájönnöm, hogy hol, így módszert váltottam.
A keresést megkönnyítette, hogy több, mint tizenöt éve naplózom az olvasásaimat a moly.hu oldalon, és novelláskötetek esetén 2018 végétől használom a részolvasások funkciót, hogy egyesével jelöljem a gyűjteményes kötetek elemeit is. És biztos, hogy nem olvastam 2018-nál régebben, figyelembe véve az olvasási szokásaimat. Innentől kezdve, ha rákeresek a novella címére, fel kellene bukkannia az eredménynek.
Ahogy a fenti képen látni lehet, a dolog nem jött be, egészen biztosan nem olvastam azokat a könyveket, amiknek a címében szerepel a cím, Galaktikát sem, a The Big Book of Science Fiction az, amit éppen most olvasok (és ez mutatja, hogy a kereső megtalálja a tartalomjegyzékben is), és a Classic Science Fiction Stories esetében sem olvastam.
Ok, aki ismer, tudja, hogy nem adom fel ilyen könnyen a dolgokat, ezért elkezdek gondolkozni, hogy mi lehet még. Megvan, a moly.hu-n a könyveket gyakran az olvasók töltik fel (én is szoktam), és elképzelhető, hogy aki feltöltötte, nem vitte fel a tartalomjegyzéket, valamint az is elképzelhető, hogy olvasáskor én sem akartam vele szórakozni.
Következő ötlet, szűrjük az olvasmánylistámat addig, amíg át nem tudom nézni az eredményt manuálisan. Első lépés, szűrjünk a novella címkére, 138 könyv, ez még szivárványnak is súlyos, szűrjük tovább, tegyük hozzá az angol nyelvű címkét is, így már csak 84 darab, szűrjük le antológiákra is, így már csak negyven darab maradt, ez már átnézhető. Egyik sem talált, semmi gond, lehet, hogy félrecímkézés volt az antológiáknál, nézzük át azokat a novellásköteteket is, amik nem antológiák, a 44 darabot már meg tudom nézni kézzel (remélhetőleg nem lesz ez dupla csapda). Sajnos ez sem jött be. A linket megosztani nem tudom, csak bejelentkezés után érhető el bárki számára, de megmutatom a képernyőfotót, hogy látható legyen, mit is csináltam.
Talán feltűnt az előző bekezdésekben, hogy elég sokat írok a moly.hu rendszeréről, nem véletlen, jónak és hasznosnak találom, jól lehet használni, szépen végiggondolt felülete van és kellően sok tartalom is van fent ahhoz, hogy működhessen. Ez persze engem nem vezetett eredményre, így más módszereket kellett kipróbálni.
A következő gondolatom az volt, hogy minden valószínűség szerint elektronikus könyvben olvastam, így kihasználhatom a Kindle és a Calibre keresőjét arra, hogy megtaláljam a szövegben. A Kindle esetén ez úgy működött, ahogy elvárnám, a Calibre esetén egy kicsit furcsábban sikerült a dolog.
Ahogy a felületen látni lehet, a Calibre is tartalmaz beépített keresőt, de sajnos ha a keresőmezőbe beírok bármit (például a novella címét, ahogy sárgával kiemeltem a fotón), az csak a metaadatokban (cím, szerző, címkék, stb.) keres, a tényleges szövegben nem. Aztán egy gyors keresés előhozta, hogy a keresősáv bal oldali részén van egy FT feliratú gomb, amire kattintva feljön egy dialógus, amiben teljes szövegbeli keresést is lehet végezni (Full-Text search, király…).
Ez egy kis kitérő volt, de gondoltam, ezt az információt is megosztom, részben önös célokból, ugyanis a dolgok felírása segít nekem memorizálni azt, részben kicsit altruistaként is, hiszen talán másnak is hasznos lehet (mondjuk kizárt, hogy egy ekkora szöveg közepén ezt meg fogja találni, de ez már legyen az ő problémája).
Nem sikerült itt sem megtalálni a forrást, de sikerült felhívnia a figyelmet arra, hogy lehet, hogy az előző két olvasmányélményem viccelhet meg.
Ez praktikusan úgy történt, hogy a keresés bedobta a legutolsó olvasott regényemet, az “If on a winter night a traveler“-t.
Első találkozásom Italo Calvino olasz íróval az “If on a winter night a traveler” (magyar fordításban “Ha egy téli éjszakán egy utazó“, az én virtuális kezem ügyébe az angol fordítás került), amely bő kétszáz oldalon egy tucatnyi történetvázlatot dob fel, ezzel is görbe tükröt állítva a könyvmolyok és úgy általában a könyvipar fonákságai iránt, miközben mélyen elgondolkoztat minket arról, hogy mit is jelent a könyv, illetve úgy általában az igazság.
Are you also dreaming of the petroliferous Sultana?2
A tényleges kontextus alapján sok köze nincsen ahhoz, amit kerestem, de sikeresen kitérített az eredeti keresésemtől, és egy teljesen másik nyúlüregbe vezetett le. Ezen leugrásban sokat segített egy másik, szintén frissen olvasott novelláskötet, Jorge Luis Borges Ficciones című novelláskötete is.
Jorge Luis Borges novelláskötete egy kifejezetten szürreális élmény, a műfaji kavalkádból, amit a rövid történetek adnak, emberi sorsokról, élményekről beszélve. Ami miatt mindenképpen kapcsolódik az előbb leírtakhoz, a kötetben szereplő pár nem létező könyvről írt irodalmi igényességű bírálat.
I’ve become so accustomed to not reading that I don’t even read what appears before my eyes. It’s not easy: they teach us to read as children, and for the rest of our lives we remain the slaves of all the written stuff they fling in front of us.3
Mindkét kötet ugyancsak próbára teszi az embert azt illetően, hogy mi is egy könyv, egy történet, mi az igazság. Mit gondolhatunk arról, hogy ha valamit leírva látunk, az igaz-e. Ha emlékszünk egy olvasmányra, akkor az tényleg úgy volt-e, ahogy emlékszünk, illetve más ugyanazt olvasta-e. Illetve ha valaki beszél egy olvasmányélményéről, az valóban létezik-e. Az, hogy én emlékszem rá, hogy a Szultána álmát olvastam, az valós-e. Valamint léteznek-e a Quebec függetlenségéért küzdő tolókocsis bérgyilkosok?
„In a riddle whose answer is chess, what is the only word that must not be used?”
I thought for a moment. “The word ‘chess,”‘ I replied.4
Természetesen, ha felmerül a kérdés, hogy egy ilyen novella esetén nem lett volna kevesebb munka egyszerűen csak újra elolvasni az egészet, mint ezt az egész szélmalomharcot végigcsinálni, nem is beszélve a blogposzt megírásáról, van egy egyszerű válaszom. Újra elolvasni a történetet nagyjából tizenöt perc lenne, ennél lényegesen többet töltöttem a kereséssel, a poszt írásáról nem is beszélve. De itt most elvekről beszélünk, ami egy teljesen más mértékegység. Arról nem is beszélve, hogy remek prompt motivációt adott rá, hogy végre írjak ide is valamit, és ezáltal esetleg más is szembesüljön azzal, hogy milyen hülyeségekre van időm.
Ez a poszt természetesen sokkal összeszedetlenebb lett, mint eredetileg gondoltam – a racionális énem rögtön elkezdi elemezni, hogy van-e magyarázat, és arra jöttem rá, hogy a keresés lépéseinek bemutatása valamint magukhoz a szövegekhez kötődő érzéseim leírása egybe sok, inkább szét kellene szedni. Nem is beszélve azokról a könyves utalásokról, amit a szövegben nem túl kifinomult módon megpróbáltam elrejteni. De ezen a ponton a józan eszem megvédése céljából inkább kiszállok, elvégre az én blogom, az én szabályaim. Az értékelést meg meghagyom az utókornak.
Utószó: végül ennyi vad nyomozás után elolvastam (újraolvastam?) a történetet, és az első oldal közepén Sister Rose neve felbukkanásakor újra bevillant, hogy ezt én már olvastam valamikor. Azt hiszem, inkább megvizsgálom a kollégáim elegáns névjegykártyáit, mielőtt hosszú álomba merülnék, majd fél tízkor egy mechanikus naranccsal biliárdoznék az üvöltő szelek otthonában a varázshegy tetején József és testvéreivel.
- A történet egy álmot ír le (ki hitte volna a cím alapján?), amelynek a hőse átkerül egy különös világba, ahol a férfiak és a nők szerepei felcserélődtek, így több lehetőség volt a tudományos előrehaladásra, ami sokkal több boldogságot hozott a társadalomnak. Természetesen nem ennyire felszínes az olvasmány, de most nem a pontos tartalmáról szeretnék beszélni, ezért inkább javaslom elolvasni az érdeklődőknek. Tanulságos látni, hogy száz éve mit gondoltak a jövő társadalmáról a feministák. ↩︎
- If on a winter night a traveler, 105. oldal ↩︎
- If on a winter night a traveler, 49. oldal ↩︎
- Ficciones, 85. oldal, The Garden of Forking Path ↩︎