Nemrég olvastam Krugtól a Don’t make me think (magyarul Ne törd a fejem címen elérhető). Nekem határozottan tetszett, noha egy Szoftverergonómia kurzus után sok újat nem mondott.
A könyv példákon mutatja meg, hogy mit is jelent a használhatóság a weblapok tervezése közben, nagyon olvasmányos módon, sokféle példával. Kifejezetten dícsérte például az Amazont (amivel személy szerint kevés használat után egyet kell, hogy értsek, jól megtervezték).
Hogy miért is jutott eszembe? Mert egy fárasztó nap után apukám ismét szembesített a magyar web egy igazi gyöngyszemével. Január óta havi program, hogy apukámnak gondja van a villanyóraállás bejelentésével. Korábban telefonon próbálkozott, de ott kb. 50 jegynyi értelmetlen számsort újra és újra betölteni finoman szólva is kellemetlen feladat.
Természetes ötlet, hogy akkor használjuk az internetes kitöltést. Ma megnéztem, hogy apukám hogy csinálja. A Firefox kezdőoldalán a google-be beírja, hogy elmu.hu (ez is megér egy misét, de ezen tegyük túl magunkat), majd pár kattintáson és rövid időn belül a keresett oldalra kerül.
Oldal közepén link, hogy Mérőállás bejelentése. Rákattint (elvégre ezt akarja csinálni). Ki látja, hogy mi volt a gond az oldallal? (Élőben látható itt 2009. 09. 01. este: http://ugyfelkapu.elmu.hu/meroallas_rogzites )
A helyes megfejtést hozzászólásban várom. További minősítést majd akkor adok az oldalról, ha már lenyugodtam.
Mondjuk érdekes a szöveg amivel fogadja az embert: “bejelentkezett/regisztrált felhasználó”.. most melyik? A “/” általában kizáró vagyot jelent. Persze megfelelő előképzettséggel az ember tudja, h mindkettő, csak nem ebben a sorrendben.
A másik, hogy miért ne lehetett volna itt a bejelentkezést és a bejelentést egy űrlapra rakni, megspórolva a felhasználónak egy kattintást, a szervernek meg egy oldalbetöltést. Tekintve, hogy a felhasználó 99%-ban csak bejelenteni akar.
A jobb oldali oldalsáv is vicces, tüzetesebb vizsgálatra kiderült, hogy nem kiemelt menüpontok vannak rajta, hanem hierarchikus az egész. ráadásul a kinyitott és becsukott kategóriák ugyanúgy néznek ki, csak a kinyitottakra nem lehet rákattintani (és így nem lehet becsukni sem)
Az, hogy az Elmű logo nem visz a főoldalra már meg se lep.
Sikerült rátapintanom a lényegre, vagy elkerülte valami a figyelmemet? Bevallom nem vettem elő a szoftver ergonómia jegyzetet, így a megkopott emlékeimre támaszkodtam csak…
A lényeg megvan. Még egy hiba van, de arra informatikus nem jön rá, mert nem próbálja meg.
Ha adat megadása nélkül nyomsz a bejelentkezés gombra, akkor a következő hibaüzenetet dobja:
“Ezt az azonosítót az egymás után történő ötszöri sikertelen belépési kísérlet miatt 1 órára zároltuk!”
Szóval sokan vannak, akik nem jönnek rá, hogy ott balra be kéne írniuk a felhasználónevet, és majd utána kattintsanak a bejelentkezés gombra.
Apukám belefutott. És utána én meg magyarázzam meg neki, hogy most mi van. Ha a bejelenkezés űrlap megjelenik a fő tartalomnál, ahogy te is említetted, ez a hiba sokkal kevésbé lenne zavaró.
Egyébként lehet, hogy van egyéb gond is, de ez az, amit 5 nem informatikust ráeresztve ki lehetett volna szűrni (nem kell hozzá drága usability testing 😀 – szintén a Don’t make me thinkből).
“Ezt az azonosítót az egymás után történő ötszöri sikertelen belépési kísérlet miatt 1 órára zároltuk!”: Tehát van a rendszerben egy üres string azonosító? Ez lol.
Tény, pár laikus (a célközönségből) sokkal hamarabb felfed hibákat, mint a feljesztők, akik úgy használják ahogy tervezték.
Tanúlságos mindenesetre.
Szerintem a probléma sokkal egyszerűbb.
Bejön az “”/”” név jelszó pár (jó esetben lehashelve, de ez most más kérdés), ezt csekkolja az adatbázissal, nem talál egyezést (még jó :D), és jelzi. És ha bizonyos időn belül öt próbálkozás történik ezzel a felhasználónévvel (“”), akkor letiltja.
Ettől még sz*r megoldás.
És természetesen ahelyett, hogy itt fröcsögtök róla, küldhetnétek egy üzenetet az IT supportnak:)
Valóban, megcsinálhattuk volna. Csak akkor annyira kiakadtam, hogy a családomból valaki belefutott, hogy tényleg nem jutott eszembe a dolog. Bónusz érv, hogy egy bizonyos mennyiségű probléma felett az ember egyszerűen jóval kevésbé hiszi el, hogy meg lehetne csinálni.
Most meg, 4 évvel később szerintem a problémák az eredeti formájában megszűntek – ugyanakkor tanulságos egyben látni őket…