Magyar (In Hungarian) – Page 6

Navigáció IPAQ módra

A probléma azóta foglalkoztat, hogy szerencsé[s/tlen] felhasználója lettem egy HP Ipaq rx3715-nek. Aki [intlink id=”552″ type=”post”]olvasta[/intlink], tudja hogy volt már egy próbálkozásom lecserélni az operációs rendszert, amivel sikeresen megátkozták a kütyüt, de sajnos az a projekt befulladt, így marad a Windows Mobile 2003SE, ezen kell megoldanom a navigációt. Az integrált GPS vevő hiánya által okozott hardveres korlátot egy NAVILock bluetooth vevő oldotta fel. A problémát már csak a megfelelő program kiválasztása okozza.

Kézenfekvő megoldásként elöször Aeromap merült fel, hiszen a kütyühöz vásárláskor kaptam egy licensz kódot hozzá, ami ráadásul a honlapról letölthető újabb verziókkal is működik. Az Aeromap teljeskörű navigációt ad Magyarország területére, a legtöbb városban házszámszintű térképpel, útvonal-kereséssel és hangos irányítással. Remekül működik, amíg határon belül maradunk, Magyarország határát átlépve viszont kiesünk a nagy semmibe. Bár ritkán járok külföldön úgy, hogy térképre is lenne szükségem (mivel nem egyedül vagyok), de úgy döntöttem körülnézek más megoldások után, főleg az ingyenesen hozzáférhető szoftverek területén.

Első lépésként a Google Maps Mobile felé vetettem a tekintetem, ami a Google maps térképeit használja, amiket közvetlenül az internetről tölt le, és képes GPS alapján pozicionálni is. Apró probléma, hogy ha nincs útközben folyamatos internet kapcsolat, akkor nincs térkép se. Ráadásúl az újabb verziókban megjelent egy idegesítő bug (vagy feature?), miszerint a program csak és kizárólag GPRS vagy UMTS kapcsolattal tud az internethez csatlakozni, Wifi-n keresztűl nem hajlandó. Bár ez megkerülhető, ha az ember keres egy megfelelően régi verziót, de láthatóan ez a program nem arra lett kitalálva, amire én használnám. Az rx3715 nem telefon, nem lehet mobil hálózathoz csatlakoztatni, így nincs internetkapcsolatom út közben.

A következő állomás az Open Street Map wikije volt, ahol van egy kimerítő felsorolás a programokról, melyek elérhetővé teszik egy átlag felhasználó számára az OSM térképeket. A felsorolásban több WM program is szerepel, melyek többsége java-t igényel, így számomra nem jöhet szóba (egyelőre, megfelelő JVM-et keresni egy WM 2003 kütyüre nem egyszerű, és nem tárgya a jelen cikknek). A natív programok közül kettőt emelnék ki, melyekkel kicsit többet foglalkoztam.

A Bluemapia egy főleg hajózásra kifejlesztett program. Az érdekessége az, hogy több ingyenes térképszolgáltatóról is képes adatot gyűjteni, közöttük a fent említett OSM, a Google Maps és a Microsoft Map. Azonban sajnos internet kapcsolat nélkül ez sem működik, akkor sem, ha letöltjük a térképeket offline tárolóba.

Utoljára a TurboGPS-t néztem meg, ami alapvetően offline adatokkal dolgozik, bármilyen raszterizált képet meg lehet neki adni térképként, megadva a kép sarkainak koordináltáit, és erre képes rápozicionálni a GPS koordinátákat. Ahhoz, hogy ilyen térképeket kapjunk, használhatjuk az OSM automatizálható letöltőjét, majd a letöltött képeket át kell neveznünk a térképeket a poziciójuknak megfelelően a következő leírás alapján: http://www.turboirc.com/forum/index.php?topic=117.0.

Sajnos egyelőre a nyílt forráskódú alternatívák nem versenytársai az olyan kereskedelmi megoldásoknak, mint az Aeromap vagy az iGo, főleg Windows Mobile rendszeren. Linux alapú eszközön jobb a helyzet, bár útkeresés, illetve irányított navigáció csupán néhány projekt tervei közt szerepel, megvalósított módszert még nem láttam. Talán egyszer megoldom azt is, hogy laptopomhoz csatlakoztassam a GPS vevőt. De ez egy másik történet lesz.

LaTeX szerkesztés OSX-en

Ugyancsak a múltkor ígértem meg [[Dokumentumszerkesztés OSX-en Stampie módra|dokumentumszerkesztés kapcsán]], hogy írok részleteket a [[http://texlipse.sourceforge.net/|TeXlipse]] beállításáról úgy, hogy minden jól menjen a gépen. Az akkori ígéretben még az is benne volt, hogy akkor nem találkoztam még a koncepció gyermekbetegségeivel. De ennek ellenére érdemes lehet leírni, hátha más is fel tudja használni az itt leírtakat.

Talán éppen emiatt merem azt mondani, hogy érdemes lehet megvizsgálni akár más platformokra is, amiket itt leírtam, mert a TeXlipse szinte mindenhol működik, és a többi platformra is van pdfsync-képes program.

Fontos megjegyzés: a TeXlipse a verziószáma ellenére helyenként még kicsit nehézkesen használható, főleg, ha bizonyos új komponensekkel kerül együttes felhasználásra, de ennek ellenére jól használható TeX környezet kialakítására alkalmas.

De mielőtt belecsapnék a lecsóba, még egy ügyes OSX-es programra szeretném felhívni a figyelmet: a [[http://texlipse.sourceforge.net/|Skim]] nevű PDF nézegető program sokkal alkalmasabb a LaTeX kimenetének nézegetéséhez, mint a beépített Preview nevű program (ami azért a rossztól még mindig távol áll, de hát az Apple programjait is felül lehet múlni 🙂 ). Miért is? Az egyik hasznos dolog, hogy bizonyos esetekben be lehet állítani, hogy automatikusan töltse be a megváltozott pdf fájlt, és tudja a pdfsync nevű dolgot.

Ezek mik is? Hogyan is lehet őket használni? Haladjunk sorban. A módosított fájlok újratöltése egy hasznos lehetőség, hiszen így lehetővé válik, hogy a Skimre átváltva mindig a legfrissebb változatot lássam. Hogyan kell igénybe venni? Először is a Preferences ablak Sync fülén engedélyezni kell a Check for file changes kapcsolót. Ezután, ha észleli, hogy a megnyitott fájl frissült, megkérdezi, hogy be akarjuk-e tölteni. Azért nem tölti be automatikusan, mert ha a fájlhoz tartoztak nem mentett megjegyzések, kijelölések, akkor azok elvesznek. De a kérdésnél rögtön megjelenik az Auto kapcsoló, amivel a folyamat automatizálható – egészen a Skim leállásáig. Zsír.

Amivel még sok jót lehet kezdeni, az a pdfsync. Ez egy viszonylag modern megközelítés, alapvetően az a célja, hogy bizonyos metaadatokat állítson elő, amivel meg lehet állapítani, hogy a pdf fájl melyik sorához a tex forrás melyik sora tartozik (tudomásom szerint alapvetően pdf fájlokhoz képes szinkronizálni, aminek az egyik oka lehet, hogy az [[http://itexmac.sourceforge.net/pdfsync.html|OSX-specifikus LaTeX-szerkesztő]] számára készült el az elején, OSX-en pedig a ps, illetve dvi fájlokkal nehéz mit kezdeni, a pdf-et viszont gyárilag hihetetlenül kényelmesen kezeli. És ez az oka annak is, hogy a LaTeX-et a pdflatex fordítóval érdemes fordítani… Na mindegy, visszatérve a pdfsynchez, ez a metaadat csak akkor használható, ha mind a szerkesztő, mind a nézegető képes értelmezni az adatokat. Az én esetemben ez fennállt, csak megfelelően be kellett állítani a rendszert.

A Skim beállítása viszonylag egyszerű: az előbb emlegetett Sync lapon vannak a kapcsolódó beállítások. Miután a TeXlipse-et nem ismeri, kénytelen voltam egyedi sablont beállítani. A TeXlipse dokumentáció [[http://texlipse.sourceforge.net/manual/build.html|vonatkozó részei]] alapján létrehoztam egy egyszerű script fájlt (be lehetne írni az egyedi paraméterek közé is, de külön fájlban jobban kezelhető), és a fájl tartalma a következő lett:

java -classpath /Applications/eclipse/plugins/net.sourceforge.texlipse_1.2.2/texlipse.jar net.sourceforge.texlipse.viewer.util.FileLocationClient -p 55000 -f $2 -l $1

Itt a classpath-nál meg kellett adni a telepített texlipse jarját (sok sikert a kikereséséhez a plugin mappából 🙂 ), a FileLocationClient egy hozzáadott érték, a -p után pedig egy portszámot kell megadni, amit a TeXlipse beállítások között is szerepeltetni kell (nyilván ugyanazt a számot 🙂 ).

A Skim pdfsync paraméterei között egyrészt ezt a fájlt kellett megadni, másrészt paraméternek a %line “%file” paramétereket kell megadni – ezek segítségével lehet visszahívni a szerkesztőt. Ha más szerkesztőt akarunk használni, akkor nyilván a szerkesztő dokumentációjából kell kiszedni a dolgokat. De például az Aquamacs különösebb beállítás nélkül is viszi a szolgáltatást.

Mindenesetre nézzük akkor, hogy mit kell beállítani az Eclipse-ben, hogy működjön. Először is a TeXlipse számára kell a Skimet felvenni megjelenítőként – itt viszont nem a szokásos Skim.app/Contents/MacOS/Skim hívást kell megtenni, hanem egy külön script segítségével kell értesíteni, azaz a Skim.app/Contents/SharedSupport/displayline elemet kell megadni futtathatóként a TeXlipse számára, míg paraméterekként a %line %file %texfile értékeket (a leírások ajánlják a %file és a %texfile értékek idézőjelek közé helyezését, mert ekkor szóközt tartalmazó fájlok esetén is működik, de nálam úgy nem működött a rendszer – a Skim nem találta meg a hivatkozott fájlt).

Ja, igen, a beállítás helye: Eclipse Preferences, TeXlipse/Viewer Settings, és itt lehet felvenni egy új nézőprogramot. A Viewer input format értéke pdf, az Inverse search support értéknek a “Viewer runs external command” értéket kell megadni, és be kell jelölni a “Viewer supports forward search” jelölőnégyzetet. És ha ez megvan, akkor a nézőprogramok listája alatt a megfelelő portszámot be kell állítani.

Na, ha ez megvan, akkor lehet tesztelni. A tex fájl elejére még hozzá kell adni a pdfsync package-et, és jöhet a menet.

Sajnos nálam nem sikerült minden esetben futtatni a megoldást: abban az esetben, ha a forrásfájl, a létrehozott pdfsync fájl és a pdf fájl egy mappában volt, nem több fájlból állt a tex projekt, és nem használtam bibtex-et. Szóval sajnos nem csak a gyakorlatban lényegtelen esetekben nem működött, hanem sajnos elég sokszor… De amikor működött, akkor a Command + 4 (win-esek, linuxosok: ctrl+4) billentyűkombinációval az Eclipse-ből a pdf fájl megfelelő részére ugrott, a pdf fájlból pedig a Command+Shift lenyomása mellett kattintva lehetett visszaugrani az Eclipse-be. Sajnálom, hogy ez most nem működik.

Ha valakinek ezt sikerül jobban működésre bírni, esetleg képes megoldani a rendes futtatást, érdekelnek a részletek.

Ma sikerült egy másik problémakörbe belefutnom a LaTeX szerkesztés kapcsán. A gond akkor lép fel, ha megpróbáljuk SVN-en osztani a LaTeX projekt mappát, és különböző mappában vannak a forrásfájlok és az ideiglenes fájlok. Hihetetlenül idegesítő tud lenni, hogy minden egyes fordításkor (amit gyakorlatilag minden mentés triggerel), és hibaüzenetek nagy tömegét kapom, hogy nem tudta átmozgatni az elkészült ideiglenes fájlokat, mert nem sikerült felülírnia a fájlokat – hála annak, hogy az nem került feltöltésre az SVN szerverre.

Az egyedüli lehetséges megoldás az volt, hogy az ideiglenes fájlokat hozzá kellett adni az svn:ignore változóhoz, hogy ne akarja őket egyáltalán feltölteni az SVN szerverre. Ehhez a projekt jobb gombos menüjéből a Team/Add Property… pontja alatt felbukkanó ablakban kellett adatokat megadni: megadtam a paraméter nevét (svn:ignore), beállítottam, hogy a szabály rekurzívan teljesüljön minden erőforrásra, és a következő értékeket adtam meg a beviteli mezőbe:
*.aux *.bbl *.blg *.bst *.dvi *.idx *.lof *.log *.toc temp tmp main.synctex.gz

Ez a megoldás megszüntette a problémát, ezzel lehetővé téve, hogy tovább működtessem a rendszert.

Kottaszerkesztés LilyPonddal OSX-en

A LilyPond ugyanaz a kottaszedésben, mint a LaTeX dokumentumszedésben, minden szempontból: tipográfiai szabványoknak és konvencióknak eleget tevő, gyönyörű kimenetet generál egy szöveges formában megadott forrásfájlból. Azonban nincs könnyű dolguk azoknak, akik össze szeretnék házasítani kedvenc Leopardjukkal. Sem a LilyPond grafikus felülete, sem a magyar fejlesztésű, nagyon sokat tudó LilyPondTool nevű jEdit plugin nem működik az OSX legújabb verziója alatt.

Kompromisszumos megoldásként nekem a TeXShop használata jött be. Amit így kapunk, az a PDF-előnézet, az ismerős munkafolyamat és a szintaxiskiemelés. Sajnos a hangról forrásfájlra ugrás nem működik, valamint a generált MIDI-t is kézzel kell megnyitnunk.

Telepítés: Töltsük le innen a 2.12 verziót MacOS X alá, méghozzá a G3, G4, G5 Macs (sic!) változatot, akkor is, ha Intel alapú Mac-ünk van! Szokásos módon tegyük az /Applications könyvtárba a LilyPond.app-ot.
Parancssori támogatás: A PDF-generálás sajnos ékezetes fájlneveknél nem működik, így írtam egy cseles shell scriptet, ami ezt megoldja, és az ideiglenes PostScript fájlt is eltakarítja:
#! /bin/sh dirname=$(dirname "$1") basename=$(basename "$1" .ly) filename="${dirname}/${basename}" tempname="${dirname}/.tmp" /Applications/LilyPond.app/Contents/Resources/bin/lilypond -o "${tempname}" "$1" if [ -f "${tempname}.pdf" ]; then mv "${tempname}.pdf" "${filename}.pdf" fi if [ -f "${tempname}.midi" ]; then mv "${tempname}.midi" "${filename}.midi" fi rm -f "${tempname}.ps"
Mentsük el /usr/bin/lilypond néven, és varázsoljuk futtathatóvá:
sudo chmod +x /usr/bin/lilypond
TexShop támogatás: Mivel a piszkos munkát elvégzi a fenti script, már csak az alábbi hihetetlenül bonyolult TeXShop engine-nel kell bővíteni a repertoárt ([cci]~/Library/TeXShop/Engines/LilyPond.engine[/cci]):
#! /bin/sh echo "Processing..." lilypond "$1" echo "Done."
Itt van még egy dummy LilyPond template ([cci]~/Library/TeXShop/Templates/LilyPond.tex[/cci]):
[cc]
\version “2.12.2”

\header {
title = “”
composer = “”
tagline = “”
}

\score {
<>

\midi {
}

\layout {
}
}

\paper {
}[/cc]

Ezután nincs más dolgunk, mint hozzátársítani a [cci].ly[/cci] kiterjesztést a TeXShop.app-hoz, és készen is vagyunk.

Még egy dolog. Ha Finale vagy Sibelius kottáinkat át szeretnénk konvertálni LilyPondba, a migrációs folyamat köztes lépéseként a MusicXML formátumot vehetjük igénybe. A Finale alapból tartalmaz MusicXML plugint, a File/MusicXML/Export… paranccsal végezhető el az exportálás. Sibeliushoz külön le kell tölteni a megfelelő plugint, ehhez ez az oldal nyújt segítséget. (A plugin batch mode-ot is támogat, ezt érdemes kihasználni.)

A MusicXML fájlokat a [cci]/Applications/LilyPond.app/Contents/Resources/bin/musicxml2ly[/cci] programmal konvertálhatjuk LilyPondba. Ez nem tökéletes, sajnos még picit bugzik a segédprogram, én főleg a dalszövegek melizmáinál tapasztaltam problémát, úgyhogy ne felejtsük el utólag átnézni az eredményt, és szükség esetén kézzel finomhangolni.

Források

Dokumentumszerkesztés, ahogy Balage csinálja

Folytatva Stampie [[http://cubussapiens.hu/node/597|írását]], most szeretném én is a világ elé tárni az eszközök listáját, amely irodai jellegű munkáimat segíti (vagy gátolja, ez nem mindig triviális). A feladataim, melyek ilyen eszközöket követelnek, nagyjából hasonlóak, mint Stampie esetében, házi feladat dokumentációk, ritkán bemutatók egy-egy előadáshoz, illetve táblázatkezelés a pénzügyeim követésére, és néhány egyszeri számítás elvégzésére (ez alatt tipikusan a “mennyit fogok költeni karácsonyra” jellegű kalkulációkra gondolok).

Folytatva [intlink id=”597″ type=”post”]Stampie írását[/intlink], most szeretném én is a világ elé tárni az eszközök listáját, amely irodai jellegű munkáimat segíti (vagy gátolja, ez nem mindig triviális). A feladataim, melyek ilyen eszközöket követelnek, nagyjából hasonlóak, mint Stampie esetében, házi feladat dokumentációk, ritkán bemutatók egy-egy előadáshoz, illetve táblázatkezelés a pénzügyeim követésére, és néhány egyszeri számítás elvégzésére (ez alatt tipikusan a “mennyit fogok költeni karácsonyra” jellegű kalkulációkra gondolok).

Office csomagok

Linuxon nincs sok értelmesnek nevezhető alternatíva, próbálkoztam KOffice-al is, de a funkcionális gyengeségét nem ellensúlyozza a felhasználói felület egyszerűsége. Amit a jelenleg alpha állapotban lévő KOffice2-ről olvastam, a helyzet sokkal jobb lesz, de ebben az állapotban természetesen még nem alkalmas a komoly használatra.

Így jelenleg szinte kizárólagosan OpenOffice-t használok. Az általam ígényelt funkciókat tudja, a beépített PDF export meg biztosítja, hogy bárhol meg tudják tekinteni az alkotásaimat. A képletszerkesztője kifejezetten jó (tudom TeX-es kollegák most köhécselnek..), az ábrakészítője is használható, bár annál megesett, hogy káromkodva bezártam, és elővettem helyette az Inkscape-et, ami kifejezetten nem erre való, de mégis könnyebben megoldottam vele a feladatomat.

Néha felmerül olyan igény, hogy egy dokumentum jó lenne, ha interneten keresztűl megosztható lenne (megfelelő jogosultsággal, nem publikusan). Ekkor veszem elő a Google Docs nevű eszközt, amelyet az egyszerűség kedvéért Prism-ben futtatok. Ezt az eszközt 90%-ban táblázatkezelésre használtam, amivel meg vagyok elégedve, egyszerű formázásokat, és a megszokott parancsokat tudja. A dokumentumszerkesztő részét alig használtam párszor, de azt hiszem nem is fogom, egyszerűen túl keveset tud (egy képet nem sikerült rendesen beillesztenem a szöveg közé).

Egyéb eszközök

Én sajnos nem tudtam még eleget foglalkozni LaTeX-el, így ez nem szerepel a pallettámon, de DokuWiki-t előszeretettel használok. Bár jelenleg nincs összerakva erre offline rendszerem, de tervbe van véve..

Továbbá kiemelném még gyakran használt eszközként a KNotes nevezetű csodát, mely rövid emlékeztetőkre, feljegyzésekre kiválló. Támogat időzített figyelmeztetéseket, illetve opcionálisan RTF jellegű formázást is.

Körülbelül ennyi lenne. Jelenleg ezek az eszközök merülnek fel bennem hasonló feladat felmerülésekor, bár megjegyezném, ezek korántsem elégítik ki maradéktalanul az igényeimet, a közeljövőben (ahogy az időm engedi) szeretnék a témában változtatni, többek között jó lenne összerakni helyi jegyzetelésre egy wiki-t, illetve el kéne kezdenem foglalkozni LaTeX-el is.

Dokumentumszerkesztés OSX-en Stampie módra

Ez az írás egy tervezett sorozat első darabja: az ötlet (köszönet érte D-neenek) az volt, hogy írjuk le, hogy hogyan/miért úgy használjuk a gépünket különböző feladatok elvégzésére. Miután elméletben erről többen is írunk, ezért van rá esély, hogy a sorozat mások számára is hasznos lehet. Ha nem, akkor csak mi gondoltuk végig, hogy mit hogyan használunk, és ez segíthet abban, hogy még jobban összeszedjük a feladatainkat.

Ennyi bevezető után bele is csapnék a lecsóba: első alkalommal arról ~~beszélnék~~ ~~beszélek~~ írok, hogy mit használok dokumentumszerkesztésre. Illetve még inkább először is azt írnám le, hogy pontosan mit is értek itt dokumentumszerkesztésen. Első körben nagyjából azokat a feladatokat, amiket az Ms Office csomag elemeivel el lehet végezni (többé-kevésbé jó minőségben).

Kicsit részletesebben, illetve az általam végzett feladatokra szabva ez legfőképpen valamiféle szöveg készítése: a tipikus feladatok számomra mérési jegyzőkönyv, házi feladat, esetleg dokumentáció készítése, illetve egy-egy esetben prezentációt, illetve táblázatot készítek. Képeket, ábrákat lényegesen ritkábban készítek, ráadásul az egy külön kategóriát is alkothat a feladatok sokszínűsége miatt, ezért ebbe nem megyek most bele.

Office csomagok

A feladatokhoz nem csak egyféle programot használok, méghozzá azért, mert a különböző részfeladatoknál más-más igényeket kell kielégíteni. De az általánosságban elmondható, hogy Microsoft Office nincs a gépen (egy 2004-es Mac-es változatból volt egy demo fenn, de szerintem egyszer sem indítottam még el…). Office csomagból 2+1-féle van telepítve: egyrészt megvettem az Apple iWork csomagját, másfelől az OpenOffice csomagot használom (ebből nagyjából párhuzamosan használom a hivatalos OO.o buildet, illetve egy alternatív, régebb óta az OSX-re fejlesztett NeoOffice csomagot).

A csomagok közti választás viszonylag egyértelmű: szövegszerkesztési feladatokhoz sokkal egyértelműbb, hogy az OpenOffice/NeoOffice csomag a nyerő, mert a saját formátuma is hordozható, és mellesleg ismerik valamilyen szinten a Word dokumentumot is (meglepően jól egyébként – persze messze nem 100%-osan). Az pedig meglehetősen általános felhasználási scenario, hogy közösen készül egy házi feladat – és a partner nem (mindig) ismeri a LaTeXet… Szóval marad a kompromisszum.

Érdekes módon prezentációkészítésre ha csak egy lehetőségem van, mindig az Apple programját használom. Ez talán azzal magyarázható, hogy a prezentációim gyakorlatilag mindig egyedül készülnek, nem annyira gond az, hogy meg kell osztani másokkal, és így jobban merek engedni a kompatibilitásból. De ez a kompatibilitási probléma azért a bemutathatóságot nem befolyásolja: ugyan a ppt-exportálási opcióban nem hiszek (ha az import sem igazán tökéletesen működik, ez miért lenne jobb?), de a pdf export minden igényt kielégít. Egy prezentációnak amúgy sem az animációkról kell, hogy szóljon – minden másra meg tökéletesen megfelelő formátum a pdf.

De akkor miért is áldozom fel a hordozhatóságot (legalábbis részben)? Azért, mert az Apple Keynote egy hihetetlenül kiforrott program, jól megtervezett felhasználói felülettel. Tele van apró, ügyes megvalósításokkal, mint az elemek egymáshoz való igazítása (bármelyik szélhez, illetve középvonalhoz lehet illeszteni, szükség esetén akár többhöz egyszerre) vagy éppen az Inspector logika a formázások kezelésére. Ez az Inspector egy külön ablak, amiben a formázásokat lehet egységesen kezelni. Hasonló szerepet tölt be, mint az MS Office 2007-ben a Szalag: tematikusan rendezetten tárja elénk a funkciókat, de ugyanakkor kevésbé forradalmian új a felület, így gyorsabb megszokni… Mindenesetre, akinek lehetősége van az iWorks 08-at kipróbálni (értsd: mindenki, akinek Mac OSX van a gépére telepítve), érdemes megpróbálni.

Táblázatkezelés: na, itt nincs egyértelmű preferenciám. Tetszik a Numbers (iWork) új megoldása, miszerint egy munkalaphoz több táblázat is kapcsolódhat, stb., de ennél a pontnál azért lényegesen fontosabb a hordozhatóság, valamint az is problémát okozhat, hogy a Numbers még csak az 1.0-s verziónál tart, szóval nagyon kiforrottnak még nem tekinthető, és ráadásul a funkciókészlete is korlátozott egy kissé – de ha csak alapdolgokról van szó, de azt nagyon színesen-szagosan akarjuk végrehajtani, arra kiváló eszköz (lehet – de részletesen nem teszteltem még).

Egyéb szerkesztőeszközök

Persze jól kifejlett kockafejként nem csak az irodai szoftvercsomagokat használom szerkesztésre. Egyik érdekes koncepció, amit elég hosszú ideje próbálgatok, az a wiki alapú tárolás. Előnyei közé sorolható az abszolút hordozhatóság: megfelelően telepítve akár még a saját gépemre sincs szükség a szerkesztéshez – hátrányai közé viszont az, hogy egy saját leíró nyelvet kell hozzá megtanulni – ami a wikik között nem is hordozható. Az én személyes preferenciám a Dokuwiki – ez egyszerű dokumentáció írására kiváló, de komoly, sokfelhasználós rendszernek (a sok itt nem a több szinonímájaként szerepel – egy pár fős Dokuwiki telepítést évek óta – sztem – sikerrel üzemeltetek) véleményem szerint nem igazán alkalmas.

És végezetül megemlíteném még azt a tényt is, hogy LaTeX szerkesztést is csinálok időnként – korábban erre az Aquamacs program AucTeX környzetét használtam. Ügyes volt benne, hogy inline previewt képes készíteni sokféle formázáshoz, valamint a gyárilag egészen korrektül összelőtt pdfsync támogatás – ez a támogatás annyit jelent, hogy a TeX forrás és a generált pdf fájl kapcsolódó részei között gyorsan tudtam ugrálni.

A múlt idő viszont azért van, hogy az Emacs sosem állt túlságosan közel hozzám, és az Aquamacs nem Macesítette eléggé, hogy könnyen megszokhassam. Viszont helyette segítségemre sietett a fejlesztők abszolút nehéz súlyú eszköze – az Eclipse. Igen, abszolút nehéz súlyú, mert gyakorlatilag csak kávéfőzésre nem lehet megtanítani (ok, ilyen alapon az Emacs-ről is lehetne beszélni, lásd még az XKCD kapcsolódó epizódját), valamint ehhez jobban is értek. Szóval a TeXlipse környezet mellett döntöttem, és ebben próbáltam összelőni a megfelelő kapcsolatot az Eclipse és az általam használt pdfsync kompatibilis szerkesztőprogram között. Némi dokumentációböngészés, valamint egy gyors shell script megírása után (pontosabban a dokumentációban szereplő módosítása után, de ez aztán senkit sem érdekel) már működött is. A részleteket külön írásban fogom közzétenni (ide behivatkozva), hogy annyira ne dobjam szét az írás témáját – noha ez mostanra már nyilván tökéletesen sikerült…

Nagyjából ez az arzenálom, ami a dokumentumszerkesztést illeti – nyilván még egynéhány segédprogrammal támogatom meg ezt az arzenált, hogy a káosz teljes legyen – de ezt megintcsak nem akarom túl részletesen mellékelni, mert akkor nyilván az írás lényegét borítanám. Remélem, van, akinek segített valamit ez az írás – bár gyanítom, hogy aki elolvasta, mostanra a pokolba kíván, hogy ilyenekkel húzom az idejét – de úgy érzem, lesz ez még jobb is. Főleg, ha olyan témát választok, amiről többet tudok írni. (Akkor még több időt fogok elrabolni azoktól, akik végigolvassák, amit írtam… 🙂 )

Update: elkészült a [intlink id=”604″ type=”post”]LaTeX szerkesztésről[/intlink] az ígért cikk.