Category: Magyar (In Hungarian)

Kottaszerkesztés LilyPonddal OSX-en

A LilyPond ugyanaz a kottaszedésben, mint a LaTeX dokumentumszedésben, minden szempontból: tipográfiai szabványoknak és konvencióknak eleget tevő, gyönyörű kimenetet generál egy szöveges formában megadott forrásfájlból. Azonban nincs könnyű dolguk azoknak, akik össze szeretnék házasítani kedvenc Leopardjukkal. Sem a LilyPond grafikus felülete, sem a magyar fejlesztésű, nagyon sokat tudó LilyPondTool nevű jEdit plugin nem működik az OSX legújabb verziója alatt.

Kompromisszumos megoldásként nekem a TeXShop használata jött be. Amit így kapunk, az a PDF-előnézet, az ismerős munkafolyamat és a szintaxiskiemelés. Sajnos a hangról forrásfájlra ugrás nem működik, valamint a generált MIDI-t is kézzel kell megnyitnunk.

  1. Telepítés: Töltsük le innen a 2.12 verziót MacOS X alá, méghozzá a G3, G4, G5 Macs (sic!) változatot, akkor is, ha Intel alapú Mac-ünk van! Szokásos módon tegyük az /Applications könyvtárba a LilyPond.app-ot.
  2. Parancssori támogatás: A PDF-generálás sajnos ékezetes fájlneveknél nem működik, így írtam egy cseles shell scriptet, ami ezt megoldja, és az ideiglenes PostScript fájlt is eltakarítja:

    #! /bin/sh
    dirname=$(dirname "$1")
    basename=$(basename "$1" .ly)
    filename="${dirname}/${basename}"
    tempname="${dirname}/.tmp"
    /Applications/LilyPond.app/Contents/Resources/bin/lilypond -o "${tempname}" "$1"
    if [ -f "${tempname}.pdf" ]; then
    mv "${tempname}.pdf" "${filename}.pdf"
    fi
    if [ -f "${tempname}.midi" ]; then
    mv "${tempname}.midi" "${filename}.midi"
    fi
    rm -f "${tempname}.ps"

    Mentsük el /usr/bin/lilypond néven, és varázsoljuk futtathatóvá:

    sudo chmod +x /usr/bin/lilypond
  3. TexShop támogatás: Mivel a piszkos munkát elvégzi a fenti script, már csak az alábbi hihetetlenül bonyolult TeXShop engine-nel kell bővíteni a repertoárt ([cci]~/Library/TeXShop/Engines/LilyPond.engine[/cci]):

    #! /bin/sh
    echo "Processing..."
    lilypond "$1"
    echo "Done."

    Itt van még egy dummy LilyPond template ([cci]~/Library/TeXShop/Templates/LilyPond.tex[/cci]):
    [cc]
    \version “2.12.2”

    \header {
    title = “”
    composer = “”
    tagline = “”
    }

    \score {
    <>

    \midi {
    }

    \layout {
    }
    }

    \paper {
    }[/cc]

    Ezután nincs más dolgunk, mint hozzátársítani a [cci].ly[/cci] kiterjesztést a TeXShop.app-hoz, és készen is vagyunk.

Még egy dolog. Ha Finale vagy Sibelius kottáinkat át szeretnénk konvertálni LilyPondba, a migrációs folyamat köztes lépéseként a MusicXML formátumot vehetjük igénybe. A Finale alapból tartalmaz MusicXML plugint, a File/MusicXML/Export… paranccsal végezhető el az exportálás. Sibeliushoz külön le kell tölteni a megfelelő plugint, ehhez ez az oldal nyújt segítséget. (A plugin batch mode-ot is támogat, ezt érdemes kihasználni.)

A MusicXML fájlokat a [cci]/Applications/LilyPond.app/Contents/Resources/bin/musicxml2ly[/cci] programmal konvertálhatjuk LilyPondba. Ez nem tökéletes, sajnos még picit bugzik a segédprogram, én főleg a dalszövegek melizmáinál tapasztaltam problémát, úgyhogy ne felejtsük el utólag átnézni az eredményt, és szükség esetén kézzel finomhangolni.

Források

Dokumentumszerkesztés, ahogy Balage csinálja

Folytatva Stampie [[http://cubussapiens.hu/node/597|írását]], most szeretném én is a világ elé tárni az eszközök listáját, amely irodai jellegű munkáimat segíti (vagy gátolja, ez nem mindig triviális). A feladataim, melyek ilyen eszközöket követelnek, nagyjából hasonlóak, mint Stampie esetében, házi feladat dokumentációk, ritkán bemutatók egy-egy előadáshoz, illetve táblázatkezelés a pénzügyeim követésére, és néhány egyszeri számítás elvégzésére (ez alatt tipikusan a “mennyit fogok költeni karácsonyra” jellegű kalkulációkra gondolok).

Folytatva [intlink id=”597″ type=”post”]Stampie írását[/intlink], most szeretném én is a világ elé tárni az eszközök listáját, amely irodai jellegű munkáimat segíti (vagy gátolja, ez nem mindig triviális). A feladataim, melyek ilyen eszközöket követelnek, nagyjából hasonlóak, mint Stampie esetében, házi feladat dokumentációk, ritkán bemutatók egy-egy előadáshoz, illetve táblázatkezelés a pénzügyeim követésére, és néhány egyszeri számítás elvégzésére (ez alatt tipikusan a “mennyit fogok költeni karácsonyra” jellegű kalkulációkra gondolok).

Office csomagok

Linuxon nincs sok értelmesnek nevezhető alternatíva, próbálkoztam KOffice-al is, de a funkcionális gyengeségét nem ellensúlyozza a felhasználói felület egyszerűsége. Amit a jelenleg alpha állapotban lévő KOffice2-ről olvastam, a helyzet sokkal jobb lesz, de ebben az állapotban természetesen még nem alkalmas a komoly használatra.

Így jelenleg szinte kizárólagosan OpenOffice-t használok. Az általam ígényelt funkciókat tudja, a beépített PDF export meg biztosítja, hogy bárhol meg tudják tekinteni az alkotásaimat. A képletszerkesztője kifejezetten jó (tudom TeX-es kollegák most köhécselnek..), az ábrakészítője is használható, bár annál megesett, hogy káromkodva bezártam, és elővettem helyette az Inkscape-et, ami kifejezetten nem erre való, de mégis könnyebben megoldottam vele a feladatomat.

Néha felmerül olyan igény, hogy egy dokumentum jó lenne, ha interneten keresztűl megosztható lenne (megfelelő jogosultsággal, nem publikusan). Ekkor veszem elő a Google Docs nevű eszközt, amelyet az egyszerűség kedvéért Prism-ben futtatok. Ezt az eszközt 90%-ban táblázatkezelésre használtam, amivel meg vagyok elégedve, egyszerű formázásokat, és a megszokott parancsokat tudja. A dokumentumszerkesztő részét alig használtam párszor, de azt hiszem nem is fogom, egyszerűen túl keveset tud (egy képet nem sikerült rendesen beillesztenem a szöveg közé).

Egyéb eszközök

Én sajnos nem tudtam még eleget foglalkozni LaTeX-el, így ez nem szerepel a pallettámon, de DokuWiki-t előszeretettel használok. Bár jelenleg nincs összerakva erre offline rendszerem, de tervbe van véve..

Továbbá kiemelném még gyakran használt eszközként a KNotes nevezetű csodát, mely rövid emlékeztetőkre, feljegyzésekre kiválló. Támogat időzített figyelmeztetéseket, illetve opcionálisan RTF jellegű formázást is.

Körülbelül ennyi lenne. Jelenleg ezek az eszközök merülnek fel bennem hasonló feladat felmerülésekor, bár megjegyezném, ezek korántsem elégítik ki maradéktalanul az igényeimet, a közeljövőben (ahogy az időm engedi) szeretnék a témában változtatni, többek között jó lenne összerakni helyi jegyzetelésre egy wiki-t, illetve el kéne kezdenem foglalkozni LaTeX-el is.

Dokumentumszerkesztés OSX-en Stampie módra

Ez az írás egy tervezett sorozat első darabja: az ötlet (köszönet érte D-neenek) az volt, hogy írjuk le, hogy hogyan/miért úgy használjuk a gépünket különböző feladatok elvégzésére. Miután elméletben erről többen is írunk, ezért van rá esély, hogy a sorozat mások számára is hasznos lehet. Ha nem, akkor csak mi gondoltuk végig, hogy mit hogyan használunk, és ez segíthet abban, hogy még jobban összeszedjük a feladatainkat.

Ennyi bevezető után bele is csapnék a lecsóba: első alkalommal arról beszélnék beszélek írok, hogy mit használok dokumentumszerkesztésre. Illetve még inkább először is azt írnám le, hogy pontosan mit is értek itt dokumentumszerkesztésen. Első körben nagyjából azokat a feladatokat, amiket az Ms Office csomag elemeivel el lehet végezni (többé-kevésbé jó minőségben).

Kicsit részletesebben, illetve az általam végzett feladatokra szabva ez legfőképpen valamiféle szöveg készítése: a tipikus feladatok számomra mérési jegyzőkönyv, házi feladat, esetleg dokumentáció készítése, illetve egy-egy esetben prezentációt, illetve táblázatot készítek. Képeket, ábrákat lényegesen ritkábban készítek, ráadásul az egy külön kategóriát is alkothat a feladatok sokszínűsége miatt, ezért ebbe nem megyek most bele.

Office csomagok

A feladatokhoz nem csak egyféle programot használok, méghozzá azért, mert a különböző részfeladatoknál más-más igényeket kell kielégíteni. De az általánosságban elmondható, hogy Microsoft Office nincs a gépen (egy 2004-es Mac-es változatból volt egy demo fenn, de szerintem egyszer sem indítottam még el…). Office csomagból 2+1-féle van telepítve: egyrészt megvettem az Apple iWork csomagját, másfelől az OpenOffice csomagot használom (ebből nagyjából párhuzamosan használom a hivatalos OO.o buildet, illetve egy alternatív, régebb óta az OSX-re fejlesztett NeoOffice csomagot).

A csomagok közti választás viszonylag egyértelmű: szövegszerkesztési feladatokhoz sokkal egyértelműbb, hogy az OpenOffice/NeoOffice csomag a nyerő, mert a saját formátuma is hordozható, és mellesleg ismerik valamilyen szinten a Word dokumentumot is (meglepően jól egyébként – persze messze nem 100%-osan). Az pedig meglehetősen általános felhasználási scenario, hogy közösen készül egy házi feladat – és a partner nem (mindig) ismeri a LaTeXet… Szóval marad a kompromisszum.

Érdekes módon prezentációkészítésre ha csak egy lehetőségem van, mindig az Apple programját használom. Ez talán azzal magyarázható, hogy a prezentációim gyakorlatilag mindig egyedül készülnek, nem annyira gond az, hogy meg kell osztani másokkal, és így jobban merek engedni a kompatibilitásból. De ez a kompatibilitási probléma azért a bemutathatóságot nem befolyásolja: ugyan a ppt-exportálási opcióban nem hiszek (ha az import sem igazán tökéletesen működik, ez miért lenne jobb?), de a pdf export minden igényt kielégít. Egy prezentációnak amúgy sem az animációkról kell, hogy szóljon – minden másra meg tökéletesen megfelelő formátum a pdf.

De akkor miért is áldozom fel a hordozhatóságot (legalábbis részben)? Azért, mert az Apple Keynote egy hihetetlenül kiforrott program, jól megtervezett felhasználói felülettel. Tele van apró, ügyes megvalósításokkal, mint az elemek egymáshoz való igazítása (bármelyik szélhez, illetve középvonalhoz lehet illeszteni, szükség esetén akár többhöz egyszerre) vagy éppen az Inspector logika a formázások kezelésére. Ez az Inspector egy külön ablak, amiben a formázásokat lehet egységesen kezelni. Hasonló szerepet tölt be, mint az MS Office 2007-ben a Szalag: tematikusan rendezetten tárja elénk a funkciókat, de ugyanakkor kevésbé forradalmian új a felület, így gyorsabb megszokni… Mindenesetre, akinek lehetősége van az iWorks 08-at kipróbálni (értsd: mindenki, akinek Mac OSX van a gépére telepítve), érdemes megpróbálni.

Táblázatkezelés: na, itt nincs egyértelmű preferenciám. Tetszik a Numbers (iWork) új megoldása, miszerint egy munkalaphoz több táblázat is kapcsolódhat, stb., de ennél a pontnál azért lényegesen fontosabb a hordozhatóság, valamint az is problémát okozhat, hogy a Numbers még csak az 1.0-s verziónál tart, szóval nagyon kiforrottnak még nem tekinthető, és ráadásul a funkciókészlete is korlátozott egy kissé – de ha csak alapdolgokról van szó, de azt nagyon színesen-szagosan akarjuk végrehajtani, arra kiváló eszköz (lehet – de részletesen nem teszteltem még).

Egyéb szerkesztőeszközök

Persze jól kifejlett kockafejként nem csak az irodai szoftvercsomagokat használom szerkesztésre. Egyik érdekes koncepció, amit elég hosszú ideje próbálgatok, az a wiki alapú tárolás. Előnyei közé sorolható az abszolút hordozhatóság: megfelelően telepítve akár még a saját gépemre sincs szükség a szerkesztéshez – hátrányai közé viszont az, hogy egy saját leíró nyelvet kell hozzá megtanulni – ami a wikik között nem is hordozható. Az én személyes preferenciám a Dokuwiki – ez egyszerű dokumentáció írására kiváló, de komoly, sokfelhasználós rendszernek (a sok itt nem a több szinonímájaként szerepel – egy pár fős Dokuwiki telepítést évek óta – sztem – sikerrel üzemeltetek) véleményem szerint nem igazán alkalmas.

És végezetül megemlíteném még azt a tényt is, hogy LaTeX szerkesztést is csinálok időnként – korábban erre az Aquamacs program AucTeX környzetét használtam. Ügyes volt benne, hogy inline previewt képes készíteni sokféle formázáshoz, valamint a gyárilag egészen korrektül összelőtt pdfsync támogatás – ez a támogatás annyit jelent, hogy a TeX forrás és a generált pdf fájl kapcsolódó részei között gyorsan tudtam ugrálni.

A múlt idő viszont azért van, hogy az Emacs sosem állt túlságosan közel hozzám, és az Aquamacs nem Macesítette eléggé, hogy könnyen megszokhassam. Viszont helyette segítségemre sietett a fejlesztők abszolút nehéz súlyú eszköze – az Eclipse. Igen, abszolút nehéz súlyú, mert gyakorlatilag csak kávéfőzésre nem lehet megtanítani (ok, ilyen alapon az Emacs-ről is lehetne beszélni, lásd még az XKCD kapcsolódó epizódját), valamint ehhez jobban is értek. Szóval a TeXlipse környezet mellett döntöttem, és ebben próbáltam összelőni a megfelelő kapcsolatot az Eclipse és az általam használt pdfsync kompatibilis szerkesztőprogram között. Némi dokumentációböngészés, valamint egy gyors shell script megírása után (pontosabban a dokumentációban szereplő módosítása után, de ez aztán senkit sem érdekel) már működött is. A részleteket külön írásban fogom közzétenni (ide behivatkozva), hogy annyira ne dobjam szét az írás témáját – noha ez mostanra már nyilván tökéletesen sikerült…

Nagyjából ez az arzenálom, ami a dokumentumszerkesztést illeti – nyilván még egynéhány segédprogrammal támogatom meg ezt az arzenált, hogy a káosz teljes legyen – de ezt megintcsak nem akarom túl részletesen mellékelni, mert akkor nyilván az írás lényegét borítanám. Remélem, van, akinek segített valamit ez az írás – bár gyanítom, hogy aki elolvasta, mostanra a pokolba kíván, hogy ilyenekkel húzom az idejét – de úgy érzem, lesz ez még jobb is. Főleg, ha olyan témát választok, amiről többet tudok írni. (Akkor még több időt fogok elrabolni azoktól, akik végigolvassák, amit írtam… 🙂 )

Update: elkészült a [intlink id=”604″ type=”post”]LaTeX szerkesztésről[/intlink] az ígért cikk.

Aranyköpések Oasis világában

Egy saját tervezésű világban tettünk kirándulást a nyaralásunk alatt. Ez egy különleges, repülő szigetekkel és hajókkal teli világ, ihletét nagyon-nagyon sok helyről merítve. A csapat eléggé sokoldalú karakterekből lett összeválogatva, beleértve TeoZ félelfmetes sötételfét (akit Over folyamatosan félelfnek titulált 🙂 ), Over részegesnek hitt (de a gyakorlatban egyáltalán nem olyan, hanem sokkal inkább workaholic jellegű) szélvarázslóját vagy éppen Timi messziről érkezett, a civilizált kultúrát kevéssé ismerő (és tisztelő), mocsárlakó gyerekét… És akkor még nem is beszéltünk D-nee kalandvágyó nemeséről (aki egy ismeretlen kincs megkeresése érdekében szervezett expedíciót), vagy éppen az én szélvitorlásversenyzőmet, aki fogadásból ment neki a hosszú útnak, egy konzervkereskedő társaságában, és az ő reklámarcaként (ld. még “Csak a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot…”).

JK: Ez benyomást tesz rám…

Egy saját tervezésű világban tettünk kirándulást a nyaralásunk alatt. Ez egy különleges, repülő szigetekkel és hajókkal teli világ, ihletét nagyon-nagyon sok helyről merítve. A csapat eléggé sokoldalú karakterekből lett összeválogatva, beleértve TeoZ félelfmetes sötételfét (akit Over folyamatosan félelfnek titulált 🙂 ), Over részegesnek hitt (de a gyakorlatban egyáltalán nem olyan, hanem sokkal inkább workaholic jellegű) szélvarázslóját vagy éppen Timi messziről érkezett, a civilizált kultúrát kevéssé ismerő (és tisztelő), mocsárlakó gyerekét… És akkor még nem is beszéltünk D-nee kalandvágyó nemeséről (aki egy ismeretlen kincs megkeresése érdekében szervezett expedíciót), vagy éppen az én szélvitorlásversenyzőmet, aki fogadásból ment neki a hosszú útnak, egy konzervkereskedő társaságában, és az ő reklámarcaként (ld. még “Csak a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot…”).

JK: Ez benyomást tesz rám…

Nemes felemelő beszédet tartott, csak egy Sugallat-varázs hatására közben folyamatosan vakarta a fejét. A beszéd végén a nemes brutális udvari ork testőre ledobja a csatabárdját, és elkezd tapsolni…
JK: A matrózok tapsolnak?
KM: Dobjunk rá.

Nyelvi problémák a félelf sötét elf és a kölyök között, nehezen értik egymást:
KM: Pár szót értesz… Mit is mondtál neki?
JK1(kölyök): Ne! Ne bántson!
JK2(sötét elf): Ezt biztos értem. A leggyakrabban hallott kifejezés.

JK: Ha ezt hallanám, abból brutális beszólás lenne.

A kalandozók értelmező szótárából: Expedíció: Az egy olyan dolog, hogy elmegyünk egy helyre, keresgélünk, nézelődünk – közbevágás – és tárgyakra mondjuk, hogy ennek egy múzeumban volna a helye…

Sötét elf a szakácshoz megy egy plot során…
JK: Meg szeretnék Önnel osztani egy ősi receptet.
NJK: Remek, szeretem az új recepteket.
JK: Most mondom, hogy ősi.

JK: Kivágom az ajtót… Nyitva van…

Mivel a kölyök potyautasként került fel a hajóra, de a sötét elf a szárnyai alá vette, ezért valahogy be kell adni a nemesnek, hogy okkal került fel a hajóra.
JK1 (sötét elf): A tanítványom…
JK2 (varázsló közbekotyog): A sötét elfeknél szokás, hogy mindig egy növendékük van…
KM (rátromfol): Mindig ketten vannak… (ed. egy mester és egy tanítvány)

A kalandozók értelmező szótárából: Lopás: objektumok észrevétlen reallokációja. (ed. Ízlés szerint kiegészíthető a hatékony és gyors jelzőkkel is, esetleg, hogy kevésbé hangozzon kocka poénnak, az objektumokat tárgyakra lehet cserélni).

A szerepjáték második bölcsessége: A játékosokra nincs veszélyesebb, mint egy unatkozó KM.

A szobába betévedt egy körülbelül két centiméter nagy lepke.

  • Nagyon meg tud vadulni.
  • Egy lepke
  • És kitépi az arcodat a nyaló szájszervével…
  • Epic fail magyarul?
  • Epikus kudarc.
  • Nem, magadba zuhansz, és melléesel.

A varázsló az ork testőrrel beszélget a kölyökről.
JK: Mit gondolsz a kölyökről?
NJK: Ügyes kölyök.
JK: Mi a véleményed róla?
NJK: Ez.

Varázsló új ruhát vett, leírja a külsejét:
JK1 (varázsló): Ilyen sárkányos-lángos…
JK2 (közbeszól): Sárkányos lángos… helyi specialitás…

JK: A varázslóm megfürdik.
KM: Ez szerintem a többieknek lelkierő(próba).

A kölyök be akar menni a javítás alatt álló kis vitorlás zárt kabinjába (a versenyzőé). A javítás miatt szerteszét voltak szerszámok.
JK (kölyök): Van-e valami, amivel kinyithatom?
KM: Hát, ha elég sokáig próbálkozol egy konzervnyitóval…

A nemes hozott magával egy kis (ed. gondolom, mocsári) sárkányt, mintegy házimacska jelleggel szerepelt a modulban. Az ajtónyitási küzdelem alatt a kis hajón hevert.
JK1 (kölyök): Megkérem a sárkányt, hogy segítsen kinyitni az egyik ajtót.
JK2 (közbeszól) : Felhasználhatod a farkát lockpickhez – ha letörik, újra kinő…

Vendégségben a szultán palotájában:
JK (varázsló): Megvizsgálom a párnákat…
KM: Mágikus csatapárna.

A varázsló és a sötét elf próbálják nevelni a kölyköt, általában kevés sikerrel… Varázsló éppen keresi őt, és megtalálja, amint a sötét elf felültette egy asztalra, és beszél vele.
JK1 (varázsló): Nicsak, ki van itt?
JK2 (kölyök): Én nem.

Keressük az orkot a hajón:
KM: Először dobj, hogy meglátod-e az orkot!
JK1: Miért, beleolvad a környezetébe?
JK2 (közbeszól): Egy ork szobor, egy ork szobor, egy ork, egy ork szobor…

Parancsnoki szobában beszélgetés, a sötét elf navigátor szeretné kihallgatni.
JK1 (elf): Fogok egy céleszközt, és közelebb lépek a falhoz.
KM: Milyen eszközt?
JK2 (közbeszól): Sztetoszkópot.

Éjszakai játék:

  • Over! Ne aludj!
  • Nem. Kicsit álmos vagyok.

JK: Együttélésünknek egyik alapvető feltétele, hogy ne öljük meg egymás sárkányát.

JK: És egy jó harcos betartja a szagát.

JK (varázsló): Érzékelek valamit?
KM: Még nem.

KM: Találtál egy vésetet a családod címerével, és pont úgy néz ki, mint a medálod.
JK: Van medálom? Nem is tudtam.

KM: Visszamentek a hajóhoz… nem, nem volt támadás (a versenyző ott maradt őrködni, és “reménykedett”) […] Értsd már meg, hogy senki sem üldöz titeket!

JK: Persze, hogy éjszakai indulást erőltetek. Az több XP.

JK: Kipróbálom a pekingi csirkét. Csiga van benne?

JK: Jut eszembe, te mondtad, hogy át tudod hágni a nyelvi akadályokat.

Vásári forgatag a városban. Varázsló JK egy nővel járkál, és eljut a céllövöldéhez.
KM: Nyerhető itt mindenféle ajándék…
JK1 (közbeszól): Plüssmackó…
KM: Igen, olyasmi, meg játékhajó…
JK2 (ő is közbeszól): Plüsshajó?
KM (folytatja): Brook (a csónakversenyző) akciófigura…
[…] Később a téma kifejtése során kiderül, hogy a várost a várostanács vezeti.
JK3: Várostanács gyűjthető figura.
JK4: Gyűjtsd össze mind!

KM: Dobhatsz, hogy kikerülsz-e a plotline-ból.

JK1 (nemes): Beszélhetnénk nyugodtan?
JK2 (sötét elf): Én nyugodt vagyok.

Sötét elf gyermeket nevel:
JK1 (elf): Hiába dörzsölöd a kezed… 1 HP-vel is megverlek. Na jó, helyesbítek, felpofozlak. (az egész modul során egyedül a gyereknek sikerült megsebeznie a sötét elfet, neki is szinte csak véletlenül).
JK2 (közbeszól): Sötételf utolsó mondata: ejnye-bejnye.

Kölyök megszökne a hajóról, KM dobat vele, 01.
JK1 (kommentálja): Epic win.
JK2: Kiosontál a kapitány lábai között.
KM: Sőt, némi élelmiszert is loptál (az egész modul során lopni szeretett volna, de soha nem hagyták neki).
JK (versenyző, reménykedve): Konzervet?
KM: Mondom, hogy ÉLELMISZER!

Rabszolgapiacon:
NJK (kereskedő): Tanult ember (a rabszolga).
JK: Az mire jó?
NJK: Vigyázhat a gyerekre.

Gyereknevelés folytatódik:
JK (elf): Ha tőlem jobban félsz, mint a haláltól, az haladás…

JK (varázsló): Van egyfajta beszélőkéje a varázslómnak.

JK: De ne húzzuk az időt, legyen ott egy szoba.
KM: Jó. Hirtelen ott terem egy szoba.

JK1 (sötét elf): Átkapcsolok dark visionre.
JK2 (versenyző): Én fáklyát gyújtok. Én a hagyományos megoldásokat részesítem előnyben.
JK1: Én is…

KM: Ne felejtsd, nem érted a nyelvüket. Szerintem az orkét sem.
JK (nemes, közbevág): De, az orkét mindenki érti.

KM: Nem ba, ha formalizálom egy kicsit? … Ööö, illetve leegyszerűsítem.

JK (elf): Ha valaki észreveszi, hogy véres a ruhám, azt mondom, hogy disznóölésen voltam.

JK: És a foglyokkal mi lett?
KM: Jogos, pillanat.
JK: Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

  • Bagdadban mindig éjfél van.
  • It’s still eleven o’clock. ((c) Monkey Island)

KM: Mikor csúsztunk le C kategóriába? (sok poénkodás után, hogy nyomjuk a B kategóriás kliséket)

És zárszónak egy bölcsesség: Nekiment és nem ment neki.

Internet megosztás Ubuntu-val

Biztos létezik már egy pár HowTo, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik, ám nekem több mint egy órámba tellett értelmes megoldást találni, így inkább leírom. A címben nem véletlenül Ubuntu-ra hivatkozok, ugyanis az egyes Linux disztribúciókban némely beállítás különbözhet, annak ellenére, hogy az IP szintű csomagszűrés a kernel része. Nos, aki csak emiatt tévedt ide, nem kertelek tovább íme a beállítás:

Biztos létezik már egy pár HowTo, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik, ám nekem több mint egy órámba tellett értelmes megoldást találni, így inkább leírom. A címben nem véletlenül Ubuntu-ra hivatkozok, ugyanis az egyes Linux disztribúciókban némely beállítás különbözhet, annak ellenére, hogy az IP szintű csomagszűrés a kernel része. Nos, aki csak emiatt tévedt ide, nem kertelek tovább íme a beállítás:

Feltételezve, hogy az A számítógépen létezik felépített internet kapcsolat, amit a /dev/eth0 hálókártyán keresztűl szeretnénk megosztani a B számítógép számára. Az A gépen a következő parancsokat kell lefuttatni root-ként:


ifconfig eth0 192.168.1.1 netmask 255.255.255.0 broadcast 192.168.1.255
iptables --flush -t nat
iptables --table nat --append POSTROUTING --out-interface wlan1 -j MASQUERADE
iptables --append FORWARD --in-interface eth0 -j ACCEPT
echo 1 > /proc/sys/net/ipv4/ip_forward

Az első sor az eth0 hálózatát állítja be, az eth0-ra csatlakoztatott gépeknek 192.168.1.* tartományból adunk IP címet, az A gépnek 192.168.1.1-et. Természetesen ha ez a beállítás más eszközzel (pl. GUI-val, KNetworkManager, vagy hasonlóval) történik, akkor ez a sor kihagyhandó. Az ezt követő három sor az IP csomagszűrőt állítja be, hogy az eth0 eszközön érkezett IP csomagokat egyszerűen továbbítsa a wlan1 interfészen, ami jelen esetben az internet kapcsolatot adja. Az iptables részletes működését én itt nem írom le, egyrészt mert túl hosszú lenne, más részt én sem vagyok biztos benne, hogy 100%-ig értem. Az utolsó sor szinte minden linux disztrón más. Ez engedélyezi rendszer szinten az IP csomagok továbbítását.

Ha a szervert beállítottuk, a kliens beállítássa már jóval egyszerűbb. Rendszerfüggetlenül fogalmazva, a szerverrel kompatibilis módon be kell állítani a hálózatot, pl. 192.168.1.2 IP címet adunk neki, majd alapértelmezett átjárónak a szerver címét adjuk meg. Ha a kliens gép is linux, és parancssorból kívánjuk beállítani, akkor a következőt kell tenni:


ifconfig eth0 192.168.1.2 netmask 255.255.255.0 broadcast 192.168.1.255
route add default gw 192.168.1.1 eth0