Új TeXlipse – új lehetőségek

Még októberben írtam arról, mire való a [[LaTeX szerkesztés OSX-en|synctex]], és ezt hogyan lehet felhasználni a Skim és a Texlipse környezet összekötésére. Illetve arról is, hogy helyenként problémás.

Most, hogy megjelent egy újabb Texlipse változat (1.3), és újabb, rövid határidejű LaTeX dokumentumokat kell előállítanom, ezért megnéztem, hogy mi a helyzet most.

Még októberben írtam arról, mire való a synctex, és ezt hogyan lehet felhasználni a Skim és a Texlipse környezet összekötésére. Illetve arról is, hogy helyenként problémás.

Most, hogy megjelent egy újabb Texlipse változat (1.3), és újabb, rövid határidejű LaTeX dokumentumokat kell előállítanom, ezért megnéztem, hogy mi a helyzet most.

Természetesen a helyzet rossz és reménytelen :D, de kicsit konkrétabban (és kevésbé pesszimistán szemlélve rá lehet jönni), hogy egészen pontosan mi/hogyan változott, és ezt hogyan lehet exploitolni.

A Texlipse 1.3-as változatának számomra legfontosabb újdonsága, hogy együtt működik a Skim auto reload funkciójával, azaz nem kell kézzel frissítgetnem a pdf kimenetet.

Ugyanakkor a synctex (vagy a hasonló célú pdfsync) továbbra sem az igazi. A pdfsync segítségével gyorsan tudok lépdelni a pdf illetve a tex-fájl egyes helyei között, ami roppant hasznos dolog, ha pl. aki proofreadel, az oldalszámmal tudja jelölni a hibát, amit kicsit nehézkes visszakonvertálni latex source-ra.

De ahhoz, hogy ez működjön, fontos, hogy a generált synctex.gz (pdfsync esetén most nem mondom meg a generált kiterjesztést) ugyanabban a könyvtárban legyen, mint a tex fájl, ugyanis a LaTeX környezet ebben a mappában keresi; ugyanakkor az is fontos, hogy ugyanabban a mappában legyen, mint a pdf fájl, mert a pdf néző meg ott keresi… Szóval a kiforrott, több-könyvtáros megközelítések problémásak tudnak lenni. De legalább így működik.

És még egy fontos dolog: amit a múltkor mutattam scriptet a Texlipse megszólítására, frissíteni kell, ugyanis direkt meg lett szólítva a texlipse.jar fájl, és a frissítés után az elérhetősége ennek megváltozott. Eltartott egy darabig, amíg erre a gondra rájöttem, ugyanis semmilyen hibaüzenetet nem kaptam a visszafele kereséskor. De azért csak meglett.

Az új, módosított scriptem:

java -classpath "/Applications/eclipse/dropins/texlipse/plugins/net.sourceforge.texlipse_1.3.0/texlipse.jar" net.sourceforge.texlipse.viewer.util.FileLocationClient -p 55000 -f $2 -l $1

És most a végére néhány apróság, amire érdemes lehet odafigyelni:

  • Ha még nem frissítettél az 1.3.0-s változatra, akkor várj pár napot, ugyanis felbukkant egy elég idegesítő bibtex parsing hiba. A hétvégére ígértek új kiadást.
  • Amikor frissíteni próbáltam, akkor a P2 valami miatt nem akarta letölteni a cuccot, de a dropins mappába könnyen tudtam telepíteni. Emiatt is változott az elérési útja a texlipse.jar-nak. Nem tudom, mi volt az oka, de majd egyszer esetleg ezzel is elszórakozom.

Alapvetően azért szeretem az új kiadást, de vannak gyenge pontok. Mindenesetre a váltást nem bántam meg, de jöhetne már az 1.3.1.:D

PdfLatex – eps fájlok kezelése 2. felvonás

Lassan be kell adni a diplomatervet, szóval ideje megírni a hiányzó részeket. Ok, kicsit csalok a dolog kapcsán, hogy én az őszi TDK-mat bővítem ki/írom át diplomatervvé. Ezért még olyan nagyon nem vagyok elkésve.

A korábbi tapasztalatok alapján nekiálltam, hogy először is frissítsek egy keveset a munkakörnyezetemen. Komoly probléma volt a TDK beadás környékén, hogy egy-egy fordítás egy-két percig tartott. Amikor trial and error módon próbálja az ember a hibákat javítani, akkor hasznos, ha ennél gyorsabb.

Némi kutatás, illetve intelligencia után előkerült a probléma: régebben már itt is leírtam, akkor az eps fájlokból generált fájlokat átmásoltam a temp mappába, mondván, ott jó helyük van. A helyzet az, hogy hála ennek a sornak, a későbbi fordításokkor is mindig újra kellett generálni a pdf fájlokat, nem vette észre, hogy megvannak, és nem változtak.

Most kihagytam ezt a kimeneti mappa beállítást, és így már nincs szükség erre az újrafordításra.

Sőt, sikerült még tovább egyszerűsítenem a képbeillesztési folyamatot: nincs szükség a .eps kiterjesztés megadására a \includegraphics{csp} hívásnál – a program megfelelően kitalálja. Az epstopdf csomagra attól még szükség van!

És ami még szebb: lehet definiálni egy alapértelmezett mappát a képek kereséséhez, hogy ne kelljen a „../img/csp” jellegű módon hivatkozni minden egyes képre:

\graphicspath{{../img/}}

Fontos! Az itt megadott útvonal végére kell a “/” jel, ugyanis egyszerű stringkonkatenáció történik a háttérben. El lehet kezdeni keresni a hibát, ha az ember ezt nem tudja.

Hogy muzsikál ez az új rendszer SVNnel párosítva? Majd az idő eldönti. De a gyorsított fordítás sokat ér a trial and error fázisban. 😀

További pdfTeX gyöngyszemek

A múltkor beszéltem arról, hogyan érdemes szerintem [intlink id=”604″ type=”post”]LaTeX szerkesztést végezni OSX-en[/intlink] Eclipse kiterjesztés segítségével. Azóta némi további érdekességet sikerült összeszedni a témáról – és az ötletek szerintem a TeX környezetek többségére alkalmazhatóak.

Egyik alapvető érdekesség, hogy a pdfTeX motor csak a jpg, png és pdf fájlokat támogatja képfájlként. Ez egyfelől jó (lehet), mert bizonyos képek könnyebben elérhetőek ilyen formátumban, másrészt viszont rossz, mert ezek nem szerkeszthetők vektorosan olyan egyszerűen, ha úgy hozná a sors. Ezért lenne jó vagy svg vagy pedig eps támogatás hozzá.

EPS támogatás beizzítása pdfTeX motorhoz

Abban az esetben, ha az ember gépére telepítve van az imageMagick program, annak a convert parancsát ki lehet hívogatni, és ezzel szinte bármilyen formátumból bármilyen formátumot elő lehet állítani. A megoldás nyilvánvaló előnye, hogy hihetetlenül rugalmas, hátránya, hogy igényli a convert parancs jelenlétét a rendszerben – azaz a hordozhatóság csökken. A következő parancs megmutatja, hogy milyen jellegű utasítást kell kiadni a LaTeX preambulumban:

[cc]\DeclareGraphicsRule{.tif}{png}{.png}{`convert #1 `dirname #1`/`basename #1 .tif`.png}[/cc]

A DeclareGraphicsRule parancs során meg kell adni fájlkiterjesztést, amire figyelni kell, egy típust, egy beolvasási fájlkiterjesztést és egy parancsot. Részletek a következő pdf fájlban: http://www.ctan.org/tex-archive/macros/latex/required/graphics/grfguide.pdf

De tegyük fel, hogy eggyel hordozhatóbb megoldást szeretnénk. Itt jöhet szóba az az opció, hogy a legtöbb TeX disztribúció tartalmaz egy epstolatex parancssori alkalmazást – amint a neve is mutatja, ez egyszerűen eps fájlokat konvertál pdf-re. Külön előnye a programnak, hogy van egy package, ami ennek az egyszerűbb felparaméterezését teszi lehetővé. A package a könnyen megjegyezhető epstopdf névre hallgat.

Az alapértelmezett könyvtárstruktúra és az epstopdf parancs elérhetősége esetén mindössze a package-et kell importálni, és működik, némileg komplexebb felállás esetén a megoldás tovább hegeszthető. Én például azt valósítottam meg, hogy vegye figyelembe az img, src és temp mappákat, amikbe dolgozom, és miközben a LaTeX könyvtára az src, az eps-t az img-ből vegye, míg a pdf-et a temp-be dobja. Ezt a következőképpen sikerült elérni:

  1. Először is megadtam a preambulumban a [cci_latex]\epstopdfsetup{outdir=../temp/,verbose}[/cci_latex] parancsot – ez a temp mappába teszi a pdf-et, és a verbose segítségével kicsit részletesebben kifejti a hasfájásait…
  2. És ezután a képek beszúrásánál az [cci_latex]\includegraphics[width=10cm]{../img/csp.eps}[/cci_latex] módon adom meg a képfájlokat.

Ezután már a rendszer megfelelő hegesztés után elkezd működni. Az epstopdf package dokumentációja alapján a package-et rá lehet venni a DeclareGraphicsRule-lal, hogy mégse az eps2pdf-et használja, vagy ne az alapértelmezett paraméterezéssel.

PDF-specifikus beállítások a rendszerben

Ha csak simán pdfTeX-hel lefordítjuk a LaTeX forrásunkat, akkor már egy használható pdf fájlt kapunk – lehet böngészni meg továbbítani. De mi van, ha mi szeretnénk néhány fancy pdf feature-t kihasználni (na, ez szép hunglish lett 🙂 )? Tipikusan olyasmikre gondoltam most, mint az, hogy a pdf metaadatokat töltsük ki, illetve tegyük klikkelhetővé a hivatkozásokat, valamint a pdf megjelenítő számára is tegyük elérhetővé a dokumentum szerkezetét. Nem hangzik túl extrának, de nagyban növelheti az online olvashatóságot (aki kinyomtatja, annak nyilvánvalóan nem számít…)

Na, csapjunk is bele a lecsóba: a hyperref package jelenti a megoldást a problémára. A bekapcsolt állapot mellett automatikusan klikkelhetővé válnak a hivatkozások, és értelmezni fogja a dokumentum szerkezetét. A metaadatokat nem tölti ki azért automatikusan (noha nem lenne rossz 🙂 ). Mindenesetre ezeket a hyperref csomag opcionális paraméterei között lehet megadni, vagy pedig a hypersetup parancs segítségével. Részletek itt: http://andy-roberts.net/misc/latex/pdftutorial.html

Két fontos megjegyzés a hyperref használatával kapcsolatban: egyrészt opcionális paraméterről van ugyan szó, mégis érdemes megadni a fordítót (esetemben pdftex), ugyanis többféleképpen is keletkezhet pdf a kimeneten, és nem lehet ránézésre eldönteni, hogy melyik fog következni. Az előző oldalon szerepelnek a használható fordítók.

A másik: a hyperref csomagot olyan későn importáljuk, amennyire csak tudjuk (gyk. csak azt tegyük utána, amit feltétlenül szükséges), mert ellenkező esetben sok-sok warningot kapunk, hogy bizonyos hivatkozások megkettőződtek, stb. ami nem könnyíti meg a tényleges hibák felderítését. Ha a végére kerül, akkor ez a probléma nem lép fel (de legalábbis kevésbé). Igen, szép dolog a makrónyelv, ott ilyen szép kis függőségek is kialakulhatnak.

LaTeX szerkesztés OSX-en

Ugyancsak a múltkor ígértem meg [[Dokumentumszerkesztés OSX-en Stampie módra|dokumentumszerkesztés kapcsán]], hogy írok részleteket a [[http://texlipse.sourceforge.net/|TeXlipse]] beállításáról úgy, hogy minden jól menjen a gépen. Az akkori ígéretben még az is benne volt, hogy akkor nem találkoztam még a koncepció gyermekbetegségeivel. De ennek ellenére érdemes lehet leírni, hátha más is fel tudja használni az itt leírtakat.

Talán éppen emiatt merem azt mondani, hogy érdemes lehet megvizsgálni akár más platformokra is, amiket itt leírtam, mert a TeXlipse szinte mindenhol működik, és a többi platformra is van pdfsync-képes program.

Fontos megjegyzés: a TeXlipse a verziószáma ellenére helyenként még kicsit nehézkesen használható, főleg, ha bizonyos új komponensekkel kerül együttes felhasználásra, de ennek ellenére jól használható TeX környezet kialakítására alkalmas.

Ugyancsak a múltkor ígértem meg [[Dokumentumszerkesztés OSX-en Stampie módra|dokumentumszerkesztés kapcsán]], hogy írok részleteket a [[http://texlipse.sourceforge.net/|TeXlipse]] beállításáról úgy, hogy minden jól menjen a gépen. Az akkori ígéretben még az is benne volt, hogy akkor nem találkoztam még a koncepció gyermekbetegségeivel. De ennek ellenére érdemes lehet leírni, hátha más is fel tudja használni az itt leírtakat.

Talán éppen emiatt merem azt mondani, hogy érdemes lehet megvizsgálni akár más platformokra is, amiket itt leírtam, mert a TeXlipse szinte mindenhol működik, és a többi platformra is van pdfsync-képes program.

Fontos megjegyzés: a TeXlipse a verziószáma ellenére helyenként még kicsit nehézkesen használható, főleg, ha bizonyos új komponensekkel kerül együttes felhasználásra, de ennek ellenére jól használható TeX környezet kialakítására alkalmas.

De mielőtt belecsapnék a lecsóba, még egy ügyes OSX-es programra szeretném felhívni a figyelmet: a [[http://texlipse.sourceforge.net/|Skim]] nevű PDF nézegető program sokkal alkalmasabb a LaTeX kimenetének nézegetéséhez, mint a beépített Preview nevű program (ami azért a rossztól még mindig távol áll, de hát az Apple programjait is felül lehet múlni 🙂 ). Miért is? Az egyik hasznos dolog, hogy bizonyos esetekben be lehet állítani, hogy automatikusan töltse be a megváltozott pdf fájlt, és tudja a pdfsync nevű dolgot.

Ezek mik is? Hogyan is lehet őket használni? Haladjunk sorban. A módosított fájlok újratöltése egy hasznos lehetőség, hiszen így lehetővé válik, hogy a Skimre átváltva mindig a legfrissebb változatot lássam. Hogyan kell igénybe venni? Először is a Preferences ablak Sync fülén engedélyezni kell a Check for file changes kapcsolót. Ezután, ha észleli, hogy a megnyitott fájl frissült, megkérdezi, hogy be akarjuk-e tölteni. Azért nem tölti be automatikusan, mert ha a fájlhoz tartoztak nem mentett megjegyzések, kijelölések, akkor azok elvesznek. De a kérdésnél rögtön megjelenik az Auto kapcsoló, amivel a folyamat automatizálható – egészen a Skim leállásáig. Zsír.

Amivel még sok jót lehet kezdeni, az a pdfsync. Ez egy viszonylag modern megközelítés, alapvetően az a célja, hogy bizonyos metaadatokat állítson elő, amivel meg lehet állapítani, hogy a pdf fájl melyik sorához a tex forrás melyik sora tartozik (tudomásom szerint alapvetően pdf fájlokhoz képes szinkronizálni, aminek az egyik oka lehet, hogy az [[http://itexmac.sourceforge.net/pdfsync.html|OSX-specifikus LaTeX-szerkesztő]] számára készült el az elején, OSX-en pedig a ps, illetve dvi fájlokkal nehéz mit kezdeni, a pdf-et viszont gyárilag hihetetlenül kényelmesen kezeli. És ez az oka annak is, hogy a LaTeX-et a pdflatex fordítóval érdemes fordítani… Na mindegy, visszatérve a pdfsynchez, ez a metaadat csak akkor használható, ha mind a szerkesztő, mind a nézegető képes értelmezni az adatokat. Az én esetemben ez fennállt, csak megfelelően be kellett állítani a rendszert.

A Skim beállítása viszonylag egyszerű: az előbb emlegetett Sync lapon vannak a kapcsolódó beállítások. Miután a TeXlipse-et nem ismeri, kénytelen voltam egyedi sablont beállítani. A TeXlipse dokumentáció [[http://texlipse.sourceforge.net/manual/build.html|vonatkozó részei]] alapján létrehoztam egy egyszerű script fájlt (be lehetne írni az egyedi paraméterek közé is, de külön fájlban jobban kezelhető), és a fájl tartalma a következő lett:

java -classpath /Applications/eclipse/plugins/net.sourceforge.texlipse_1.2.2/texlipse.jar net.sourceforge.texlipse.viewer.util.FileLocationClient -p 55000 -f $2 -l $1

Itt a classpath-nál meg kellett adni a telepített texlipse jarját (sok sikert a kikereséséhez a plugin mappából 🙂 ), a FileLocationClient egy hozzáadott érték, a -p után pedig egy portszámot kell megadni, amit a TeXlipse beállítások között is szerepeltetni kell (nyilván ugyanazt a számot 🙂 ).

A Skim pdfsync paraméterei között egyrészt ezt a fájlt kellett megadni, másrészt paraméternek a %line “%file” paramétereket kell megadni – ezek segítségével lehet visszahívni a szerkesztőt. Ha más szerkesztőt akarunk használni, akkor nyilván a szerkesztő dokumentációjából kell kiszedni a dolgokat. De például az Aquamacs különösebb beállítás nélkül is viszi a szolgáltatást.

Mindenesetre nézzük akkor, hogy mit kell beállítani az Eclipse-ben, hogy működjön. Először is a TeXlipse számára kell a Skimet felvenni megjelenítőként – itt viszont nem a szokásos Skim.app/Contents/MacOS/Skim hívást kell megtenni, hanem egy külön script segítségével kell értesíteni, azaz a Skim.app/Contents/SharedSupport/displayline elemet kell megadni futtathatóként a TeXlipse számára, míg paraméterekként a %line %file %texfile értékeket (a leírások ajánlják a %file és a %texfile értékek idézőjelek közé helyezését, mert ekkor szóközt tartalmazó fájlok esetén is működik, de nálam úgy nem működött a rendszer – a Skim nem találta meg a hivatkozott fájlt).

Ja, igen, a beállítás helye: Eclipse Preferences, TeXlipse/Viewer Settings, és itt lehet felvenni egy új nézőprogramot. A Viewer input format értéke pdf, az Inverse search support értéknek a “Viewer runs external command” értéket kell megadni, és be kell jelölni a “Viewer supports forward search” jelölőnégyzetet. És ha ez megvan, akkor a nézőprogramok listája alatt a megfelelő portszámot be kell állítani.

Na, ha ez megvan, akkor lehet tesztelni. A tex fájl elejére még hozzá kell adni a pdfsync package-et, és jöhet a menet.

Sajnos nálam nem sikerült minden esetben futtatni a megoldást: abban az esetben, ha a forrásfájl, a létrehozott pdfsync fájl és a pdf fájl egy mappában volt, nem több fájlból állt a tex projekt, és nem használtam bibtex-et. Szóval sajnos nem csak a gyakorlatban lényegtelen esetekben nem működött, hanem sajnos elég sokszor… De amikor működött, akkor a Command + 4 (win-esek, linuxosok: ctrl+4) billentyűkombinációval az Eclipse-ből a pdf fájl megfelelő részére ugrott, a pdf fájlból pedig a Command+Shift lenyomása mellett kattintva lehetett visszaugrani az Eclipse-be. Sajnálom, hogy ez most nem működik.

Ha valakinek ezt sikerül jobban működésre bírni, esetleg képes megoldani a rendes futtatást, érdekelnek a részletek.

Ma sikerült egy másik problémakörbe belefutnom a LaTeX szerkesztés kapcsán. A gond akkor lép fel, ha megpróbáljuk SVN-en osztani a LaTeX projekt mappát, és különböző mappában vannak a forrásfájlok és az ideiglenes fájlok. Hihetetlenül idegesítő tud lenni, hogy minden egyes fordításkor (amit gyakorlatilag minden mentés triggerel), és hibaüzenetek nagy tömegét kapom, hogy nem tudta átmozgatni az elkészült ideiglenes fájlokat, mert nem sikerült felülírnia a fájlokat – hála annak, hogy az nem került feltöltésre az SVN szerverre.

Az egyedüli lehetséges megoldás az volt, hogy az ideiglenes fájlokat hozzá kellett adni az svn:ignore változóhoz, hogy ne akarja őket egyáltalán feltölteni az SVN szerverre. Ehhez a projekt jobb gombos menüjéből a Team/Add Property… pontja alatt felbukkanó ablakban kellett adatokat megadni: megadtam a paraméter nevét (svn:ignore), beállítottam, hogy a szabály rekurzívan teljesüljön minden erőforrásra, és a következő értékeket adtam meg a beviteli mezőbe:
*.aux
*.bbl
*.blg
*.bst
*.dvi
*.idx
*.lof
*.log
*.toc
temp
tmp
main.synctex.gz

Ez a megoldás megszüntette a problémát, ezzel lehetővé téve, hogy tovább működtessem a rendszert.