Hasonlóan, ahogy korábban megosztottam a TDK dolgozatomat, úgy gondoltam, most jöhet a diplomatervem is.
Ugyanakkor a módszer változott. A Scribd segítségével akár letöltés nélkül is bele lehet nézni, szóval emellett maradok.
Egyelőre több kommentárt nem fűznék hozzá, eltekintve attól, hogy sok elgépelésről tudok a dolgozatban, amit adandó alkalommal ki is javítok majd. De nem most.
Lassan be kell adni a diplomatervet, szóval ideje megírni a hiányzó részeket. Ok, kicsit csalok a dolog kapcsán, hogy én az őszi TDK-mat bővítem ki/írom át diplomatervvé. Ezért még olyan nagyon nem vagyok elkésve.
A korábbi tapasztalatok alapján nekiálltam, hogy először is frissítsek egy keveset a munkakörnyezetemen. Komoly probléma volt a TDK beadás környékén, hogy egy-egy fordítás egy-két percig tartott. Amikor trial and error módon próbálja az ember a hibákat javítani, akkor hasznos, ha ennél gyorsabb.
Némi kutatás, illetve intelligencia után előkerült a probléma: régebben már itt is leírtam, akkor az eps fájlokból generált fájlokat átmásoltam a temp mappába, mondván, ott jó helyük van. A helyzet az, hogy hála ennek a sornak, a későbbi fordításokkor is mindig újra kellett generálni a pdf fájlokat, nem vette észre, hogy megvannak, és nem változtak.
Most kihagytam ezt a kimeneti mappa beállítást, és így már nincs szükség erre az újrafordításra.
Sőt, sikerült még tovább egyszerűsítenem a képbeillesztési folyamatot: nincs szükség a .eps kiterjesztés megadására a \includegraphics{csp} hívásnál – a program megfelelően kitalálja. Az epstopdf csomagra attól még szükség van!
És ami még szebb: lehet definiálni egy alapértelmezett mappát a képek kereséséhez, hogy ne kelljen a „../img/csp” jellegű módon hivatkozni minden egyes képre:
\graphicspath{{../img/}}
Fontos! Az itt megadott útvonal végére kell a “/” jel, ugyanis egyszerű stringkonkatenáció történik a háttérben. El lehet kezdeni keresni a hibát, ha az ember ezt nem tudja.
Hogy muzsikál ez az új rendszer SVNnel párosítva? Majd az idő eldönti. De a gyorsított fordítás sokat ér a trial and error fázisban. 😀
Az elmúlt időszak egyik fontos eseménye volt az, hogy részt vettem a kari TDK konferencián. Ez azzal járt, hogy az elmúlt néhány hónapban minden ismerősömet azzal kergettem az őrületbe, hogy legtöbbet erről beszéltem velük…
Most viszont az egész véget ért, ideje számot vetni, értékelni, ami elkészült, és a tanulságokat levonni.
Az elmúlt időszak egyik fontos eseménye volt az, hogy részt vettem a kari TDK konferencián. Ez azzal járt, hogy az elmúlt néhány hónapban minden ismerősömet azzal kergettem az őrületbe, hogy legtöbbet erről beszéltem velük…
Most viszont az egész véget ért, ideje számot vetni, értékelni, ami elkészült, és a tanulságokat levonni.
Számomra ez nagy projekt volt: 4 hónap kódolás, 1 hónap dolgozatírás, és mellé még ez-az kapcsolódott (pl. prezentáció készítése). A méretre jellemző még, hogy 5000 sor Java kódot írtam (ez nagyobb, mint bármilyen projekt, aminek a fejlesztésébe belefolytam, és a többi projektet ráadásul nem is egyedül kódoltam), valamint [intlink id=”609″ type=”post”]61 oldal dokumentációt[/intlink] (szintén rekorder méret), ráadásul angolul.
Sokféle új dolgot próbáltam ki menet közben (vagy használtam nagyobb méretben, mint korábban): Eclipse alapú fejlesztés, kényszerkielégítés (CSP/CLP) vagy éppen nagy dokumentumok szerkesztése LaTeXben. És persze Java rulez:D
Ami kicsit fájdalmasabb rész, az a tanulságok levonása: sajnos sikerült a szükségesnél kicsit nagyobbat markolni, aminek az lett a vége, hogy a befejezés kicsit rohanós lett. Ráadásul bejött a szokásos problémák egyike, mármint sikerült belefutni egyes implementációs/elvi szintű problémákba, amik megkerülésére vannak ötletek, de azért még időt igényel.
Ráadásul a negyedik-ötödik hónapra a kezdeti lelkesedés is elfogyott, így a morál csökkent. Valószínűleg könnyebb lenne fenntartani a lelkesedést, ha lenne még egy ekkora állat, aki hajlandó a projekttel foglalkozni – különösebb ellentételezés nélkül – azzal sajnos nem tudok szolgálni, munka viszont van bőven… Persze álmodozni lehet.
Ami még hasonlóan fontos kérdés, hogy hasznos volt-e a befektetett energia. Na, ez az, ami jó kérdés: rövid távon kifejezetten nehéz aprópénzre váltani, amit összeszedtem (pláne, hogy a cucc még nem is 100%-os), de hosszabb távon remélhetőleg hasznosabb lesz: felhasználható diplomamunkába, esetleg cikkekhez, doktoranduszi kutatási téma alapja lehet, stb.
De legalább az a veszély nem fenyeget, hogy a projekt hirtelen véget ér. A hiányokat lehet pótolni, illetve néhány újdonságot is lehet csinálni. De addig is irány a régi grind…
Ja, és megpróbálok majd gyakrabban írni az oldalra. 🙂 Tudom, ilyet már mondtam, de próbálkozni lehet. Mások újévkor fogadnak meg mindig olyan dolgot, amit nem tartanak meg, én ezért nem ígérek semmit senkinek – elég lesz magammal elszámolnom.
Update: amit elfelejtettem, az az, hogy szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki bármilyen aprósággal hozzájárult a munkához, gondolok itt azokra is, akik nem szerepelnek a dokumentáció köszönetnyilvánításában. Tényleg mindenkinek nagyon hálás vagyok.
A beadott TDK dolgozatom – előadás is megvolt belőle. Figyelem: not for the faint hearted! Nem vállalok semmilyen felelősséget az okozott szellemi leépülésért. Viszont arra jó lehet, hogy megnézd, hogyan ne írj angolul 😀
A beadott TDK dolgozatom – előadás is megvolt belőle. Figyelem: not for the faint hearted! Nem vállalok semmilyen felelősséget az okozott szellemi leépülésért. Viszont arra jó lehet, hogy megnézd, hogyan ne írj angolul 😀