HP ipaq rx3715 és Linux

Érdekes, és mint kiderült, kissé veszélyes játékba fogtam ma. Miután feladtam, hogy értelmesen összerakjam a M$ Windows Mobile 2003 SE rendszert, eldöntöttem, hogy lesz ami lesz, kipróbálom a linuxot rajta az [[http://www.handhelds.org/moin/moin.cgi/HpIpaqRx3715InstallFromUbuntu|itt]] található leírás alapján.

Érdekes, és mint kiderült, kissé veszélyes játékba fogtam ma. Miután feladtam, hogy értelmesen összerakjam a M$ Windows Mobile 2003 SE rendszert, eldöntöttem, hogy lesz ami lesz, kipróbálom a linuxot rajta az [[http://www.handhelds.org/moin/moin.cgi/HpIpaqRx3715InstallFromUbuntu|itt]] található leírás alapján.

Az első nehézség nem is ezzel volt kapcsolatos, életem legnagyobb bakiját sikerült elkövetnem, és csak a szerencsén múlott, hogy helyre tudtam hozni. A tanulság: mielött beletörölsz a particíós táblába, alaposan nézd meg, hogy melyik lemezzel teszed. Én nem tettem meg, és mivel az említett tutorial /dev/sda-ról beszél, vidáman beírtam a végzetes “sudo fdisk /dev/sda” sort, és gondolkodás nélkül irtam át a partíciós táblát. Mielött magamhoz tértem, a GRUB zavarbaejtő “Error 17” üzenetével találtam szembe magam. Szerencsére találtam a fiók alján egy linux lemezt, amivel helyrehoztam. Pánik vége. Rövid pihenő, egy erős tea, folytassuk.

A fenti égő de tanulságos baki után nem ütköztem komolyabb ellenállásba a telepítés során. Feszült koncentrációval és minden lépést alaposan átgondolva sikeresen particionáltam az SD kártyámat, és felmásoltam a szükséges fájlokat. Pár pillanat múlva a PDA képernyőjén biztató apróbetűs konzol jelent meg, és azon boot-szagú feliratok. Rövid várakozás után pedig a hőn áhított [[http://opie.handhelds.org|OPIE]] felülete fogadott. Bizakodással és az izgalomtól remegő kézzel ragadtam meg a stylus-t, és kezdtem meg bátortalan lépéseimet az ismeretlen rendszerben. Az első kellemetlenség, ami megzavarta az újdonság izgalmában úszó lelkemet, az a nyílvánvaló tény, hogy bizony a képernyő fekvő helyzetbe van fordítva. Hamar megtaláltam a menüben a “rotate screen” feliratú gombot, ami a kecsegtető hangvétel ellenére a várakozással tökéletesen ellentétes irányba, immár fejjel lefelé fordította a képernyőt. Ez legyen e legkisebb probléma, gondoltam, ha más működik. Azonban további csalódásoknak lettem kitéve. Csak hogy párat említsek a WLan egyáltalán nem működik, a Bluetooth hasonlóképp, és komoly nehézséget okoz a ciril betűs képernyőklaviatúra.

De persze sikereket is értem el, némi szenvedés árán sikerült hálózatba kötnöm a laptopommal usb-n keresztűl. Így sikerült pár srceenshotot töltenem le a kütyüről, amiket a beépített képlopóval csináltam (ügyes, és nagyon hasznos kis eszköz). Általánosságban az interfésszel jók a tapasztalataim, a naptár alkalmazás, jegyzetelés, és dokumentumok kezelése határozottan jobb, mint amivel eddig WM kapcsán összefutottam.

Végeredményben eredményes kisérletet zártam, bár a komoly hiányosságok miatt egyelőre nem jelent használható alternatívát. Íme pár screenshot a miheztartás végett:

Az első képernyő
Az OPIE rendszer kellemesen lágy vonalai fogadtak induláskor.

Konzol
Beépített konzol, és a top program mutatja a rendszer terhelését.

Benchmark
Még egy beépített eszköz: leméri a PDA egyes elemeinek a teljesítményét, ami összehasonlítható más kütyük méréseivel.

Ciril betűk
Zavarbaejtő, mi több, kellemetlen. Ciril betűk a klaviatúrán.

Utóirat: közben megtaláltam a megfelelő beállítást, így már egy sokkal kellemesebb angol billentyűzet fogad, sőt, magyar kiosztást is tartalmaz.

5 thoughts on “HP ipaq rx3715 és Linux”

  1. Egy újabb gép, ami normális rendszert futtat. Helyes… 🙂
    Mondjuk kellemesen lágy vonalaknak nevezni érdekes (a screenshotok alapján legalábbis 🙂 )

  2. A window$ CE-hez képest mindenképpen kellemesen lágynak nevezném. 😉
    A partíciókkal én is szívtam már. Egyszer a win telepítő felcserélte a partíciók sorrendjét, és az adatpartíciómat töröltem. (Szerencsére nem formáztam, így viszonylag könnyen vissza tudtam állítani az adatokat.)
    A minap viszont a win úgy megkavarta a 4 partíciómat (win rendszer, adat, linux rendszer, linux swap), hogy maga se tudta, hova települt (!). Nem csak az fstab-ot meg menu.lst-t kellett átírnom (a grub menü visszaállításáról nem is beszélve), hanem még valahogy rá kell vennem, hogy találja meg magát. :O

  3. A partíciókkal mindig is lehetett szórakozni. Én még emlékszem rá, amikor külső merevlemezt akartam NTFS-re leformázni, és egy ügyes mozdulattal a Linux partíciót zúztam le a Windows partíciómenedzserében… Mármint a /-t. De az le is futott…

    Ennek még az a kellemetlen következménye is megvolt, hogy a grubbal sem lehetett bootolni. Linux CD lehúz, install, végén grub install. Ilyenkor dícsérem az eszem, hogy a /home külön partíción van. (Tudom, ezt az OpenSuse állította be első telepítéskor, azóta nem nyúltam hozzá, de akkor is szebb, ha az eszemet dícsérem 😉

    De arra is emlékszem, amikor háromnegyed éven át floppyról bootoltam, mert nem mertem az elszúrt MBR-t javítani…

    Hogy őszinte legyek, szerintem a Windows CE jobban nézett ki. Ennek ellenére nem azt kívánom mondani, hogy azt használja, ennek fapadosabb kinézete van. De az is lehet, hogy csak az emlékeimben szépült meg, de akkor is… Persze, lehetne mondani, hogy el vagyok kényeztetve VPS-sel, de akkor is. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy jobb az új rendszer…

  4. Nos a “kellemesen lágy” kifejezés valójában csak stilisztikai elem a szövegben, illetve inkább a sikerélmény szépítette meg a szememben a látványt. A winCe 5 már egyértelműen csicsásabb, azonban az említett szerkentyűn 4.21-es van (WM 2003 SE), aminek a widget-jei bizony fapadosak (pl. egy gomb nem más, mit egy vastagon bekeretezett szöveg).
    Hozzátenném még, hogy néhány third-party alkalmazással sokkal szebb látványt nyújt. (a widget-készletet azonban egyik sem cseréli le, és a rendszer más problémáin se segít)

    A partíció kilövéséről: nekem is külön partición van a /home (kubuntu-n ez nem alapértelmezés 😉 ), ami sok előnnyel jár, de a particiós tábla kilövése ellen nem véd. Sőt, ha több partició van a lemezen, akkor nem is egyértelmű a visszaállítása, és ha rosszul adod meg a kezdő szektort, lőttek az egésznek. Engem csak az mentett meg, hogy nem az egész particiós táblát töröltem, csupán egyetlen bejegyzést, amit liveCD-ről könnyedén vissza tudtam állítani.

  5. A lágysággal valószínűleg akkor az újabb CE-kről látott screenshotok zavartak meg.

    És valóban: Ubuntu/Kubuntu esetén valóban nem alapértelmezés (ha valakinek esetleg erről a témáról az ugrik be, hogy szeretné megcsinálni – ha már ennyit írunk a partícionálásról, akkor elképzelhető, hogy google-val ezt is megtalálja, itt egy link neki, hogy könnyebben megtehesse: http://ubuntu.wordpress.com/2006/01/29/move-home-to-its-own-partition/ ). Nekem még annak idején az OpenSuse telepítője csinálta meg így a partíciós táblát, és jónak is találtam a megoldást – nem mellesleg túlélte azt is, hogy az OpenSuseről Ubuntura váltottam. Ez azért szép…

Leave a Reply