Mi a hiba a kódban?

Volt ma egy szép debug köröm. Nagyon nem értettem, miért nem működik egy kód – ami ráaásul régebben (július végén) szépen ment, és azóta nem nyúltam hozzá, és elvileg a kapcsolódó libekben sem volt lényegi változás azóta.

Úgy gondolom, bemutatom a kódot, és felteszem a kérdést, látja-e más is a hibát benne.

[ccw_java]private ICoreNotificationObject notificationObject;

public void actionPerformed(ICoreNotificationObject notification) {
this.notificationObject = notification;
Display.getDefault().aSyncExec(new Runnable() {

public void run() {
String action = notificationObject.getActionType();
if (isOneOf(action, new String[] {
ICoreNotificationObject.TA_TRANSACTION_END,
ICoreNotificationObject.TA_UNDO_END,
ICoreNotificationObject.TA_SUBTRANSACTION_END})) {
updateGraph();
transactions.pop();
} else if (isOneOf(action, new String[] {…}){
//…
}
});[/ccw_java]

Még némi információ a kód működéséről: a kód egy eseményfigyelő osztály belsejében van, és a Runnable adatváltozásokat próbál követni, amely tranzakciókba van szervezve, ill. a tranzakciók során visszavonás események is érkezhetnek.

Na, kinek van tippje, mi lehet a hiba? Ha nincs tipp véges időn belül (előre nem specifikálnám), akkor majd megosztom a helyes megfejtést. Annyit mondok előre, hogy fejet falbaverős hiba 😀 .

Update: először is helyesbítettem a kódot, mert sikeresen a javított változatot töltöttem fel.

A problémát az okozta, hogy az asyncExec() hívás indított egy új jobot, amit valamikor majd végrehajt. Csak közben visszaadja a vezérlést, és ezzel lehetővé teszi a rendszer számára, hogy felülírja a run() metóduson belül is használt notificationObject változót.

Az asyncExec() hívás syncExec()-re cserélése megoldotta a problémát, ugyanis az megvárja, hogy visszatérjen a meghívott thread.

Ez a hiba kifejezetten mocskos dolog, mert eredetileg működött, míg a környezet refactoringja előhozta a bugot…

LPG generálás OSX-en Eclipse-ből

Megnyertem egy parser frissítésének és karbantartásának feladatát. Igen, ez remekül hangzik. Ahogy az is.

A parser az LPG parser generátorral készült, méghozzá annak az 1.0-s változatával. Most már van 2-es is, ami természetesen nem kompatibilis a régivel (legalábbis generált kód szintjén semmiképp sem – többek között más java package-et használ). Miután nem sokkal release előtt kaptam meg, frissíteni most biztos nem lehet (később meg valószínűleg úgyis kellene).

Na, tehát ott tartottam, hogy 1-es verzió. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve, úgyhogy módosítottam a grammar fájlt. Na, ideje újragenerálni a kódot. És itt jön a feketeleves: az LPG parser generátor régi verziójához csak egy Windows-os exe fájl van, azzal lehet futtatni. Természetesen forráskód is van, de még a makefile is a Visual C++ fordítóra van kihegyezve. Szóval lefordítani macerás.

Nem is kezdem el, mert feltehetőleg csak ideiglenes megoldás kell (max. 1-2 év 😀 ). Ugyanakkor cél, hogy a megoldás integrálódjon az Eclipse-be, azaz néhány klikkeléssel sikerüljön a programot elindítani. A lehetőségeim: wine vagy VMware.

Az utóbbi nem tetszene, mert relatíve sok erőforrást eszik, ráadásul egyszerűen csak a VMware alatt futó Eclipse példánnyal lehetne összekapcsolni, amelynek a gyorsbillentyűi teljesen mások, mint a natív Mac-es példányé.

Szóval lehet reménykedni, hogy a wine-osok jó munkát végeztek. És szerencsém van, mert az lpg.exe gond nélkül futtatható vele.

Most már csak az Eclipse integráció van hátra. Ennek remek eszköze az External Tools eszköz (megjegyzés: natív Windows-on is csak így lehet futtatni az lpg.exe-t Eclipse-ből – nincs jobb támogatás) a Run menüben.

Létrehozhatunk egy saját eszközt, amelynek felparaméterezéséhez használhatjuk az Eclipse különböző változóit. Számunkra ehhez kettőre van szükség:

  • [cci]${resource_loc}[/cci]: az aktuálisan kijelölt erőforrás elérhetősége a fájlrendszerben (nem workspace-relatív módon!)
  • [cci]${container_loc}[/cci]: az aktuális erőforrást tartalmazó mappa elérhetősége (szintén nem workspace-relatív módon)

Az LPG parser generátor számára fontos a munkakönyvtár beállítása, ide fogja generálni a fájlokat. A többi adat kitöltése magától értetődő, ezért csak egy képernyőfotót illesztek be róla.

LPG futtatása Wine segítségével az aktuális fájlrahttps://i0.wp.com/cubussapiens.hu/wp-content/uploads/2009/10/lpg_extprogram.png?resize=1024%2C655 1024w, https://i2.wp.com/cubussapiens.hu/wp-content/uploads/2009/10/lpg_extprogram.png?w=1064 1064w" sizes="(max-width: 300px) 85vw, 300px" />
LPG futtatása Wine segítségével az aktuális fájlra

Az LPG futásához három dologra van szükség: a nyelvtan fájlra vagy fájlokra, az include fájlokra és a template fájlokra. Ezek lehetnek mind a munkakönyvtárban (ez a helyzet, ha saját sablonokat használunk), vagy pedig környezeti változók által kijelölt mappában, esetleg paraméterként is át lehet adni.

Szerintem a legtisztább a környezeti változók használata, ezért az Environment fülön felvettem az [cci]LPG_INCLUDE[/cci] és az [cci]LPG_TEMPLATE[/cci] környezeti változókat, azokat a megfelelő mappákra irányítva.

Ezután a futtatás gombra kattintva jött a varázslat: a wine az OSX-es útvonalakat lefordítja a Windows-os program számára érthető formátumra (megfigyelhetőek az Y:\ kezdetű útvonalak a szöveges kimeneten – amik természetesen megjelennek az Eclipse Console view-ban), és az ugyanilyen formátumban készülő fájlok megjelennek az OSX-es mappában. Sőt, a környezeti változókra is igaz ez. Nagyon cool.

A technológiával két kisebb gondom van: nem tudom az LPG-t így a .g fájl jobb gombos menüjéből futtatni (nincs ott külső eszköz futtatásához lehetőség), és nem működik a megoldás, ha nem a Navigator view aktív a Run external tool használatakor (természetesen akkor sem, ha nem a .g fájl van kijelölve, de ez természetes :D). Van ezekre valakinek valami ötlete?

Hibakeresés: LaTeX ábrafelirat probléma

Nemrég volt szerencsém egy idegesítő LaTeX feature-höz (ugye nem bug, hanem feature). Miután visszafejteni a hiba okát elég macerás volt, ezért gondoltam, megosztom itt is.

Megkérdezték tőlem, van-e ötletem, mitől lehet az, hogy egy ábra hivatkozásánál a számot miért jeleníti meg teljesen más stílusban, mint a többi ábrahivatkozást, ill. mint az ábra feliratát. A probléma úgy jelentkezett, hogy Figure 9. számú ábra (ez az elvárt formátum), míg a hivatkozása Figure 4.4 formátumban jelent meg.

A hivatkozásokat a LaTeX vissza tudta fejteni, semmiféle hibaüzenet nem jelent meg, csak rosszul jelent meg a sorszám. Nagyon látványos hiba sem volt a kódban, többszöri átolvasás után (lényegében hasonlóan nézett ki, mint a többi ábrabeillesztés).

Megpróbálgatva kihagyni elemeket, áthelyezni a kritikus ábrát, illetve hivatkozást sikerült rájönni, hogy a LaTeX valami miatt a fejezet/szakasz-számot jeleníti meg az ábra sorszáma helyett.

Innen már egy gyors Google megadta a megoldást: http://www.leancrew.com/all-this/2008/09/latex-figure-captions/ , ill. az oldalon keresztül a következő lap: http://en.wikibooks.org/wiki/LaTeX/Labels_and_Cross-referencing#Fixing_wrong_labels

A megoldás lényege a következő: semmilyen körülmények között ne legyen a [cci_latex]\label[/cci_latex] címkeparancs a [cci_latex]\caption[/cci_latex] feliratparancs elé. A feliratparancs belsejébe vagy a feliratparancs utánra nyugodtan kerülhet.

A végére beszúrok egy javasolt mintát kép beillesztésére, ami ezt a hibát elkerüli (a forrás a TeXlipse plug-in sablon gyűjteménye:

[cc_latex]\begin{figure}[htp]
\begin{center}
\includegraphics[width=${figureWidth}]{${filename}}
\caption[${labelInTOC}]{${figureCaption}}
\label{${figureLabel}}
\end{center}
\end{figure}[/cc_latex]

A TeXlipse editor ezt a mintát automatikusan beilleszti, ezért nekem nehéz ezt a hibát elkövetnem, de másnak még hasznos lehet. Remélem, van, akinek a megoldás megosztásával

Java konstruktor hívási sorrend

Rég írtam, valóban. Hogy újra rávezessem magam a kedvenc munkán kívüli elfoglaltságomhoz, most egy egyszerűbb témát vetek fel, ami mégis okozott pár kobak-koppanást az asztalon. Nevezetesen arról szándékozom írni, hogy a Java hogyan sorrendezi egy objektum inicializálásában résztvevő kódokat. Mert bizony több lehet, és nem egyértelmű a lefutási sorrend, ahogy azt a követkető kódrészlet szemlélteti:


public class AB{
public static abstract class A{
public A(){
doSomething();
}
protected abstract void doSomething();
}

public static class B extends A{
final String s = "1234";
final Object o = "1234";
public B(){
super();
}
@Override
protected void doSomething(){
System.out.println(s.getClass());
System.out.println(o.getClass());
}
}

public static void main(String[] args){
new B();
}
}

A példát igyekeztem egyszerűnek tartani, de talán megérdemel egy rövid magyarázatot: Két osztályt definiáltam, az egyik leszármazottja a másiknak. Érdekesség még, hogy az ős konstruktora kódot hív meg a leszármazottból absztrakt metóduson keresztűl. Egy “B” típusú objektum létrehozásához láthatóan három helyről kell kódot hívni: Az “A” és a “B” konstruktora, továbbá a “B” osztályban lévő, konstruktoron kívüli inicializálás. A probléma ezen három kódrészlet lefutásának sorrendje.

Első ránézésre a kóddal semmi probléma nincs azon kívül, hogy teljesen haszontalan. Mindkét mező final, így gondolnánk a konstruktor elött inicializálódnak, tehát nem okozhat problémát. Azonban a kód futtatásakor egy csinos NullPointerException kacsint vissza ránk. A futás kimenete:


class java.lang.String
Exception in thread "main" java.lang.NullPointerException
at AB$B.doSomething(AB.java:22)
at AB$A.(AB.java:8)
at AB$B.
(AB.java:17)
at AB.main(AB.java:27)

Láthatóan a B.doSomething() első sora lefut hiba nélkül, a probléma utána keletkezik. Tehát az “s” változó már létezik, az “o” viszont nem. A konstruktorok lefutásának sorrendje tehát: s=..,A(),o=..,B(). A két mező között csupán az a különbség, hogy az “s” mező típusa megegyezik a futásidejű értékének típusával. Ez meghatározza, hogy a mező a szülő osztály konstruktora előtt vagy után kap értéket. Érdemes kipróbálni, ha az “s” mező elöl kivesszük a final kulcsszót, az azt okozza, hogy az is a szülő konstruktor hívása után kap értéket. Vajon hogy határozódik meg a pontos sorrend, mitől függ, hogy hova ütemezi be a java a mezők értékadását?

Nyílván valahogy igyekszik meghatározni, hogy az adott értékadás kiértékelhető-e az osztály örökölt részének inicializálása nélkül vagy sem. Ennek tesztelésére tettem még egy kísérletet, kicsit módosítva a példát:


public class AB{
public static abstract class A{
protected String a;
public A(){
a = "abc";
doSomething();
}
protected abstract void doSomething();
}

public static class B extends A{
final String s = "1234"+a;
final Object o = "1234";
public B(){
super();
}
@Override
protected void doSomething(){
System.out.println(s.getClass());
System.out.println(o.getClass());
}
}

public static void main(String[] args){
new B();
}
}

Ez a kód is szépen elszáll, méghozzá a B.doSomething() első sorában! Azaz, az explicit hivatkozás egy szülő objektum-beli elemre azt eredményezi, hogy a mező értékadását a szülő konstruktor utánra ütemezi. Elég intelligensnek tűnik a dolog, de mégis beleütközik az ember, mert másra számít.

Persze elkerülhető a dolog ha a konstruktorból hívott absztrakt metódusokat anti-pattern-nek kiáltjuk ki, bár gyakran jól jön. Mégis pontosan mi határozza meg a sorrendet, és lehet-e befolyásolni valahogyan? Van valaki aki nálam sikeresebben guglizott?

Kiválasztás átvitele eclipse nézetek között

Érdekes problémákba ütközik az ember, ha eclipse környékén fejleszt. Ezek nagyrészét ugyan már megoldották, de a megoldást külön művészet megtalálni a tengernyi dokumentációban. Mindenesetre legalább dokumentálták. A probléma, amiben pár napja az örömömet leltem, az az, hogy hogyan lehet egy nézet által kiválasztott elemeket átadni egy másik nézetnek, ami természetesen hasonló modell felett dolgozik. Konkrétan a Debug Visualisation projektem által definiált nézetet akartam összekötni a Variables View-vel és vice-versa.

Érdekes problémákba ütközik az ember, ha eclipse környékén fejleszt. Ezek nagyrészét ugyan már megoldották, de a megoldást külön művészet megtalálni a tengernyi dokumentációban. Mindenesetre legalább dokumentálták. A probléma, amiben pár napja az örömömet leltem, az az, hogy hogyan lehet egy nézet által kiválasztott elemeket átadni egy másik nézetnek, ami természetesen hasonló modell felett dolgozik. Konkrétan a Debug Visualisation projektem által definiált nézetet akartam összekötni a Variables View-vel és vice-versa.

Pár óra keresgélés és javadoc olvasgatás után rábukkantam a megoldásra: Minden view-t tartalmazó IWorkbenchPartSite lehetőséget biztosít egy ISelectionProvider regisztrálására, amely interfészt ad kiválasztási információk kinyerésére és átadására, továbbá listener-ek regisztrálására. A másik, csatlakoztatni kívánt view által megadott ISelectionProvider-nek az általunk generált kiválasztási eseményeket át lehet adni, illetve figyelni lehet az általa generált ilyen eseményeket.

A problémát csak az okoz, hogy egy adott view által generált és elfogadott kiválasztandó elemek az adott view modelljéből kerül ki, tehát ugyanezen modell elemeit kell neki átadni. Ha az általunk írt view más modellen, vagy ugyanazon modell felett máshogy definiálja a kiválasztást, akkor a kiválasztást konvertálni kell a modellek között. Ez természetesen csak akkor oldható meg, ha egyáltalán értelmezhető a közös kiválasztás.

Mindehhez persze az első lépés az, hogy megtaláljuk a csatlakoztatni kivánt view-t, amit az azonosítójának ismeretében tehetünk meg a következő módon:


PlatformUI.getWorkbench().getActiveWorkbenchWindow().getActivePage().findView(viewID).getSite().getSelectionProvider();

ahol a [cci_java]viewID[/cci_java] helyére a keresett view szöveges azonosítóját kell megadni. A Variables View azonosítóját az org.eclipse.debug.ui plugin egy [cci_java]IDebugUIConstants[/cci_java] nevű publikus interfész elérhetővé teszi.

Mint az eclipse esetében általában erre problémára is egy jól kitalált megoldás létezik, ami megfelelően egyszerű ahhoz, hogy a módszer ismeretében könnyű legyen implementálni, a nehézséget csak a módszer megtalálása jelenti.