J2EE és JUnit – avagy a platformfüggő Java

Végre, beadtuk. Az UML tárgyból esedékes házi feladatot (lásd még [[J2EE – a nagy aknamező|a múltkori írást]]). Ez J2EE egyszerűen valami félelmetes. Ez a technológia szép. De tényleg…

Az implementáció után mindössze teszteseteket kellett írni az utolsó beadásra. Mindössze. Persze ez akkor sem olyan egyszerű, hiszen azt JUnitban kellett megírni, ami alapvetően maga szeretné futtatni a teszteket. Semmi gond, akkor átverjük, feltöltjük a JUnitot is a konténerbe, és ott majd látni fogja a keresett dolgokat.

Hehe, már megint optimista vagyok ezekkel a cuccokkal kapcsolatban. Ez, hogy feltöltsük a JUnitot, ez körülbelül két óra szívást jelentett a classpath, build path, referenced projects, requirements és hasonló témában projektek és pluginek viszonylatában. Ezek tulajdonképpen mind-mind egyfajta függőséget jelentenek a projektek és más projektek, esetleg libek vagy hasonlók között, de az a poén az egészben, hogy a szerepük között jelentős átfedések vannak. És ami igazán kellemetlen az az, hogy ha a helyes megoldás mellett egy nem szükséges helyen megadod a függőséget, akkor már nem jó. Lehet vele szépen játszadozni.

Jó, túl vagyunk az alapozáson, megvan a teszt keretrendszer, kezdünk teszteseteket írni. Egyszer csak egyik kolléga megkeres, hogy nagyon eszement hibaüzenetet ad egy importra: nem azt, hogy nem találja, hanem azt, hogy nem engedélyezett a használata. Remek, újabb szép körnek néz ki. Ezúttal sajnos nem tévedtem. Némi játszadozás után értettem meg, hogy tényleg látja, csak valami miatt nem akarja használni. Közben szétvertem a tesztkörnyezetet (utána újból órákba kerül, amíg mindenkinél összeáll, de erről később). Na, ekkor némi Google, meg váltogatás a különböző Eclipse környezeteim között (bizony, nekem több is van, be-be-be 🙂 ), és kiderül, hogy a probléma egészen csúnya: az Eclipse támogat egy package-korlátozást (access rule-nak hívja) a különböző pluginekre. Ok, ez önmagában nem csúnya, hisz így az Eclipse-plugin írója rákényszerítheti a felhasználó plugint, hogy az api-n keresztül érje el. De ami gáz, hogy ezt alkalmazta a beépített Java típuskönyvtárra.

Ok, módosítsuk a dolgot. Némi segítség után rájövök, hogy melyik jarban van a keresett osztály. Adjunk hozzá egy engedélyező bejegyzést a jarhoz tartozó access rule-ok közé. Újabb pofára esés, és kiderül, hogy nem írható. Remek. További leírásböngészés, és ekkor kiderül, hogy az ősét, ha tudom szerkeszteni, az is jó. Na, azt tudom, mert a globálisat engedi szerkeszteni, csak a system jarokét nem, meg a workspace-ben definiált pluginekét sem (azokat a plugin.xml szerkesztőjén lehet hakkolni). Remek, beírom az osztálynevet com.sun…. formában, örülnék, hogy megy, de nem megy. Ok, nézzünk mintát, igaza van, /-rel kell írni, és ha *-gal zárom, akkor egy package-re lebontva tudom szerepeltetni. Ok, egy részét átírom /-esre (nem kéne azért a teljes com. tartományt engedélyezni), majd csillaggal lezárom. Még mindig nem jó. Aztán kiderült. Ahhoz, hogy rekurzívan elinduljon lefelé a csomaghierarchiában, ahhoz nem árt **-gal lezárni… Na, ezután már megy.

Illetve csak az a hivatkozás. Csak a libekkel szórakozás miatt elment a futtatókörnyezet. Sebaj, rutinos róka vagyok már, nekilátok és összerakom a megfelelő fájlt (jó, most csaltam, összeklikkeltem a run dialogban). Végre megy nálam. Ekkor töltsük fel svn-re, hogy a többieknek is menjen.

Eltelik pár perc, és kiderült, hogy nem ment át. Mint utóbb kiderült, verzió- és oprendszerkülönbségek miatt. Az OSX->Windows irányban nem működik. És fordítva sem. Az lett a vége, hogy a Windows-osok megcsinálták a környezetet, majd feltöltötték svn-re, ezután én is megcsináltam az enyémet, de én nem töltöttem fel. Erre ezután minden commitnál vigyázni kellett remek. Még szerencse, hogy a Java platformfüggetlen.

De ez semmi ahhoz képest, ami ma hajnali 5 magasságában derült ki, 6 órával a beadás előtt (ameddig persze be is kellett érni az egyetemre). Megírtam már 40 tesztesetet – ez majdnem ezer sor kód, ezek segítségével több hibát is kijavítottam a tesztelt kódrészben. De tényleg. Futott minden. Amikor a kolléga közli velem, hogy a teszteseteim egy része meghal, és ez hazavágja az egész adatbázist. Nálam persze semmi ilyesmi. Némi kísérletezés után kiderül, a gond az, hogy a Windows nem eszi meg a megoldást. Pont. Akkor mutassuk be Macen. De Macen meg egyes Windowson megírt tesztesetek nem futnak. 😕

A hibát nem sikerült megoldani… Mindenesetre kezdem azt hinni, hogy olyan, hogy platformfüggetlen nem létezik. A Java legalábbis biztosan nem az. Például az AbevJava máshogy megy Windows-on, mint Linuxon vagy OSX-en. És ez a mostani hiba is megerősíti ezt az elképzelést. Azt, hogy mi lehet a hibás, csak tippelni tudom. Van egy elszúrt (értsd: feleslegesen túlbonyolított) entitáshalmazunk, van egy toplinkünk mysql adatbázishoz csatlakoztatva, van alatta oprendszer, OSGi konténer, stb. stb. stb. Erre már csak Murphyt idézném zárógondolatként:

A bonyolult rendszerek hajlamosak a bonyolult meghibásodásokra.
Ezzel szemben az egyszerű rendszerek is hajlamosak a bonyolult meghibásodásokra.

PICkit 2 + PIC16F690, avagy új játék nagy gyereknek

Talán ez lesz az első eset, hogy olyan dologgal kezdtem el foglalkozni, ahol minden első kattintásra úgy működött, ahogy az meg van írva. Pedig néhány lépésnél határozottan kételkedtem az azonnali sikerben. Hozzávetőleg fél éve elmélkedek egy hardveres probléma megoldásán, amihez kézenfekvő és egyszerű lehetőségként merült fel PIC alapú megoldás. A döntést felgyorsította egy akció, amivel vizsonylag olcsón juthattam egy PICkit 2 programozóhoz, és egy pic16F690-es processzorhoz. A csomag ráadásul tartalmaz egy egyszerű próbapanelt, néhány leddel, egy kapcsolóval és egy potméterrel továbbá természetesen kivezetésekkel más kapcsolásokhoz. Az említett processzor nagy előnye a beépített A/D konverter, amire nagy szükségem lesz a tervezett munkában (erről egy másik bejegyzés fog szólni, várhatóan néhány hónappal később).

Az első ismerkedésem az új játékszerrel arra fókuszálódott, hogy megoldást keressek a programozó linux alatti használatára, mivel természetesen a csomaghoz adott lemezeken csak windows-kompatibilis szoftverek találhatóak. Nem estem kétségbe, ugyanis vásárlás elött tájékozódtam a rendelkezésre álló eszközökről, így volt kiindulási alapom. Szerencsére a [[http://www.microchip.com|Microchip]] kiadta a programozóját parancssorból vezérlő, pk2cmd program forráskódját, így egy lelkes fejlesztő munkája nyomán ez a program megjelent linuxra is, immár [[http://home.pacbell.net/theposts/picmicro/|pk2cmdlinux]] névre keresztelve. A Microchip által fejlesztett MPLab IDE fejlesztői környezettel már egészen más a helyzet, bár a [[http://piklab.sourceforge.net/|Piklab]] értelmesnek látszó alternatíva, az általam használt eszközt egyelőre nem támogatja. Mindenesetre érdemes követni a fejlődését.

A csomagban kapott lemezen találtam pár példaprogramot előrefordított programfájlokkal, amikkel sikeresen felprogramozva a kütyüt néhány látványos LED-villogtatást sikerült kicsikarnom. A példaprogramok között számomra a leghasznosabbnak az A/D konverter működéséét bemutató alkalmazás tünt, ami a próbapanelen található potméterrel beállított feszültséget 4 bitre skálázva jeleníti meg a rendelkezésre álló 4 leden.

A következő megoldandó feladat az volt, hogy az előrefordított program felhasználása helyett a forráskódot magam fordítsam le, így kipróbálva a teljes fejlesztési folyamatot. Fordítónak a [[http://gputils.sourceforge.net/|GNU Pic utils]] csomagot választottam. Valójában nem vártam, hogy módosítás nélkül lefordul a kód, azonban kellemes meglepetésként a fordító csupán néhány “message” szintű megjegyzést adott. A lefordított kóddal se volt semmilyen probléma, bár néhány részletében különbözött az előrefordítotthoz képest.

Az első bátortalan lépéseim a PIC világában biztatóak, az egyszerű használat, a rengeteg integrált periféria, és az alacsony ára remekül használható eszközzé teszik a kütyüt.

Az általam kipróbált példaprogram:
#include __config (_INTRC_OSC_NOCLKOUT & _WDT_OFF & _PWRTE_OFF & _MCLRE_OFF & _CP_OFF & _BOR_OFF & _IESO_OFF & _FCMEN_OFF)


     cblock 0x20

Delay1              ; Assign an address to label Delay1

Delay2

Display             ; define a variable to hold the diplay

     endc
     org 0

Start:

     bsf       STATUS,RP0     ; select Register Page 1

     movlw     0xFF

     movwf     TRISA          ; Make PortA all input

     clrf      TRISC          ; Make PortC all output

     movlw     0x10           ; A2D Clock Fosc/8

     movwf     ADCON1

     bcf       STATUS,RP0     ; back to Register Page 0
     bcf       STATUS,RP0     ; address Register Page 2

     bsf       STATUS,RP1

     movlw     0xFF           ; we want all Port A pins Analoga

     movwf     ANSEL

     bcf       STATUS,RP0     ; address Register Page 0

     bcf       STATUS,RP1
     movlw     0x01

     movwf     ADCON0         ; configure A2D for Channel 0 (RA0), Left justified, and turn on the A2D module

MainLoop:

     nop                      ; wait 5uS for A2D amp to settle and capacitor to charge.

     nop                      ; wait 1uS

     nop                      ; wait 1uS

     nop                      ; wait 1uS

     nop                      ; wait 1uS

     bsf       ADCON0,GO      ; start conversion

     btfss     ADCON0,GO      ; this bit will change to zero when the conversion is complete

     goto      $-1

swapf ADRESH,w ; Copy the display to the LEDs movwf PORTC goto MainLoop end

A kód lefordítása:
gpasm -p pic16F690 A2D.asm

A kütyü felprogramozása a lefordított programmal:
pk2cmd -Ppic16f690 -Fad_proba/A2D.hex -M

A felprogramozott kütyü bekapcsolása:
pk2cmd -Ppic16f690 -t

Ha kijátszottuk magunkat, ki is kapcsolhatjuk:
pk2cmd -Ppic16f690

A gyártó: [[http://www.microchip.com|Microchip]]
A csomag oldala: [[http://www.microchip.com/stellent/idcplg?IdcService=SS_GET_PAGE&nodeId=1406&dDocName=en023805|PICkit 2]]
A processzor adatlapja elérhető itt: [[http://www.microchip.com/stellent/idcplg?IdcService=SS_GET_PAGE&nodeId=1335&dDocName=en023112|PIC16F690]]
GNU assembler PIC készülékekhez: [[http://gputils.sourceforge.net/|GNU Pic utils]]
A pk2cmd linux portolása: [[http://home.pacbell.net/theposts/picmicro/|pk2cmdlinux]]
QT alapú GUI a pk2cmdlinux programhoz: [[http://www.cannasoftware.com/component/option,com_jdownloads/Itemid,33/task,viewcategory/catid,1/|KPK2cmd]]

A próbapanel kapcsolási rajza:

A programozó, és a próbapanel:
PICkit 2

A lényeg, egy PIC16F690:

J2EE – a nagy aknamező

Hát, megvan egy ideje, hogy utoljára írtam. Pedig magamban már többször megfogadtam, hogy rendszeresebben írok. Úgy volna értelme csinálni az egészet, hogy hetente legalább egy bejegyzés születik. Persze ez így hiú ábránd ennyi házi feladat mellett.

Ez az UML házi kész volt. 80 órát egy hét alatt beletolni abba, hogyan kell leimplementálni egy hello world-nél egy szinttel bonyolultabb feladatot J2EE alapon, na ez teljesítmény. És örülök, hogy ennyi idő alatt összeállt…

Nem véletlen tartott eddig. Van benne egy gyönyörű implementált objektumrelációs leképezés, néhány tag elhelyezése, egy xml-fájl és még néhány sor kód megírása után az objektumokat szépen kimenti az adatbázisba, illetve visszaolvassa onnan igény szerint. Tényleg szép. Csak az ember el ne szúrja a tagelést, mert olyan exception-trace-t kap futáskor, hogy öröm nézni. A legnagyobb, amit sikerült kapni, 40 kB méretű volt. Iszonyatosan redundáns, gyakorlatilag az egész háromszor szerepel, az értelmes tartalom másfél-két sor. Szűrd ki…

A fejlesztés során mi RAP-t használtunk GUI-készítéshez. Nem gyenge technológia: Eclipse plugineket AJAX-szal támogatott weblapokra fordít. De azért ezt több projektből összefejleszteni szép teljesítmény. Például nem mindegy, hogy hol kapcsoljuk össze a projekteket. Ha az Eclipse projekt tulajdonságainál fogjuk, és beikszeljük a Referenced projects résznél (hogy szerepeljen a build path-ban), az nem jó. A plugin.xml fájlban kell a depencencies blokkban bejelölni.

Remek, most már lefordul, elindul, és gyönyörű exception trace megint. Most az a baja, hogy nem töltötte be a futás közben a hivatkozott projekteket. Némi szórakozás után kiderült, hogy a megoldás az, hogy még a futtatási konfigurációnál is fel kell venni a hivatkozott projekteket, mint bundle-t. Eredetileg ezt nyersen az xml-be hakkoltam bele, később hívta fel valaki a figyelmemet, hogy a futtatási konfigurációnál is fel lehet venni.

Hasonló szépségek vannak az APIban is. A RAP1.1M1 és az 1.1M3 között megváltozott az alkalmazás belépési pontjának szintaktikája: az M1-ben Display típusú, míg az M3-ban int típusú visszatérési értéket vár. Érdemes megnézni a sorrendet, Display-ből int.

Beletelt némi időbe, amíg rájöttem, hogyan kell megváltoztatni a mintakódot, hogy lefusson. Gyakorlatilag a Display egy azonosítóját kell visszaadni a metódus végén. Szóval minden érdekes.

Hasonlóan jópofa volt az, hogy amikor beraktuk a szükséges webservice meghívásához szükséges fájlokat, akkor kb 25-30 MB méretben kellett jar-fájlokat a lib könyvtárba tenni. Ami problémássá teszi a dolgot, hogy ez csoportmunkában készült házi feladat, azaz fel kellett tölteni egy svn szerverre, és a többieknek le kellett szedni. Hab a tortán, hogy az svn csak fájlok között frissíti a status bart, így a 10 megás jarnál úgy néz ki a dolog, mintha meghalt volna menet közben. A csúcs az volt, amikor ezt upload közben sikerült valakinek fagyásnak értelmeznie, és kilőtte az Eclipse-et. Ezután egy órába került, amíg sikerült rendbe tennie a rendszert…

Érdekes ez az Enterprise Java technológia. Ekkora aknamezőt még nem láttam… Elég valami apró hiba, és hihetetlen mennyiségű hiba bukkan fel, és a hibaüzenetekből is alig lehet kikövetkeztetni, hogy mi lehetett az ok. Elég bonyolult architektúra, rengeteg 3rd party lib, és nagyon korlátozott tapasztalat: ez elég ahhoz, hogy a nem túl bonyolult feladat megoldását nagyon megnehezítse.

Distributed Connector

A Linux Programozása nevű tárgyra adtam be egy helyi hálózatra tervezett elosztott kommunikációt megvalósító rendszert, és példaalklamazásként elosztott quicksort algoritmust. A rendszer tökéletesen elosztott, ami annyit tesz, hogy a helyi hálózatra csatolt gépek mindegyikén fut egy szolgáltatás, ami UDP üzenetek segítségével tartja a kapcsolatot a többi számítógéppel, és felületet nyújt a kommunikációhoz a felhasználói programoknak.

Letöltés

Linux architektúrán legegyszerűbben a következő parancsok végrehajtásával tölthetjük le a forráskódot, és fordíthatjuk le a rendszert:

wget http://users.hszk.bme.hu/~gb606/disco/Makefile make all

Dokumentáció

Disco Architektúra

A létrehozott rendszer feladata egy helyi hálózatra csatlakoztatott számítógépek kommunikációjának támogatása, anélkül, hogy ehhez szükség lenne központi kiszolgáló segítségére. A központi kiszolgáló feladatait (felhasználók követése, üzenetek továbbítása) szét kell osztani a résztvevő számítógépek között. A legegyszerűbb megoldás az, ha az összes számítógép ismeri a résztvevőket, és kommunikációra UDP üzeneteket, szükség esetén UDP üzenetszórást alkalmazunk.

DisCo architektúra

Minden résztvevő számítógépen fut egy DisCo kiszolgáló, amely a többi számítógéppel tartja a kapcsolatot, és felületet biztosít a felhasználói programok (továbbiakban szolgáltatások, Service-ek) számára Unix Domain Socket-en keresztül.

Lényeges kikötés, hogy egy gépen egyféle szolgáltatásból csak egy futhat egy időben és az egyes szolgáltatások a többi résztvevő gépen csak azonos szolgáltatással kommunikálhat (ez nem jelent korlátozást, hiszen az egyes szolgáltatások maguk is biztosíthatnak felületet a helyi gépen más szolgáltatások számára).

Disco protokoll

Közös csatorna

A résztvevő számítógépek között meg kell oldani azt, hogy az elosztott résztvevők mindegyike egységes képet kapjon a hálózatban szereplő gépekről, és a rajtuk futó szolgáltatásokról. Ezen felül továbbítani kell a szolgáltatások irányított vagy szórt (single-/broadcast) üzeneteit.

A közös csatornán használt üzenetek a következők. A kommunikáció UDP/IP felett történik, minden üzenetet sorvégjel (‘\n’) zár.

Üzenetformátum	Paraméterek	Jelentés
(%s	Számítógép szöveges azonosítója	A küldő fél bejelentkezik a hálózatba
=%d %s	A rendelkezésre álló szolgáltatások kódolva; szöveges azonosító	Bejelentkezésre válasz: a küldő gép szolgáltatásai, és azonosítója
)	–	Kijelentkezés
+%d	Szolgáltatás azonosító	A küldő számítógépen új szolgáltatás indult
-%d	Szolgáltatás azonosító	A küldő számítógépen egy szolgáltatás leállt.
!%d %s	Szolgáltatás azonosító, üzenet	Irányított üzenet szolgáltatások között
.%d %s	Szolgáltatás azonosító, üzenet	Szórt üzenet szolgáltatások között

Helyi kommunikáció

Kiszolgáló -> Szolgáltatás

Üzenetformátum	Paraméterek	Jelentés
(%s	Helyi gép szöveges azonosítója	A kiszolgáló elküldi a helyi gép azonosítóját
+%d %s	Távoli gép szám azonosítója, távoli gép szöveges azonosítója	Egy távoli gépen elindult az adottal kompatibilis szolgáltatás
-%d	Távoli gép azonosítója	A távoli gépen leállították az adott szolgáltatást
!%d %s	Távoli gép azonosítója, üzenet	Irányított üzenet érkezett
.%d %s	Távoli gép azonosítója, üzenet	Szórt üzenet érkezett

Szolgáltatás -> Kiszolgáló

Üzenetformátum	Paraméterek	Jelentés
%d	Szolgáltatástípus azonosítója	Szolgáltatás azonosítása a helyi kiszolgáló számára
!%d %s	Címzett azonosítója, üzenet	Üzenet küldése a megjelölt számítógépen lévő azonos szolgáltatás számára
. %s	Üzenet	Üzenet küldése az összes azonos szolgáltatásnak a hálózatban

Protokoll folyamatok

Bejelentkezés

Amikor egy új számítógépen elindul a DisCo kiszolgáló, egy bejelentkezés (‘(%s’) üzenetet küld minden számítógépnek a hálózatban. Nyilvánvaló, hogy kezdetben semmilyen szolgáltatás nem fut az újonnan indult kiszolgáló mellett. A bejelentkezés hatására minden számítógép visszaküldi a saját azonosítóját és a rajta futó szolgáltatások azonosítóit kódolva.

Szolgáltatás indítása, leállítása

Minden távoli szolgáltatás indulásakor vagy leállításakor az eseményt jelezni kell az esetleges azonos típusú helyi szolgáltatásnak. Illetve a helyi szolgáltatásokban történt változást szórt üzenetként továbbítani kell a többi számítógépnek.

Egy példa alkalmazás: quicksort

A bemutatott példában a 2-es azonosítóhoz rendeljük a sort szolgáltatást, amely gyorsrendezést valósít meg az elosztott rendszerben. A hálózat bármelyik gépén beadott rendezési feladatot a rendszer autonóm módon szétosztja a feladatot, majd a végeredmény ott lép ki, ahol a feladatot beadtuk.

Pontosítva az algoritmust, (a továbbiakban node-nak hívjuk a sort szolgáltatással rendelkező számítógépeket) ha egy node kap egy rendezési feladatot (egy másik node-tól, vagy a rendszeren kívüli felhasználótól) azt két részre osztja, majd kiválaszt véletlenszerűen két node-ot, akiknek elküldi a két részfeladatot. Minden node oda küldi vissza az eredményt, ahonnan kapta. Ha a végeredményről van szó, akkor azt a részeredmények összerakása után a helyi fájlrendszerben output.txt fájlba rakja.

Protokoll

A quicksort szolgáltatás a DisCo kiszolgáló felületét használva, a fent leírt protokollra épít, az üzeneteit tehát DisCo protokoll szerint felcímezve küldi. Alant csak a DisCo protokoll üzenetrészében szereplő tartalmat fejtem ki, bár az is fontos információt tartalmaz, hogy ki az üzenet címzettje.

Üzenetformátum	Paraméterek	Jelentés
?%d%c%d,%d,…	Feladatazonosító (aminek szerepelnie kell a válaszban); részjelölő karakter: ‘< ' vagy '>‘ attól függően, hogy a feladat a teljes feladat alsó, vagy felső részfeladata; majd a rendezési feladatot leíró vesszővel elválasztott számsorozat (első eleme az adatok száma, majd jönnek a számok)	A küldő node feladatot ad a címzettnek.
!%d%c%d,%d,…	A feladatkiírásban szereplő azonosító; a részjelölő karakter; és a rendezett számsorozat hasonlóan a feladatkiíráshoz	A küldő node befejezte a feladatot, és küldi az eredményt.

Rendezés menete

A felhasználó bármelyik a rendszerbe csatlakozott számítógépen létrehoz egy feladatfájlt, benne a rendezésre váró számokkal, sorvégjellel elválasztva. E fájl nevét beírva a sort programba bekerül a feladat a rendszerbe. Ha minden jól megy, pár pillanat múlva a megoldás bekerül az output.txt -be.

Telepítés és futtatás

A DisCo kiszolgálót és a quicksort szolgáltatást a következő parancsok beírásával lehet a leggyorsabban telepíteni (minden előzetes letöltés nélkül):

wget http://users.hszk.bme.hu/~gb606/disco/Makefile make all

A fent letöltött Makefile letölti az összes szükséges forrásfájlt, és előállítja a szükséges bináris állományokat, és generál egy azonnal használható input.txt -t. A kiszolgálót futtatni a

./disco _név_

-el lehet, ahol a _név_ egy szabadon választott szöveges azonosítója a számítógépnek. A rendezési feladat generálására alkalmas eszköz az

./inputgen _kimenetszám_

, ami stdout-ra a megadott számú véletlenszámot írja ki. Végül a sort szolgáltatást a ./sort paranccsal indíthatjuk el.

Java kimenet UTF-8 kódolásban

Csalódtam a rendszeremben. Pár nappal ezelöttig abban a szent meggyőződésben voltam, hogy a Kubuntu tetőtől talpig UTF-8 kódolással dolgozik. Nos ez többnyire igaz. A java VM esetén az stdout alapértelmezett kódolása latin-1, ami normális esetben nem tűnik fel. Önálló labor feladatom során merült fel, hogy egy java program kimenetét kellett böngészőben megjeleníteni. A program bemenetként egy UTF-8 kódolású XML fájlt kapott, fel sem merült bennem, hogy gond lehet a kódolással.

Meglepetésemre a program kimenetén minden ékezetes karaktert szorgalmasan kicserélt egy-egy kérdőjelre. Néhány óra bogarászás és kutatás után kiderült, hogy a Java belső kódolásként [[http://hu.wikipedia.org/wiki/UCS|UCS]]-t használ, minden bemenetet erre konvertál, és ebből alakítja át a kimenetet a megfelelő kódolásra.

További kutatással sikerült egy egyszerű módot találnom, amivel beállíthatom a sztandard kimenet kódolását. UTF-8 beállításához a következő néhány sorral kell kezdeni a main() függvényt:

try{ PrintStream out = new PrintStream(System.out,true,"UTF-8"); System.setOut(out); }catch(Exception e){}

Rövid magyarázat: a PrintStream osztály egy egyszerű szűrőként dolgozik, ami a bemenetét UTF-8-ra átkódolva adja tovább a megadott Stream-re (jelen esetben a System.out). Ezután beállítjuk a létrehozott Stream-et alapértelmezett kimenetként. Voilá. Minden további kimenet UTF-8 kódolású lesz.