Ganymede fejlesztés Java 6-tal OSX-en

Elég sok időt töltöttem már azzal, hogy Java 6 alapú fejlesztést lehessen végezni [intlink id=”570″ type=”post”]Eclipse-szel és OSX-szel[/intlink].

Az alapprobléma az volt, hogy egyszerre kellett 32 (az SWT Carbon API-ja kötelezően 32 bites) és 64 biten dolgozni (mert a Java 6 kötelezően 64 bites). Szerencsére ezt a fejlesztők is belátták, és elkészítették az SWT Cocoa portját (ami mellesleg nem lett rossz, de ez nem ennek az írásnak a témája).

Eredmény: némi varázslás után 3.5-ös Eclipse-szel lehetett Java6-ra fejleszteni (a varázslás nem ártott, de erről szintén nem most írok). De ez bizonyos esetekben nem elég. Például, ha az ember kénytelen 3.4-es Eclipse-szel is kompatibilis maradni, és ezt még ellenőrizni is szeretné.

Ez, és az apróbb problémák a 64 bites Java 6-tal győztek meg végül arról, hogy kb. egy hónappal a megjelenés után frissítsek Snow Leopardra. Elvégre abban van 32 bites Java 6 is, ezért elvileg mennie kellene a dolognak. Sőt, csak Java 6 van a rendszerben, szóval ez még jobb.

Na, Ganymede indul, szépen megy is. Összegyűjtöm a tesztelendő projekteket, és indítanám a runtime workbenchet, mire közli velem, hogy a Carbon SWT nem működik a 64 bites JVM-en. No comment.

A szokásos trükkjeimet ilyen esetekre végigpróbáltam, eredmény teljes kudarc, mígnem  az ESE konferenciáról beszámoló blogbejegyzés kommentjében Kevin Barnes leírja a megoldást: a VM-nek a -d32 paramétert átadva 32 bites JVM-et indít.

És ez tökéletesen működött. Szuper.

PS.: jellemző Eclipse probléma, hogy a megoldás triviális, csak megtalálni nehézkes. De legalább most már tudom, hogyan lehet 32 bitre force-olni a JVM-et.

Számítógép használat másképpen

A héten bukkant fel a neten egy videó, R. Clayton Millertől 10/GUI címmel. Röviden bemutat egy koncepciót arról, hogyan lehetne használni a jövő számítógépeit.

Azok kedvéért, akik még nem látták, itt a videó:

Először is szeretném leszögezni, hogy a koncepció alapvetően tetszik. Konzisztens, motorikus reflexekre épít a felület használata (az gyorsan tanulható), az asztalra kirakott néhány widget koncepció az, ami nekem a KDE4-ben is nagyon tetszett, stb.

Az kérdéses, hogy a 2D helyett 1D ablakelhelyezés mennyire használható. Átlátni bizonyosan könnyebb, ugyanakkor kérdés, mit csinál akkor, ha egyszerre sok ablakot/alkalmazást szeretnék egyszerre használni. Megvan a kockázata, hogy arra nem annyira jól használható.

További lehetséges probléma, hogy mennyire lehet finom műveleteket végezni úgy, hogy a többi ujjunk bezavar(hat). Ez persze csak finomhangolása a rendszernek, mindez megtörténhet a mostani billentyűzet + egér/touchpad/trackpoint kombinációkkal, vagy a touchscreenekkel is.

Amit meg végképp nem látok, hogy a rendszer hogyan működne adatcentrikus alkalmazásokkal. Amikből van egy pár: különböző űrlapok kitöltése, megjelenítése, adattáblák áttekintése gyakori feladat a különböző enterprise alkalmazásokban. Persze, ezt is lehet jobban és rosszabbul csinálni, de ha egy rendszer használatához minden meglevő alkalmazást át kell írni, akkor sokáig élni fog a régi… Látjuk ezt IE6 kapcsán is, de ez most off volt. 😀

Mindenesetre ötletnek jó a folytatást tekintve – sőt, szerves folytatása az eddigi trendeknek. Kérdés, hogy mi lesz belőle, ha ténylegesen bekerül a mindennapokba.

Update: amit kihagytam az előző értékelésből.

A legtöbb interakciónál nem használjuk az ujjainkat külön-külön, hanem csak valami közös, motorikus reflex alakul ki. Persze, vannak esetek, amikor kivételek vannak, de ez ritkaság. Sokan nem tudnak 10 ujjal gépelni, kevesen zongorázak/hegedülnek/játszanak hangszeren, ami efféle problémákat vet fel.Megtanulható, de nem mindenki veszi rá a fáradtságot.

Persze az egy interakciós pont sávszélessége kérdéses, de ha jobban belegondolunk, amikor papírra írunk, akkor is egy pont az interakció, mégis egész gyorsan tudnak egyesek írni.

Kapcsolódó probléma, hogy mi történik, ha úgy próbálok többujjas gesztusokat végrehajtani, hogy az ujjaim különböző ablakok felett vannak?

És a legvégső problémám a rendszerrel: az emberek többsége nem képes egyszerre több mindent végezni – és itt a többujjas gesztusokat muszáj egyszerre csinálni. Nem biztos, hogy könnyű.

Most a frissítés hatására a kritikák abszolút túlsúlyba kerültek a pozitív tartalom mellett, ezért fontosnak tartom még egyszer megjegyezni, hogy szerintem érdekes koncepció, esetleg ki is próbálnám, ha lenne rá lehetőségem. De amire biztosan jó, az az, hogy végiggondoljuk, mire jó, és levonjuk a konzekvenciákat.

Ultimate Excel bug

Tudom, hogy az én számból ez nem hangzik túl értékesnek, mert helyből nem szeretem túlságosan a Microsoft programjait, de ma sikeresen szembesültem az abszolút mélyponttal eddig: a Microsoft Excel a fájl helyi nevével azonosítja belül a megnyitott munkafüzeteket.

Vagy legalábbis valamikor ezt csinálhatta. Mással nem tudom megmagyarázni a zx’s diatribe mai bejegyzését. Az Excel figyelmeztette a szerzőt, hogy nem nyithat meg két azonos nevű fájlt, még ha különböző mappában is vannak.

Ez még engem is teljesen meglepett, pedig tudhatnám, hogy az élet nem fenékig tejfel.

Ami reményre ad okot, hogy a screenshot alapján Office 2003 lehet, és talán a 2007-ben nincs meg ez a bug. Ha valakinek van kedve/lehetősége, és teszteli vele, akkor kíváncsi vagyok az eredményre.

Ami viszont sok reményre nem ad okot, hogy ugyanez a probléma fennáll a Mac-es változatban is… Szánalmas.

Web usability kérdés

Nemrég olvastam Krugtól a Don’t make me think (magyarul Ne törd a fejem címen elérhető). Nekem határozottan tetszett, noha  egy Szoftverergonómia kurzus után sok újat nem mondott.

A könyv példákon mutatja meg, hogy mit is jelent a használhatóság a weblapok tervezése közben, nagyon olvasmányos módon, sokféle példával. Kifejezetten dícsérte például az Amazont (amivel személy szerint kevés használat után egyet kell, hogy értsek, jól megtervezték).

Hogy miért is jutott eszembe? Mert egy fárasztó nap után apukám ismét szembesített a magyar web egy igazi gyöngyszemével. Január óta havi program, hogy apukámnak gondja van a villanyóraállás bejelentésével. Korábban telefonon próbálkozott, de ott kb. 50 jegynyi értelmetlen számsort újra és újra betölteni finoman szólva is kellemetlen feladat.

Természetes ötlet, hogy akkor használjuk az internetes kitöltést. Ma megnéztem, hogy apukám hogy csinálja. A Firefox kezdőoldalán a google-be beírja, hogy elmu.hu (ez is megér egy misét, de ezen tegyük túl magunkat), majd pár kattintáson és rövid időn belül a keresett oldalra kerül.

Oldal közepén link, hogy Mérőállás bejelentése. Rákattint (elvégre ezt akarja csinálni). Ki látja, hogy mi volt a gond az oldallal? (Élőben látható itt 2009. 09. 01. este: http://ugyfelkapu.elmu.hu/meroallas_rogzites )

A mérőállás bejelentő oldal - Bejelentkezés szükséges
A mérőállás bejelentő oldal - Bejelentkezés szükséges

A helyes megfejtést hozzászólásban várom. További minősítést majd akkor adok az oldalról, ha már lenyugodtam.

MSN probléma Adiumban

Na, most gondban vagyok. Frissítettem Adium 1.4 bétára, mert kerestem Twitter klienst, és jónak/logikusnak tűnt az Adiumot használni erre (is).

Csakhogy megjött a béta9. Mondják, hogy MSN-szempontból security módosítás volt benne. Ami viszont nem volt szép, hogy azóta MSNen nem kapak meg üzeneteket. Rendszeresen. Az Adium fejlesztőit többen is értesítettük, szóval lehet reménykedni.

Mindenesetre aki a hiba javításáig üzenni akar nekem, lehetőség szerint Google Talk/Jabberen vagy Skype-on tegye – azok pöccre mennek. Az MSN-nél nem vállalok felelősséget azért, hogy nem kapom meg az üzenetet. Előre is bocs mindenkitől. Jelzek, ha elvileg javítva.